Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
12. szám - Dr. Salánki János–V. Balogh Katalin–Berta Erzsébet: Nehézfémek koncentrációja balatoni állatokban
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 61. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Budapest, 1981. december 525—572. oldal Nehézfémek koncentrációja balatoni állatokban DK. SALÁN KI JÁNOS,* V.BALOÜH KATALIN* és BERTA ERZSÉBET** A vízben élő állatok nehézfémtartalma két forrásból származik: a vízből közvetlenül jutnak be a tápcsatornán, légzőrendszeren vagy testfelszínen át, illetve a táplálékkal kerülnek felvételre. Érintetlen természeti környezetben a víz és az élő szervezetek nehézfémkoncentrációja alapvetően a geokémiai környezet függvénye. Az utóbbi évtizedekben azonban nagymértékűvé vált az ipari, mezőgazdasági és kommunális eredetű anyagok Vizekbe jutása, és a vízi élőlényekben való felhalmozódása is. A vízi szervezetek nehézfémkoncentrációja esetenként mutatója lehet a vizek szennyezettségének, továbbá a.szennyeződés jelentősebb foka befolyásolhatja a szervezetek életműködését, vagy káros lehet a fogyasztó szervezetek számára. Közép-Európa legnagyobb sekélyvizű tavában, a Balatonban élő állati szervezetek nehézfémtartalmára vonatkozóan gyakorlatilag nem rendelkezünk adatokkal. Csak Gergely és mtsai (1977) mérték higiénés céllal néhány balatoni halfaj Hgkoncentrációját. Munkánk során azt á célt tűztük ki, hogy megmérjük a Hg-, Cd-, Pb-, Cu-, Fe-, Mn- és Znkoncentrációt iszaplakó lárvákban és a zooplanktonban, illetve kagylók és halak egyes szerveiben, valamint megállapítsuk a felhalmozás mértékét a vízben található koncentrációkhoz képest. Módszerek Az állatokat 1978, 1979 és 1980 folyamán a keszthelyi valamint a tihanyi térség nyílt vizében gyűjtöttük. A bentikus Chironomidae lárvákat Ekman—Birge-féle iszapmarkolóval vett üledék*MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest bői 0,8 mm lyukbőségű rostával a gyűjtőhajón válogattuk ki. A zooplanktont hajóval vontatott 300 /t lyukbőségű planktonhálóval (No 0) gyűjtöttük. Ezekben a mintákban döntő mennyiségben Crustacea (Cladocera és Copepoda fajok) plankton fordult elő. Kagylók közül az Anodonta cygnea L. és Unió pictorum L. fajokat vizsgáltuk. Előbbiek példányainak átlagos nedvessúlya (héj nélkül) 28,5 g, utóbbiaké 12,5 g volt. A halak közül egy békés halfaj, az Abramis brama L. átlagosan 350 g-os, és egy ragadozó, a Stizostedion lucioperca L. átlagosan 500 g-os egyedeit választottuk, előbbiek vizsgált példányai közelítően 5 nyaras, utóbbiaké 3 nyaras állatok voltak (Bíró and Garádi 1974). Kagylóknál a kopoltyút, lábat a zsigerekkel, záróizmot, köpenyt, míg halaknál a kopoltyút, májat, vesét és izmot külön analizáltuk. A kiindulási nedves szövet mennyiség Hg-meghatározáshoz megközelítőleg 3 g, a többi fémre történő meghatározáshoz 20 g volt. A mintákat az analízishez nedves roncsolással készítettük elő. Hg-meghatározáshoz Paus (1972) szerint nedvesanyagból kiindulva 130 illetve 300 cnr'-es, teflonnal bélelt alumínium autoklávokban 100 °C felett, homokfürdőn, 10 ml cc. H 2S0 4 és 5 ml cc. HNO s elegyével végeztük a feltárást 2 órán át. Majd 1 2 ml 30%-os H 20 2-ot adtunk cseppenként az elegyhez, és a roncsolt mintát hűtve tridesztillált vízzel 50 ml-re egészítettük ki. A többi fém meghatározásához Krishnamurty et al. (1976) szerint a 105 °C-on 48 órán át szárított anyagot vízfürdőn, visszafolyó hűtő alkalmazásával 14 ml cc. HNO ; 1és 7 ml 30%-os H, 20 2elegyével roncsoltuk 6 órán át. A roncsolt mintákat tridesztillált vízzel 50 ml-re egészítettük ki, majd az analízisig műanyag edényekben tároltuk azokat, hogy az adszorpcióból eredő fémveszteséget elkerüljük (Batley and Gurdner 1977).
