Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Kovács György: A hidrológiai tevékenység szerkezeti jellemzéséről

Dr. Kovács Gy.: A hidrológiai tevékenység Ennek a definíciónak megfelelően minden tanulmányt — függetlenül a kutatás során alkalmazott tudományos elvek jellegétől —- hidrológiai vizsgálatnak tekintünk, ha annak célja olyan részleteket tartalmaz, mint — a körforgásban kialakuló mozgást fenntartó folyamatok leírása és jellemzése; —- a hidrológiai ciklusban előrehaladó víz és a környezete között kialakuló kölcsönhatások felmérése; — a ciklus különböző szakaszai közötti kapcsolatoknak (pl. a vízcserének) elemzése; — a víznek, mint anyagnak és mozgásának, mint folyamatnak jellemzésére szolgáló paraméterek meghatározása a hidrológiai körforgalom egyes szakaszain, valamint az említett jellemzők közötti összefüggések feltárása. Jóllehet ez a felsorolás közel sem teljes, így is felhasználhatjuk azt vezérfonalként, amikor általánosságban a hidrológiai elemzések érdeklődési körének, határainak és tartalmának megismerésére törekszünk, mostani feladatunkban pedig ahhoz) hogy a hidrológia egyes ágainak szerkezeti csoportosítását meghatározzuk. Az előbbi fogalmi meghatározásból következik, hogy egy-egy kutatómunka hidrológiai jellege akkor biztosított, ha azokat a szállító és a tározó folyamatokat vizsgálja, amelyek a víznek a hidrológiai körforgáson belül kialakult mozgását befolyásolják és ez a jelleg független attól, hogy a tanulmányban milyen tudományos elveket alkalmaztak a folyamatok elemzése során [az utóbbiak alapulhatnak fizikai (dinamikai), geológiai, biológiai, vagy kémiai (fizikokémiai, kolloidikai) megközelítésen, vagy a vizsgálat felhasználhatja bérmely más érintett tudományszak módszertanát, gyakran ezeknek a különböző módszereknek kombinációit is]. Ez az összefoglalás egyben három lehetséges elvnek az alkalmazását sugalja a különböző hidrológiai vizsgálatok csoportosításának alapjaként. A hidrológiai tudományok ágazatait szétválaszthatjuk aszerint, hogy — a hidrológiai körforgalom melyik ágára terjednek ki a vizsgálatok; — mi az az anyag, amelynek mozgását tanulmányozzuk (a víz folyékony, vagy szilárd halmazállapota; oldott sók és biológiai összetevők; szilárd részecskék); — milyen az elemzett folyamatoknak, illetőleg a végrehajtott vizsgálatoknak a jellege. A hidrológiai körforgalom szerint végzett csoportosítás A hidrológiai körfolyamatot magát nyilvánvalóan minden hidrológus jól ismeri. Ezért annak csak általános vázlatát tüntetjük fel az 1. ábrán jelölve azokat a szállító folyamatokat is, amelyek a teljes rendszer elválasztható és önállóan vizsgálható alrendszereit egymáshoz kapcsolják. A kör mentén kialakuló, és a víz folyamatos mozgását, valamint tározódását az egyes szakaszokon irányító folyamatok legtermészetesebb csoportosításához a különböző horizontok figyelembe vétele Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 59 © 1. ábra. A hidrológiai körfolyamat áttekintő vázlata Puc. 1: Oó3opHaH cxeMa eudp0A0emecK0Z0 Kpyeooöopoma Fig. 1. Diagrammatic representation of the hydrologic cycle nyújt alapot, megkülönböztetve (a) a légkörben, (b) a felszínen és (c) a térszint alatt létrejövő folyamatok vizsgálatát. Az utóbbi két rendszeren belül ésszerű további alrendszerek szétválasztása is: a Föld felszínén ható folyamatok kialakulhatnak — a vízgyűjtőkön; — a folyók és tavak medrében; — a tengerek és óceánok medencéiben; a felszín alatti hidrológiai folyamatok befolyásolhatják — a talajnedvesség zónáját; — a sekély talajvíz vízjárását; —- a mélységi (réteg-) vizek vízháztartását. Létezik a csoportosításnak az előzőtől teljesen különböző de általánosan elfogadott megközelítése, amely a körfolyamat két részét teljesen kiikön-választja, mint önálló tudományágat ( a hidrometeorológiát és az oceanográfiát), minthogy azok módszertana alapvetően különbözik a szárazföldek hidrológiájának vizsgálatában alkalmazott eljárásoktól. Gyakran a hidrológia kifejezést is egy jobban leszűkített értelemben használjuk és a vizsgálatoknak csak azt a részét jelöljük azzal, ami a légkör, a tengerek és az óceánok említett elkülönítése után visszamarad. Az azonban ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy azokat a folyamatokat, amelyek a hidrológiai ciklus szárazföldi ágát a légkörrel (csapadék és összegzett párolgás), illetőleg a tengerekkel (az óceáni medencék felé irányuló anyag-transzport) összekapcsolja, a viszszamaradó hidrológiai rendszerben is figyelembe kell vennünk jelentős input, vagy output formájában. A horizontok szétválasztása (a kontinensek felszínén és a térszint alatt kialakuló hidrológiai folyamatok elkülönítése), illetőleg azokon belül további alrendszerek megkülönböztetése (a vízgyűjtők és a medrek a felső szinten, a talajnedvesség, a sekély talajvíz és a rétegvíz az alsó horizonton) akkor is ésszerű, ha csupán a szárazföldi hidrológiai folyamatokra terjed ki a leszűkített értelmezés szerint a vizsgálatok köre. Összegezve a hidrológiai körfolyamat szakaszaihoz kapcsolódó osztályozás előzőekben kifejtett elveit, az javasolható, hogy a víznek a légkörben és az óceánokban kialakuló áramlását és tározódását teljesen elkülönítetten vizsgáljuk. Amiit Talajvíz Rétegvíz