Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Dr. Kelemen Borbála–Tarján Lászlóné: A közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátása

460 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Dr. Kelemen B.—Tarján L.-né: A közegészségügyileg csecsemőkorban, az 1—3 hónapos életszakaszban található. Ez azzal magyarázható, hogy az ivóvízzel a szervezetbe jutott nitrát károsító nitritté alakulásához nitrát-redukáló baktériumok jelenléte is szükséges, és ez az együttes előfordulás csecsemőkorban sokkal gyakoribb. A csecsemőkorban ugyanis a gyomornedv pH-ja alacsony, nem fejt ki védő hatást a szervezetbe bejutó baktériumokkal szemben. Gyakoriak a gyomorbéltraktus megbetegedései, lázas állapotok, melyek elősegítik a baktériumok magasabb bélszakaszokba jutását, ahol is a szervezetbe jutott nitrát nitritté redukálódhat. A nitrátok ugyanis normális emésztési viszonyok között a vékonybelekből szívódnak fel a véráramba és elsősorban a vizelettel választódnak ki. A felnőtteken jelentkező tünetek is hasonlóak, legszembetűnőbb a cianosis, a fejfájás és mellkasi nyomás-érzés mellett. A hiányos oxigenizatió az oxigénhiányra érzékeny agykérget károsítja, fejlődésben lévő szervezetnél ez testi és szellemi fejlődésben való visszamaradásban is megnyilvánulhat. Az ivóvíz által okozott egészség-veszélyeztetéssel ezen belül a methaemoglobinaemiával foglalkozó WHO munkacsoport is úgy foglalt állást 1977-ben, hogy két speciális csoportot indokolt kiemelni a felvehető nitrát és nitrit határértékek megállapításánál, a csecsemőket és a terhes nőket; a nitrát határértéket 50 mg/l-ben határozta meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy az érdeklődés homlokterébe került nitrosaminok, illetve a nitrát tartalmú vizek carcinogén hatásának kérdésköre kiemelt fontosságú és további epidemiológiai ós kísérletes vizsgálatot igényel. A nitrát-nitrit problémakör természetszerűleg nem szűkíthető az ivóvízre. A környezet nitrogén-vegyületekkel történő elszennyeződése több vonatkozásban nyomon követhető, így a mezőgazdaság fokozódó kemizációja következtében nő az élelmiszerek nitrát ésnitrittartalma is. A nitrátok minden növényi szövetben jelen vannak természetes tartalomként, de a nitrát kumuláló zöldségfélékben' (spenót, saláta, cékla, fehér répa, retek) kiugróan magas értékek is előfordulhatnak. Az Országos Élelmezés- ós Táplálkozástudományi Intézet rendszeresen vizsgálja a hazai zöldség-félék és a belőlük készített bébiételek nitrát-nitrit tartalmát és javaslatot tett határérték megállapításra. Az ivóv ízminőség megóvásának jelentősége mindezek ellenére összehasonlíthatatlanul nagyobb. A csecsemő számára a víz nélkülözhetetlen, testsúlyához viszonyítva nagy a felvett mennyisége is. Tea, illetve tápszer készítésénél forralással a nitrátmennyiség koncentrálódhat. A nitrát veszélyességét fokozza, hogy szín, szag, nem hívja fel rá a figyelmet, a víz íze is csak 230 mg/l nitráttartalom fölötti mennyiségben válik édeskéssé. Igen fontos tehát a nitráttartalmú ivóvíz (és élelmiszer) fogyasztásából származó közvetlen egészségártalom-veszély minél szélesebb körű megismerése. A methaemoglobinaemiás megbetegedések megelőzése érdekében az Egészségügyi Minisztérium már 1954-ben közleményben (Eük. 10. 89—90. o.) hívta fel a figyelmet a csecsemőkori, ivóvíz által előidézett methaemoglobinaemiára, az 50 mg/l-nél magasabb nitrát koncentrációjú víz csecsemő-táplá'iásra alkalmatlanságára. 1967-ben újabb közlemény (Eük. 24. 276. o.) került kiadásra konkrétan meghatározva a csecsemők táplálásához felhasználható víz minőségét, a csecsemő tanácsadást végzők (orvosok, védőnők) és a közegészségügyi szervek ezzel kapcsolatos tennivalóit. Az egészségügyi tárca a betegségek felismerésén és gyógyításán túl jelenleg is feladatának tekinti a betegség megelőzést szolgáló, a lakosság minden rétegére kiterjedő felvilágosító tevékenységet. Ez természetesen nem kizárólag az ivóvízre vonatkozó egészégügyi ismeretekátadását jelenti, hanem kiterjed a környezet elszenynyeződésót megelőző, vagy csökkentő tennivalók, illetve azok elmulasztásából származó ártalmak, a szennyvíz, a hulladék a fekália elhelyezés környezetegészségügyi követelményeinek megismertetésére. Az egészségügy országos higiénés intézetei (Országos Közegészségügyi Intézet, Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet), valamint a közegészségügy megyei laboratóriumi bázisai (KÖJÁL) rendszeresen ellenőrzik az ivóvizek és élelmiszerek nitrát és nitrit szintjeit és ezek alapján születnek meg a közegészségügyi intézkedések. Az Országos Vízügyi Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium által irányított 1977. évi felmérés során a területi, közegészségügyi és vízügyi szervek a megfelelő minőségű vizet adó köz- és magánkutakkal nem rendelkező 940 települést egészségügyi veszélyeztetettség szempontjából minősítették (1. táblázat). A minősítésnél a víznyerőhelyek szennyezettségi paraméterei (szennyező anyagok minősége és mennyisége) a település nagysága (lélekszáma), a település távlati szerepköre (fejlesztés, sorvasztás), illetve a 0—3 éves korú gyermekek száma voltak mértékadók. Az általánosan ismert hazai és nemzetközi adatok, a nitrátnak a terhességben és gyermekkorban állatkísérleteken és epidemiológiailag igazolt egészségkárosító hatása miatt az egészségügyi veszély kritériumának az ivóvíz nitráttartalmát tekintettük: — „A" súlyosan veszélyeztetett kategória: 80 mg/l-nál nagyobb nitráttartalom; — „B" veszélyeztetett kategória: 40—80 mg/l nitráttartalom; — ,,C" közegészségügyileg problémás kategória: nitráttartalom kisebb, mint 40 mg/l, de magas ammónia, vas, mangán keménység. A közegészségügyileg veszélyeztetett települések végleges sürgősségi sorrendjét az Országos Köegészségügyi Intézet dolgozta ki az évente százezres nagyságrendben végzett laboratóriumi vizsgálatokra alapozott tudományos kutató munka alapján. 5. A veszélyeztetett települések vízellátási programja A vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztési koncepciója a települések teljes körű vízművesítését az ezredfordulóra irányozta elő feltételezve, hogy a községek vízellátásában még néhány évtizedig