Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

12. szám - Hozzászólások dr. Karácsonyi Sándor: A felszínalatti vízszerzés időszerű kérdései című tanulmányához. II.

Hozzászólások Dr. Karácsonyi S. cikkéhez Hidrológiai Közlöny 1981. 12. sz. 569 mielőbb meg kell kezdeni részletes feldolgozásukat. Egy gyors értékelésükre az elmúlt hónapokban már sor került; a megmutatkozó figyelemreméltó tendenciák fokozottan felhívják a figyelmet a módszeres értékelés szükségességére. Üzemel néhány éve 300 olyan rétegvízkút, melyből rendszeresen vett mintákon vízminőségvizsgálatot végeznek a vízügyi szervek. Ezek kijelölése nem mindenben volt átgondolt; felülvizsgálatuk folyik. Üj irányként megindultak a mennyiségi tartalmú üzemi mérések és megfigyelések 226 felszín alatti vizet termelő vízbázis több, mint 1700 kútján, az üzemeltető vízmű vállalatok kezelésében. Ezen az úton hamarosan olyan megfigyelési eredmények állnak elő, melyek alapján értékelni lehet a jelentősebb vízbázisok környezetében a vízkészlet alakulását, az üzemi viszonyok várható) változásaira pedig előrejelzést lehet adni. Többek között ebben lesz része azoknak az üzemi vízgazdálkodási egységeknek, melyek megszervezéséről Perecsi Ferenc főosztályvezető-helyettes elvtárs tett említést és melyek alapot adnak majd arra, hogy a regionális és a megyei vízművállalatok teljes felelősséggel gondozzák vízbázisaikat. Az eddig említett, az ismeretszerzést elősegítő adatgyűjtést, megfigyelést több, sajátos célú vizsgálat, kutatás egészíti ki, így például a felszínalatti vizek tricium és 14 C-tartalmának vizsgálata koruk és felszín alatti tartózkodási idejük meghatározása érdekében; a most említett vizsgálatok eredményeit is felhasználva a Magyar-medence felszínalatti áramlási rendszereinek vizsgálata stb. Az eddigi vázlatos áttekintésből az tűnik ki, hogy a felszín alatti vizeink megismerésére irányuló tevékenység hazánkban széles körű, de egyenlőtlen és nem összefogott. A védelem Ezen a téren még kevésbé kedvező kép alakítható ki. A szakmai közvélemény évtizedes nagyságrendű idő óta sürgeti az ide irányuló intézkedések megtételét, de lényegi lépések megtétele eddig még elmaradt. A jogszabályi háttér hézagos és elavult. A mélvfúrásos vízbeszerzést a 34/1900/V. E. 17.) számú OVF-KFH együttes utasítás szabályozza. Hatálybalépésekor a maitól teljesen eltérő szervezet foglalkozott a felszínalatti vizekkel és a vízbeszerzés uralkodó módja a fúrt kutak egyesével történő telepítése volt. 1968 óta készül egy új, átfogó jogi szabályozás a felszínalatti vizekbe tett beavatkozások rendjéről és ezeknek a vizeknek a védelméről, a szabályozás azonban mindeddig nem jelent meg. Az ivóvízbeszerzések védőterületeivel a 11/1961.0 VH-Eü. M. együttes utasítás foglal kőzik. A belső, külső és hidrogeológiai védőterületek kialakításának gondolata ma is helytálló, a területek méreteinek túlságosan kötött meghatározása azonban már nem illeszkedik a mai követelményekhez. A Vízügyi Törvény — általánosságban — helyesen kezeli a felszínalatti vizek védelmét, követelményeinek kitöltése korszerű tartalommal azonban elmaradt. A Vízügyi Törvény és a Bányatörvény nem kellően összehangolt voltából is sok nehézség származik a bányászati beavatkozások vízgazdálkodási_következmónyeinek rendezése során. A 3/1975. OVH számú utasítás célja az volt, hogy határozott követelményeket adjon a felszínalatti vizekbe tett beavatkozások végzői számára, előírva a kötelező képzettséget, a szakszerű kivitelhez szükséges berendezéseket stb. Elmaradt azonban a szabályozás végrehajtási utasításának kiadása és ennek hiányában nem lehet érvényt szerzni az előírtaknak. A védelem megalapozásához szükséges kutatás, a kutatási eredmények az átlagosnál hézagosabbak. Keveset tudunk a felszín alá kerülő károsító anyagok és a víz kölcsönhatásairól; az ilyen anyagok terjedéséről és arról, hogy terjedés közben milyen változásokon mennek át. Nem ismert, hogy a felszíni vizekből milyen anyagok jutnak a környező víztartó képződményekbe, hogy feldúsulnak-e ott, vagy éppen kiszűrődnek, vagy, hogy mindezt milyen határértékek korlátozzák. A növekvő menynyiségű szennyvíziszap elhelyezésével, a szennyvízöntözéssel, a mezőgazdaságban használt vegyszerek adagolásával kapcsolatban egyre többször kellene határozott előírásokat tenni, az imént érintett ismerethiány miatt azonban ez csak nagy bizonytalansággal lehetséges, és lényegi kérdések megválaszolatlanok maradnak. Megállapítható ugyanakkor, hogy nemzetközi viszonylatban sem sokkal jobb a helyzet: a szakirodalomban inkább esettanuIinányok tűnnek fel, semmint módszeres vizsgálatokból származó, általánosítható törvényszerűségek. A felszínalatti vizek védelmére tett konkrét intézkedések és azok eredményessége arányos a jogszabályi és a szakmai háttér fejlettségével. A védelem egyetlen eszközeként a védőterületeket alkalmazzák. Egy, a közelmúltban végzett gyors tájékozódás szerint a belső védőterület csaknem minden esetben kijelölik, a külsőt már igen ritkán, a hidrogeológiai védőterület kijelölésének száma pedig országosan alig éri el a tizet. Ez gyakorlatilag semmi védelmet nem nyújt; a belső védőterület kis méretei miatt csak a vízbeszerzés létesítményeinek megvédésére képes, éppen az ezt követő övezetek biztosítanák azt az áramlási utat, amely a vízbe károsító anyagok kiküszöbölésére szolgálna. A vizet termelő, szolgáltató vízmű vállalatoknak csak kisebb része végez rendszeres vízvizsgálatokat és azt is csak a termelt vízből. így a felelősség az egészségügyi hatóságra hárul, aki meg nem engedhető vízminőség észlelése esetén leállítja a vízbázis ütemét. Erre több esetben már sor került és nagy az olyan vízbeszerzések száma, ahol ez várható. A vízbázisok környezetében nincsenek megfigyelőkutak, nem végeznek vizsgálatokat sem a távolhatás, sem a várható vízminőségalakulás megállapítására, így nincs felkészülési idő sem a szükséges intézkedések megtételére. A sokszáz vízbázist üzemeltető vízművállalatok még csak hézagosan érzik felelősségüket azok gondozásával kapcsolatban; a vízügyi hatóság rendelkezésére álló jogszabályi háttér hiányos; a közegészségügyi hatóságok főként az ellenőrző szerv szerepében járhatnak el. Az adott helyzet még ke.vesebb lehetőséget ad a távlatban haszno*