Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
10. szám - Rácz Tamás†–Perecsi Ferenc: A takarékosság és az intenzív fejlesztés elvei és lehetőségei a településvízgazdálkodásban
442 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Rácz T.—Perecsi F.: A takarékosság és az intenzív zásával szabályozni, amelyekkel a gyártás kevés vízzel megoldható. — Hatékonyan lehet a vízfelhasználást olyan technológiai berendezésekkel redukálni, ahol a felhasznált víz kezelés után többször felhasználható. A vizek visszaforgatásának a víztakarékosság melletti nagy előnye, hogy általuk jelentősen csökken a kibocsátott szennyvíz mennyisége is. Ennek az elvnek a kiterjesztését jelenti, ha ez üzemek — meghatározott technológiai célokra — települések tisztított szennyvizeit hasznosítják. — Különösen nagy a jelentősége a víztakarékosságnak a mezőgazdaságban. A korszerű vízgazdálkodással elérhető, hogy a mezőgazdasági üzemeknek az utóbbi években létesített vízművei a közművel még nem ellátott falusi lakosságnak is szolgáltassanak jó minőségű ivóvizet. Meg kell oldani a falusi közműves vízzel ellátott lakosság fajlagos fogyasztásának nagymértékű növekedéséből adódó problémákat. A háztáji állattartás, vagy a fólisátrakban termesztett növények vízzel való ellátása fontos népgazdasági érdek, de gondot jelent, ha az elsősorban a lakosság részére létrehozott vízművek kapacitása sorra elégtelennek bizonyul a gyorsan növekvő egyébcélú vízfogyasztás hatására. Tény, hogy ezt az elsősorban termelési célokat szolgáló) vízfelhasználást a lakosság személyes igényeinek kielégítésére preferált ivóvízzel teremtik meg, lényegében az ugyancsak preferált vízdíjak ellenében. A mezőgazdaságban nagy jelentősége van a vízkészletekkel való gazdálkodásnak is. Előnyös ha az időszakosan jelentkező öntözési vízigényeket mind nagyobb mértékben tisztított települési vagy ipari szennyvízzel elégítik ki. Itt is több haszon várható; a frissvíz megtakarítás mellett adott térségben megoldható a tisztított szennyvizek elhelyezése, valamint a talajerőpótlásban, illetve a növénytermesztésben is hasznosulhat a szennyvizekben felhalmozott szervesanyagtartalom. A szennyvízöntözés vízgazdálkodási és gazdasági jelentőségét nem csökkenti, hogy alkalmazása (a hasznosítást megelőző kezelés szabályozása) folyamatos vizsgálatokat és figyelmet igényel. A víztakarékosság azonban nemcsak direkt módon lehetséges, de a termelés és a fogyasztás befolyásolásával is. A takarékosság gazdasági jelentőségét érzékelteti az a megfontolás, hogyha a jelenlegi átlagos ivóvízfogyasztásnak (2,7 millió m 3/nap) csak egyetlen százalékát sikerül tartósan csökkenteni, akkor ez 6—700 millió forint értékű vízműberuházást válthat ki. Az intenzifikálás lehetőségei és feltételei a településvízgazdálkodásban Az intenzifikálás értelmezése. Az intenzifikálással a szakirodalom és a szakmai közvélemény elsősorban mint a vízkezelés és a szennyvíztisztítás korszerű fejlesztési tendenciájával foglalkozik. A fogalom kapcsolódik ahhoz a törekvéshez, amely a létesítmények helyigényének redukálását, a berendezések miniatürizálását célozza. Előtérbe kerülnek az elektronikus eljárások, növekszik a kémiai, a radioaktív beavatkozások szerepe. Ennek a fejlesztési irányzatnak Magyarországon is megvan a létjogosultsága, a hazai kutatók és tervezők törekszenek is a korszerű megoldások elterjesztésére és meghonosítására. Gondot csak az jelent, hogy ezek jelenleg még a legigényesebb technológiák eljárásai, alkalmazásuk költséges — és ezen belül deviza — igénye jelentős. Nem szabad elfelejteni, hogy hazánkban még a tömeges alapközművesítés feladatai várnak megoldásra, ahol a költségkímélésre és az egyszerűségre irányuló törekvések egyaránt meghatározók. Jeleideg az intenzifikálásnak az az értelmezése kerül előtérbe, mely szerint azok a vízellátási és csatornázási beavatkozások tartoznak ebbe a fogalomkörbe, amelyek révén a természeti adottságok, illetve a meglévő létesítmények működése hatékonyabbá tehető. Ezzel csökkenthetők a kényszerűen elmaradó fejlesztések miatt kétségtelenül jelentkező feszültségek, s ezzel arányosan megnő az üzemeltetés színvonalemelésének jelentősége. Az intenzifikálás módszerei és lehetséges útjai A természeti feltételek javítása. A víziközművek minden technológiai eljárásának mintája végsősoron a természet volt. Az ember már az őskorban kihasználta a folyókat kísérő kavicsmezők adottságát, hogy az itt lemélvített kutak jóminőségű vizet adnak. Azt is évezredek óta tudja az ember, hogy a hulladéktól a vizek segítségével szabadulhat meg, vagy, hogy a hulladékot a talajjavításban, a növénytermesztésben hasznosítani kell. A XX. század technikai-tudományos forradalma nem kedvezett a természeti egyensúly-fenntartásnak. A modern ipar és mezőgazdaság rohamos fejlődése, az urbanizációs fejlődés kísérőjeként hatalmas szennyezés-mennyiség jut a vizekbe, a talajba és a levegőbe. Korunk környezetvédelme az elmúlt évtizedekben egyre inkább arra kényszerült, hogy az ember által alkotott technológiákkal fokozódó mértékben kezelje a vizet és tisztítsa a szennyvizet. Ennek a fejlődési szakasznak néhány sajátosságát feltétlenül meg kell szívlelni: — a szennyeződés mennyiségében és összetételében gyorsabb ütemben növeli az ártalomveszélyt, mintsem az ember képes lenne annak hatásait kivédeni, — a művi beavatkozás olyan költségekkel terheli a gazdaságot, amely még a fejlett ipari országok nemzeti jövedelme számára is nehezen elviselhető, — a teljes környezetbiztonság olyan elméleti kategória, amit még nagy költséggel sem lehet elérni. A környezetvédelem reális célja a veszély olyan mértékű visszaszorítása, hogy az embert és javait jelentős ártalmak ne érhessék. Ezek a tapasztalatok sokat segíthetnek abban, hogy a jelenlegi gazdasági fejlesztő taktikát meg lehessen találni.
