Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Rácz Tamás†–Perecsi Ferenc: A takarékosság és az intenzív fejlesztés elvei és lehetőségei a településvízgazdálkodásban

Rácz T.—Perecsi F.: A takarékosság és az intenzív Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 443 Fel kell használni mindazt a lehetőséget, amit a természet nyújt a vízkezelésben és a szennyvíztisztításban. A vízkezelésben fontos szerepet kell biztosítani a lassú szűrésnek, a vízdúsításnak, törekedve a hatékonyság javítására. A csatornázásban a szennyvizek alkalmas elhelyezésére kell a fő figyelmet fordítani. A folyóvizekben történő elkeveredés és öntisztulás mellett keresni kell a szennyvízöntözés, valamint a szennyvíziszapok talajon (talajban) történő elhelyezése során megvalósuló öntisztulási és hasznosítási lehetőségeket is. A tisztítást olyan mértékig kell biztosítani, ami adott körülmények között az elhelyezés ártalommentességét biztosítja. A meglévő létesítmények, berendezések működésének javítása. A településvízgazdálkodás gyakorlata már sokszor igazolta, hogy az üzemeltetés színvonalának emelésével vagy kisebb építés-gépészeti beavatkozással jelentősen növelni lehet a létesítmények kapacitását, valamint az adott kapacitással elérhető hatásfokot. Minden kútnak, minden technológiai berendezésnek amit eddig létesítettek meg lehet és kell teremteni a legjobb működési feltételeit. Nem lehet elfogadni olyan érvelést, ami szerint a technika korszerűsödésével elavulnak és megszíintethetővé válnak a régi létesítmények. Ahol például a régi kutak hozama csökken, a víz dúsításával vagy a kút rekonstrukciójával még sokat lehet segíteni. A szennyvíztisztítás eszközállományaként sem csak a korszerű nagy tisztítótelepeket kell számontartani, hanem azokat a kisberendezéseket, kétszintes ülepítőket, oldómedencéket, sőt éppen a földoldómedencéket is, amelyeket az utóbbi években már nem is igen tekintettek a vízvédelem eszközeinek. Vitathatatlan, hogy a korszerű (és költséges) technológiai berendezésekkel könnyebb hatékonyan üzemeltetni, de az is kétségtelen, hogy —hozzáértéssel, ügyszeretettel és felkészültséggel — a régi berendezésekkel is lehet jelentős vízgazdálkodási eredményeket elérni. A technika egyre több segítséget képes nyújtani a berendezések intenzifikálásához. Ilvmódon például : — kis beavatkozással javítani lehet az ülepítők kapacitását, — jó eredmény érhető el a mechanikai folyamatokban való kémiai beavatkozással, — speciális kitenyésztett baktérium törzsekkel növelni lehet a biológiai fokozat hatékonyságát, — a talajszűrés, vagy fakultatív tavak adott körülmények között jó utótisztítást biztosíthatnak stb. A berendezések intenzifikálása az esetek többségében nem pótolhatja a fejlesztést, de időt és módot adhat arra, hogy jelentősebb feszültségek nélkül lehessen egy-egy térség víziközműveinek kiépítését ütemezni. Elsősorban a bővítések előkészítésének időszakában érdemes megvizsgálni, hogy az adott létesítmény nem tehető-e — jelentős beruházás nélkül — alkalmassá több teljesítményre, illetve a többlet terhek elviselésére. Ennek a belső erőkre építő fejlesztésnek is fontos eleme tehát a korszerű technika, de eredményessége elsősorban a magasabb üzemeltetési színvonalon alapszik. Nemcsak a közmű elemeket, 1 lerendezéseket lehet azonban intenzifikálni, de az ellátó rendszereket is. Jelentős kapacitásnövelő hatása lehet például, ha egy-egy településen az ellátási zavart okozó (és fejlesztést igénylő) ivóvíz csúcsfogyasztást a tároló kapacitás bővítésével (és nem komplex vízműfejlesztéssel) elégítik ki. Az egyszerűségre való törekvésnek is át kel! hatnia fejlesztési szemléletünket. A közműfejlesztéssel szembeni igényesség tekintetében nem szabad engedményt tenni, ennek azonban nem mond ellent az a törekvés, amelv a berendezések gépészetében és építésében keresi a költségeket csökkentő, egyszerűsítő elemeket. Ígv a víziközmű fejlesztés hagyományos építési anyagai mellett fokozott figyelmet kell fordítani a műanyagok alkalmazására, általában új anyagok és eljárások keresésére. Sajátos probléma a településvízgazdálkodás energiafelhasználása. Bár az energia-takarékosság általános elvének ellentmondanak a gyakorlatban alkalmazott intenzifikálási megoldások energia többletei, ezek tervezése során is van lehetőség a takarékosságra. Az energiakímélő berendezések alkalmazására, a felhasználás szigorú szabályozására, a tárolók töltésében éjszakai áram felhasználására stb. Ugyanakkor azonban arra is figyelemmel kell lenni, hogy a víziközművek, nyomóvezetékek, szivattyúk, a vízkezelés és a szennyvíztisztítás berendezései alapvetően energiaigényes létesítmények. Az intenzifikálás végrehajtásának műszaki, jogi és gazdasági szabályozása Bármilyen fontos legyen is a vízzel és a pénzzel való gazdálkodás hatékonyabbá tétele, a jelenlegi hatósági és gazdasági szabályozás nem orientál egyértelműen az intenzív fejlesztésre. Hatósági problémáinkat talán példán lehet legjobban illusztrálni: az adott szennyvíztisztító telep túlterhelt, bővítése indokolt és időszerű, de az ehhez szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. A jelenlegi gyakorlat szerint a tisztító tele]) üzemeltetőjének tiltakoznia kell az újabb szennyvízrákötések ellen, hiszen még tovább rontják a telep tisztítási hatásfokát. A tiltakozás tehát megfelel a jelenlegi vízvédelmi rendelkezések szellemének, következménye mégis az, hogv jelentős mennyiségű szennyvíz tisztítás nélkül veszélyezteti a környezetet. A példa szerint föltétlenül előnvösebb lenne, ha (ésszerű határig) megengednék a berendezés túlterhelését, mert — a tisztítási hatásfok bizonyos mértékű romlása is kedvezőbb, mint a tisztítás hiánya. — az üzemeltetőnek módja van a tisztítási technológia hatékonyabbá tételével ellensúlyozni a túlterhelést.