Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre: A regionális szennyvízkezelés rendszerszemléletű felépítése és vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 514 A regionális szennyvízkezelés rendszereiméletű felépítése és vizsgálata DR. JUHÁSZ ENDRE* A korszerű településfejlesztés szerte a világon — mind az ivóvíz ellátás, mind a szennyvízkezelés területén kialakította a nagytérségi illetve regionális vízellátó és elvezető rendszereket. A műszaki-, gazdasági megfontolásokon túlmenően, e rendszerek jelentőségét fokozzák az üzemszervezési és környezetvédelmi feladatok egyszerűbb és előnyösebb megoldási lehetőségei. Hazai szakembereink már idejében alkalmazták a szennyvízkezelés területén is a regionális megoldásokat, pl. Velence tavi-, Balaton térségi-, Dunakanyari elvezető rendszerek, azonban mindezidáig hiányzik a műszaki megoldások tudományos megalapozottságára felépített módszer, illetőleg eljárás kidolgozása. A munkák során szerzett gyakorlati tapasztalatok alapul szolgálnak az elvi megoldások összegezésére, következtetések levonására, s ezáltal gyorsabban nyílik lehetőség a megoldatlan kérdések mielőbbi tisztázására. A legegyszerűbb családiházas — egyedi — szikkasztóktól a regionális szennyvízkezelő rendszerekig hosszú utat kellett megtenni. A fejlődést gyorsította a növekvő civilizálódás okozta társadalmi igény, a technikai megoldások fejlődése, s nem utolsó sorban a másodlagos anyagokkal (tisztított szennyvíz, iszap, gáz stb.) történő ésszerű gazdálkodási mód szükségessége. A házi szikkasztóberendezések a megnövekedett felhasználások miatt már nem bizonyultak elégségesnek. A többszintes épületek, iskolák, hivatalok, azaz belsőségi kisebb körzetek szennyvizeiket az út szegélyárkok burkolásával és lefedésével kialakított zárt, majd nyílt árkos megoldással juttatták a legközelebbi befogadó helyre. A későbbiekben a csatornaépítési technológiák fejlődése már lehetővé tette a nagyobi) fektetési mélységeket, így lehetőség nyílt — a kedvező domborzati adottságok kihasználásán túlmenően — a befogadótól távolabb fekvő területek, településközpontok bekapcsolására. A hálózatok kiterjedése gyakorlatilag a gépészeti berendezések fejlődésével szélesedett. Itt már mód adódott a mélyebben fekvő területek bekapcsolására is, továbbá a befogadóba való bevezetést a várostól távolabb ,,esztétikusabban" tudták végrehajtani. Kezdetben a szennyvízszivattyúkat nagy helyigényű ülepítőkkel, rácsokkal kellett védeni a darabos szennyeződések okozta gyors tönkremeneteltől. Később, nem nagy vízmennyiségek esetében megjelentek a különböző pneumatikus, vákuumos stb. rendszerek melyek azonban csupán néhány méter emelőmagasságot tudtak leküzdeni. A fejlődés egyik jelentős állomását a csigaszivattyús átemelők elterjedése jelentette. Ezt a * Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. megoldást egyszerűsége, rugalmas terhelhetősége miatt is gyakran alkalmazzák. A vezeték függőleges vonalvezetésére az ún. fűrészfogas elrendezés volt a jellemző, gravitációs csatornákkal, pontszerű átemelőkkel. A nagy emelőmagasságra dolgozó átemelők a hálózatkialakításban is változást hoztak. A fűrészfogas vonalvezetést a gravitációs csatornák és nyomóvezetékek egymásutánisága váltotta fel, így a szennyvíz szállítási távolsága is megnőtt. A gépészeti berendezések folyamatos fejlődésével a szűrőtartályos, majd az aprítószivatytyús megoldások után jutottunk el a jelenlegi dugulásmentes szivattyúkig. Megváltozott a szemlélet a tározás kérdésében is, így ma már kis helyen hatékony szállító kapacitású (hozam, emelőmagasság) szennyvízátemelő telepeket tudtunk kialakítani. Napjainkban a mély munkaárokkal létesülő vezetékeket már egyre inkább igyekszenek kiváltani térszintközeiben fektetett vákuumos vagy különféle nyomás alatti rendszerekkel. E megoldások feltétele a jó minőségű automatizálható gépi berendezések, szerelvények beszerezhetősége, nem utolsó sorban szervizelése. A lakó-, üdülőtelepek közötti távolság csökkenése az ipari üzemek terjeszkedése, vízbeszerzés, domborzati viszonyok, befogadók terhelhetősége stb. egyre inkább oda vezetnek, hogy — a gazdasági megfontolásokon túlmenően — nincs is mindenütt mód településenként tisztító telepet létesíteni. A regionális szennyvízkezelő rendszerek előkészítése — elsősorban tervezési szinten — igen nagy gyakorlatot és áttekintő készséget igényel. A döntést igénylő kritikus feladati pontok számának megnövekedése, továbbá egy-egy résztényezőn belül az optimumhoz viszonyított legjobb megoldás megtalálása igen nagy szórást adhat, mely — szélsőséges esetektől eltekintve — elérheti a 20—25%-ot is. Ha meggondoljuk, hogy egy átlagos hazai „szennyvíz régió" hozzávetőleges megvalósítási költsége — elválasztott rendszerű hálózatot feltételezve — (főgyűjtő átemelőkkel, tisztító telep, tisztított víz és iszap elhelyezés) 1980 évi árszinten mintegy 6—800 millió forint, akkor belátható, hogy az előtervezésnél előállható „rögtönzés" — e nagyság mellett — 100 millió forintos költségszórást eredményez. Rendszerszemléletű módszerek alkalmazásával az egyes feladat részek hibás vagy pontatlan döntéslehetőségei arra alkalmas számítástechnikai eljárásokkal szűkebb intervallumba terelhetők, ill. a helytelen döntésből származó „hiba nagyságok" lényegesen csökkenthetők. A számítógépnek — mint eszköznek — tehát e témakörben is meg kell növekedjen a jelentősége