Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása
452 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Almássy E. .—Deák B.-né A közműves vízellátás ez a víztípus — az ivóvízellátásban igénybevett vízféleségek között — nemcsak a leginkább veszélyeztetettek között van, de a leginkább károsított is. A megyei KÖJÁL-ok 1970—72 évek közötti vizsgálati eredményeit összehasonlítva a jelenlegi helyzettel az mutatkozik meg, hogy a nitráttartalom a parti szűrésű vízből termelt víz 60%-ánál a karsztvíz 10%-ánál, és a talajvíz 90%-ánál emelkedett. 2.3. A vízkészletek minőségének változása és hatása a tisztítástechnológiára A felszíni vizek minőségváltozási tendenciájára nincs megbízható előrejelzésünk, várható azonban, hogy ezeknek a vizeknek a minősége még hosszabb időn keresztül — általában — nem fog javulni az ivóvízellátás szempontjából. A felszínalatti vizek területén minőségromlás várható. A romlás mértékét a vízelőfordulásokra jellemző védettség és veszélyeztetettség határozza meg. A felszíni vízfolyásoktól távoleső felszínközeli vizek minőségromlási tendenciáját az előfordulásuk helyén lévő szennyezőforrások és azok korlátozásának mértéke befolyásolja. A mezőgazdaság vegyszerhasználatából származó szennyezéscsökkenés alig várható, a felszínközeli vízelőfordulást a hidrogeológiai védőövezet (védőidom) kialakításával lehet biztosítani akkor, ha az még nem szennyeződött el. A települések csatornázásának hiányosságából adódóan az általuk veszélyeztetett felszínalatti vízkészletek nem vehetők figyelembe a fejlesztésben. A felszínközeli vizeket ma különlegesen veszélyeztető működő és felhagyott kavics-, homok- és agyagbányák kérdésében a vízügyi és bányahatósági szervek együttműködése kedvezően fejlődik, s remélhető, hogy a további ilyen szennyezőforrások keletkezését sikerül megakadályozni. Összességében a hordalékkúpok, alluviumok vízfolyásoktól távoleső vizeinek minőségromlása tovább tart, a szennyezés nagyobb mérvű, mint a vele szemben tervezett inézkedésektől várható javulás mértéke. Fontos azonban, hogy a közműves ivóvízellátásban ésszerűen hasznosítható előfordulásokat mielőbb védelem alá helyezzük. A folyóvizekkel érintkező fiatalkori képződmények vizének minőségalakulásában mindazok a tényezők érvényesülnek, amelyekkel a felszínközeli vizek esetében általában számolni kell, ezen felül azonban fellépnek a vízfolyások felöli hatások is. Utóbbiak két formában jelentkeznek: egyrészt a folyóvíznek a vízminőségváltozásai, másrészt folyószabályozási műveletek hatásának formájában. Sorra véve a folyó felöli hatásokat megállapítható, hogy a vízfolyás vízminőségalakulása kétségkívül befolyásolja a partiszűrésű víz minőségének alakulását. Nincs azonban megbízható ismeretünk arról, hogy mi történik a képződménybe került szennyeződéssel. A folyószabályozási művek építése és üzeme az eddigi tapasztalatok szerint kedvezőtlen hatással van a partiszűrésű víz minőségalakulására. A művek hatására végbemenő feliszapolódás, s az erre visszavezethető anaerob viszonyok a vas- és mangán tartalom megnövekedését idézik elő a leggyakrabban a termelt vízben. A folyami kotrások hatásáról kialakult vélemények nem egyértelműek, részben a vízhozam megnövekedésével, részben részben a vízminőség romlásával lehet számolni a biológiai szűrőként is működő anyagok eltávolítása miatt. Más véleméynek szerint a kotrással éppen vízminőséget veszélyeztető anyagok eltávolítása történik meg. Mindezért a valóságos körülmények között végzett vizsgálatokra van szükség. Addig alig állapítható meg több mint, hogy a partiszűrésű vizek mindkét irányból veszélyeztetettek. Kezelésüket illetően arra kell felkészülni, hogy az a felszíni vizeknél alkalmazott technológiákhoz fog közelíteni. Várható az ammónia, nitrit, nitrát további növekedése, számítani kell a vas- és mangántartalom kezelést igénylő mértékének megjelenésére, megnövekedhet a víz keménysége és az agresszivitása. A partiszűrésű vízbázisok jelenlegi technológiái sémájában: a partiszűr és-kút-hálózat erndszerben a víz teljes tisztítását a vízadó képződmény végzi. Az említett változás bekövetkezésével a vízadó képződmény már csak résztisztítást tud végezni. Emiatt a folyamatot művi tisztítással kell kiegészíteni. Megfelelő körülmények között az utótisztítás vagy annak egy része előtisztítással helyettesíthető és dúsítással kapcsolható. Ekkor a séma: vízkivétel-előtisztítás-dúsítás-kút-hálózat. A partiszűrést a technológia részeként vizsgálva, sor kerülhet arra is, hogy a víztartó képződményt függetlenítsék a vízfolyástól. Ekkor a kiemelt felszíni vizet többségében dúsításszerűen juttatják a felszín alá, majd a kutakból nyerhető ki. A bonyolult létesítményeket és üzemet kívánó megoldások felvetik azt a kérdést, hogy érdemes-e a partiszűrésű víz igénybevételét az ismertetett arányban előirányozni. Válaszként és indoklásul a partiszűrésű víznyerés már említett előnyein kívül megemlítjük, hogy a természetes szűrőrendszer a szerves és szervetlen szennyeződések jelentős hányadát ezután is képes lesz kivenni, továbbá, hogy a partiszűrés bizonyos stabilitást ad a technológiának. Mindezek erősítik annak jelentőségét, hogy a partiszűrésű viszonyok között lejátszódó menynyiségi és minőségi folyamatokról minél rövidebb idő alatt minél többet kell megtudnunk még addig, ameddig a partiszűrésű vizek hasznosítása többségében a legegyszerűbb módon, közvetlenül történik. A karsztvizek minőségváltozása és a technológia között nehéz kapcsolatot felállítani. A védelem hiánya, az emberi tevékenység ismert tényezői károsítják a vízminőséget. A szennyeződés technológiai úton nehezebben küszöbölhető ki, általában könnyebb az elkerülése a megfelelő védelem útján. A védelemmel kapcsolatban az a megállapítás érvényes, amit a vízfolyásoktól távoleső, fiatal képződmények vizéről mondtunk. A rétegvizek vízkezeléstechnológiája kialakult, rutinszerűen alkalmazzák főként a vas- és man-