Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
11. szám - Dr. Juhász József: Nagykiterjedésű földalatti műtárgyak talajvízre gyakorolt hatásának vizsgálata
Dr. Juhász J.: Nagy kiterjedésű föld alatti Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. 481 minancia hossz. Ebben az esetben egyben a talajvíz esése ezekben a hálópontokban zérus —=0, ds magassága H 0 konstans. Ahol a határpontokon van betáplálás, ott meghatározzuk <j 0 értékét a -/• u (L 7 /o la — Ko 1' o •' itt k 0 a határponton érvényes horizontális szivárgási tényező. //,. és valamint s iránva a hidrods izohipszás térképről olvasható le. Az erózióbázis (vízfolyás) menti határpontokon a hidroizohipszákkal összetartozó időben ténylegesen mért folyóvízállás (fi/) a számítás egyik kerületi feltétele. A másik, hogy a vízfolyás minden odaáramló hozamot elnyel Hj vízmagasság mellett. A fenti kerületi feltételekből kiindulva a differenciál egyenletből átalakított vízháztartási differencia egyenlet célszerűen visszalépéses módszerrel megoldható. Eredményként minden hálópontban kapunk egy H értéket. Az ebből szerkesztett izohipszákat összehasonlítjuk a mért adatokból szerkesztett izovonalakkal. Ha egy előre felvett szükséges pontosságon belül marad az eltérés, úgy az alkalmazott földtani és kőzetfizikai adatok összhangban vannak a mért vízállásokkal. A gyakorlatban azonban eltérés mutatkozik. Ekkor a mért vízállásokat pontosnak fogadjuk el és a szivárgási tényezőt, rétegvastagságot, a beszivárgó csapadék, a párolgás, esetleges alsó táplálás, csatornaleszívás, vagy vízműtáplálás értékét változtatjuk mindaddig, amíg a számított adatokból kapott hidroizoliipszák a kívánt pontosságig — általában 10 cm különbségen belül —egyeznek a mért adatokból szerkesztett izohípszákkal. Az adatok változásának a sorrendje az adatok pontatlansági lehetőségének sorrendjében és mértékében pl őre meghatározott rendszer szerint történik. A szivárgási tényező akár felére, duplájára változtatható, (általában 10 lépcsőben) míg például a beszivárgó csapadékot legfeljebb ± 20%ban (ugyancsak 10 lépcsőben). Az iterációnál alapvetően vigyázni kell az „egyenszilárdság" megmaradására, azaz a változtatott adatok is azonos valószínűségűek maradjanak. Az iteráció végén kapott természetes vízháztartási izohipszák és a talajvízháztartási komponensek most már ellentmondás nélküliek és a mérésekhez jól simulóak (11. ábra). A mélyépítési műtárgy beépítése előtti természetes állapotot most már a számítások eredménye képviseli. Előfordulhat, hogy több jellemző talaj vízállásnál is szükséges vizsgálatot végezni. Ekkor hasonló módon járunk el minden vizsgálandó talajvízfelszín ellentmondásmentessé tételéhez. A műtárgy beépítése után a műtárgy körül az áramlás megváltozik, főleg a transzmisszibilitás változása miatt. A műtárgynak a keresztmetszetben elfoglalt tényleges helyzete alapján változtatjuk meg a N o JELMAGYAR AZAT-h-tfTTTTTKl Muta r9y A műtárgy alatt szabadon maradó keresztmetszet relatív transzmisszibilitása % -ban __ M'-— Eredeti talajvízszint f37"—' A műtárgy által megváltoztatott talajvízszint 11. ábra. Talajvízszint változás az áramlásba helyezett mélyépítési műtárgy miatt Puc. 11. ll3Menenue ypoenn epynmoebtx eod U3-3U nepexeamKU nomoKU UHMcenepnbiM coopyMcenueM Abb. 11. Orundawsserspiegelanderung infolge des in der Strömungsrichtung crrichteten Tiefbauobjehtes víz vezetőképesség értékét a műtárgy hálópontjaiban (12. ábra). Az a. esetben az átfolyó magasság (h) fi — z., — z 1 = const. b. esetben h = z 1-\-H(t) — z 2, max. h ma x = z 3 — z 2 c. esetben h = 0 cl. esetben h=(z 2 — z 1)-{-\z 1 J rH(t) — z 3] Amax = (z 2 - 2l) + ( z4 ~ • A műtárgy által megváltoztatott vízvezetőképességeket betéve a számításba, megkapjuk a mért helyzetre a megváltozott hidroizohipszákat (11. ábra). Amennyiben a kerületi feltételek közül a folyó vízállás változása jelentős, úgy annak hatását is vizsgálni kell. Tekintettel arra, hogy a vízállásfelületek méréseinek időpontjaiban általában nem jellemző a folyó vízállása, így a folyómenti határhálózati pontokban a folyón más időpontban mért jellemző vízállásidősorát használjuk fel kezdeti és kerületi feltételként. A kiválasztott jellemző vízállásidősor vagy egy tartós nagyon kisvizű, vagy egy mértékadó árvízi idősorszakasz szokott lenni. A ténylegesen mért vízállásidősort ebben az esetben kapcsoljuk az
