Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre: A regionális szennyvízkezelés rendszerszemléletű felépítése és vizsgálata

Dr. Juhász E,: A regionális szennyvízkezelés Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. 515 4 település 3. település 2. település 1. települes A. Soros kialakítási) gyűjtőrendszer Befogadóba 3. település 2. település k település Ontözötelepre t település B. Sugaras kialakítású gyűjtőrendszer 3. település 2. települes 1. települes Ipari felhasználásra C. Vegyes kialakítású gyűjtőrendszer $ JELMAGYAR AZ AT•• Közbenső átemelő nyomóvezetékkel Belső gravitációs hálózat Szennyvíztisztító telep Település 1. ábra Gyűjtő rendszerek elvi kialakítási formája Puc. I. ripiuiqunuaAbna.1 CXCMU (popMupoeaHua cucmeM cöopci Fig. 1. Basic arrangement patterns of the sewage collection networks mert ez különösen alkalmas a változatok rövid idő alatti döntés előkészítő feldolgozására. Műszaki megoldásban különbséget kell tennünk: meglévő — egyedi berendezések regionális rendszerré történő átalakítása, — újonnan kialakított és folyamatosan építhető regionális rendszer megvalósítása között. A fentieken túlmenően külön témacsoportot alkot a szennyvíziszapok gazdaságos kezelése és elhelyezésére irányuló regionális iszapkezelő rendszer kialakítása. , A központi tisztítótelep és a kiszolgált települések kapcsolódása szerint az alábbi értelmező megkülönböztető elnevezések bevezetése javasolható (1. ábra). — egy vagy többirányból egymásra fűzött „soros" rendszer (az egyes települések vagy település részek egymás után kapcsolódnak). — sugaras rendszer (a települések mindegyike külön — gravitációs vagy nyomás alatti — vezetéken kapcsolódik a tisztítótelephez). — vegyes (soros és sugaras megoldásokból összetett) rendszer. A 2. ábra áttekintést nyújt a regionális szennyvízkezelés — rendszertechnikai szempontok szerint összeállított — elvi kialakításáról, míg a 3. ábra hasonló) elvek mellett az iszapkezelést mutatja be. A gyűjtési ciklusban meg kell különböztetni a csatornával ellátott területet a csatornázatlan területtől. Ez utóbbiról szippantásos módszerrel — szükség szerint átrakó állomás közbeiktatásával — gyűjthető össze a kezelésre váró anyag. A szennyvíziszap kezelés elvi kialakításánál a gyűjtés bemutatása az előzőekhez hasonló módon történt, feltételezve azt, hogy a regionális iszapkezelő telep egy nagyobb kapacitású meglévő teleppel együtt nyer kialakítást, továbbá a hígfekália előkezelő berendezést szintén ehhez csatlakoztatják. Vizsgáljuk, hogy melyek a regionális szennyvízkezelő rendszerek legkézenfekvőbb és gazdaságilag is kimutatható) előnyei: — az egyetlen — nagyobb kapacitású — (regionális) tisztítótelep fajlagos építési és üzemeltetési költségei kisebbek, — a megfelelően kialakított csatornahálózat kiegyenlítő hatása miatt megtakarítás érhető el a vezeték keresztmetszetében, valamint az átemelő berendezés kapacitásában (építmény, gépi berendezés, energia fogyasztás), — a kiegyenlítődés következményeként csökken a tisztítótelep műtárgyainak méretezési alapjául szolgáló (Ohmax) óracsúcs, mely által a létesítmények (rács, homokfogó, ülepítők, belső vezetékek stb.) jellemző hasznos méreteiben megtakarítás érhető el, — csökken, nem csupán az adminisztratív és a „kvalifikált", hanem az összes kezelőszemély igény, — nagyobb telepen az „automatizáltsági szint" (mérés, regisztrálás, beavatkozás stb.. . .) kedvezőbben alakítható ki, jobb laboratóriumi felszerelés és képzettebb laboratóriumi személyzet mellett az ellenőrzés hatékonyabb, mely egyben előnyösen hat a nagyobb tisztítási színvonal folyamatosságára, — racionálisabb a tartalék-készletgazdálkodás, — hasznosítható „másodlagos" anyagok (gáz, iszap) nagyobb mennyisége gazdaságosabban használható fel, s az ehhez szükséges állóeszköz stb. igény fajlagos költsége is kisebb, — a nagyobb mennyiségű „kellően" tisztított szennyvíz a térségi vízgazdálkodásban kedvezően beilleszthető, ill. újra hasznosítható, — kedvezőbb a lehetőség az ivóvízbázisokkal történő , ,terület-összehagonlásra", — a csatornahálózat mentén „területérték" növekedés jelentkezik,