Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása

Almássy E.—Deák B.-né A közműves vízellátás Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 453 gántartalom eltávolítására. Kevésbé vált he a robbanásveszélyes gázok eltávolítására és ennek következményeként fellépő másodlagos szennyeződések kivédésére alkalmazott eljárás, további kutatást-kísérletet igényel az ammónia és humin szennyeződésű vizek kezelése. A rétegvizekben nem várható vízminőségromlás, ha csak el nem mulasztjuk a viszonylag könynyen megtehető védelmi intézkedéseket, melyek a természetes védettség visszaállítására irányulnak, így meg kell akadályozni a jó minőségű vizet tartalmazó mélyebb fekvésű víztartó képződmények szakszerűtlen harántolását, ami a felszíni szennyeződéseket lejuttathatja ezekbe a rétegekbe; gondoskodni kell a felhagyott fúrt kutak megszüntetéséről, amelyek elhanyagolt állapotban ugyancsak képesek a szennyeződések közvetítésére. 3. A vízminőségromlás megakadályozására tehető intézkedések A közműves ivóvízellátásban számításbavehető vízkészletek minőségromlása közismert tény. Ebben az érdekeltek egyetértenek. Afelől már megoszlanak a vélemények, hogy a vízminőségromlás a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen kísérő jelensége-e. Kétségtelen, hogy a vízminőségromlás minden országban együtt jelentkezik a gazdasági fejlődéssel. A fejlődés olyan emberi tevékenységek eredménye, amelyek vizet (és más környezeti elemeket) károsító anyagokat juttat a természetbe. A károsító anyagoknak a természetbe juttatása azonban nem elkerülhetetlen. A megoldáshoz rendelkezésre állnak a szükséges technikai eszközök, bár a beavatkozás általában költséges. A megszokottá vált tevékenység utólagos kiegészítése a szükséges tennivalókkal már igen nehéz és a költségek terén is kedvezőtlenebb. A gyakorlatban mégis az utóbbi módszer terjedt el. Erre igen sok a példa. Számos nagyobb vízbázis telepítését nem előzte meg a céltudatos vízkutatás, a leggyakrabban elmaradnak a megfigyelőkutak, amelyek segítségével figyelemmel lehetne kísérni a vízbázis üzemének a vízkészletek alakulására gyakorolt hatását Ezek hiányában csak későn lehet észlelni a kedvezőtlen jelenségeket. A vízbeszerzés megvalósítását megelőző előmunkálatok elmaradásából számítható költségmegtakarítás utólag, a passzív védekezés címén esetleg többszörös értékkel jelenik meg. Hiányzanak a hidrogeológiai védőterületek a vízbázisok körül, emiatt a szennyezőforrások telepítése ellen alig lehet védekezni, s így valóban realitássá válik a vizek minőségének romlása. Azt azonban el kell utasítani, hogy a minőségi romlás a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen velejárója. A mai helyzetet igen, a gyakorlatot azonban nem kell mindenképpen realitásnak tekinteni. Meg kell határozni a folyamatba való beavatkozás reális mértékét, a kellő körültekintéssel megállapítható védelem hatását és az ezenfelül jelentkező vízkezelés módját a műszaki-gazdasági mérlegelés szempontjából is. Ha az előzőek szerinti eredményes intézkedéseket tudunk hozni mindannak a vízkészletnek a védelmére, amelyet biztonságosan számításba vehetőnek ítéltünk, akkor 10,5 millió m

3/d védetté tett felszínalatti vízkészlet áll a közműves ivóvízellátás rendelkezésére. Mérlegszerűen a teljes 7,0 millió m

3/d vízigény tehát kielégíthető. Ma az egyetlen jogintézmény a védőterületek ki, alakításáról szóló 11/1961 OVH-EüM utasítás, amelynek alapját a Vízügyi Törvény 16.§-a, illetve a Vhr 35.§ (1) szakasza adja. Eszerint védőterületet kell megállapítani az ivóvízellátásra szolgáló közhasználatú vízbeszerző létesítmények, valamint az ezekből kitermelt víz kezelésére és tárolására szolgáló művek és berendezések védelmére. Ismeretes, hogy az említett jogszabály belső, külső ós hidrogeológiai védőterület kialakítását teszi lehetővé. Mai felfogásunk szerint a belső védőterület főként a vízbeszerző létesítményeket és az általuk felszínre hozott vizet, a terület alatt elhelyezkedő vízkészletet védi. A külső védőterület arra szolgál, hogy a rajta (alatta) áthaladó vízből távolítson el minden károsító anyagot. Méreteinek meghatározásához ismerni kell a vízvezető- és fedőképződmény tulajdonságait, a benne lejátszódó folyamatokat. Meg kell jegyezni, hogy ezekről még meglehetősen keveset tudunk. A hidrogeológiai védőterület kijelölésekor azt a távolságot állapítjuk meg, amelyen belül bejuthatnak a felszínalatti vízbe a külső és belső védőterület alatt megtett úton kiszűrődő anyagok, ahol azonban meg kell akadályozni az olyan anyagok bejutását, melyek nem szűrődnek ki a vízkivételig megtett úton. A hidrogeológiai terület kijelölése címén a legtöbb esetben védőidomot is ki kell jelölni, ami már egy felszínalatti tér-rész; ezen belül bizonyos tevékenységeket a felszín alatt is korlátozni kell. A védőterületek—védőidomok—helyes megállapításához előmunkálatokra van szükség. Ezek során meg kell ismerni a vízvezető és fedőréteg tulajdonságait, az áramlási viszonyokat, melyek ismeretében megtervezhető a vízbeszerzés üzeme, a kialakuló hatásterület, az azokon elrendelhető korlátozások jellege, mértéke. Mindezek alapján tehát: a védelmi kérdésekkel már a vízbázis kialakítása érdekében végzett vízkutatás során foglalkozni kell. Az így lehatárolható védőterület csak előrejelzés, a valóságos üzemi körülmények az előrejelzést módosíthatják, s a még rendszeresen végzett ellenőrzések is szükségessé tehetnek korrekciós beavatkozásokat. A jelenlegi helyzetet számbavéve megállapíthatjuk, hogy még nem zárultak le azok a felmérések, amelyek megmondanák, hogy melyik vízbázison milyen elmaradt védelmi intézkedéseket kellene pótolni; meg lehet-e hozni azokat az adott helyen és milyen áron. Arról van csupán ismeretünk, hogy durva becsléssel a teljeskörű védelemhez szükséges hidrogeológiai védőterületek kiterjedése a mezőgazdaságilag művelt területek mintegy 9,4%-át érintené az üzemelő vízbázisok esetében, az ország teljes területének pedig mintegy 6,8%-ára terjedne ki. Meg kell említeni, hogy ez a terület sem kisajátítást nem tesz szükségessé, sem túlzott korlátozást a mezőgazdasági (és egyéb) tevékenységben; korlátozást jelent azonban bizonyos szennyezőanya-