Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Hozzászólások dr. Karácsonyi S.: A felszínalatti vízszerzés időszerű kérdései c. tanulmányához. I.

418 Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. Hozzászólások dr. Karácsonyi S. tanulmányához 1. gazdaság teherbíró képességével, séma ténylegesen, elérni kívánt hatásokkal nincsenek összhangban Tehát itt is vannak még tennivalóink. Mint az előzőekben kiderült közös céljaink elérése érdekében minél inkább meg kell teremtenünk területünkön is az elmélet és gyakorlat egységét, az elméleti és gyakorlati szakemberek egy ii ttm űk ödését. Aujeszky (iéza (FTV) A vízkészletbecslés elmélete és gyakorlata A felszínalatti vízkészletek nagykapacitású városi, illetve ipari víművek céljára történő hasznosításával párhuzamosan kialakult az igény a kitermelhető vízkészletek nagyságának becslése, számítása iránt. Üj vízmű létesítése esetén az érdekeltek (vízügyi hatóság, beruházó, üzemeltető) előre kívánja tudni, hogy az új létesítmény a meglévő és a jövőben várhatóan jelentkező konkrét vízigények kielégítésére alkalmas-e. Meglévő vízművek esetén pedig az érdekeltek annak eldöntését igénylik, hogy az újonnan jelentkező többletvízigények miatt szükséges bővítésre a vízszerzés szempontjából van-e lehetőség az igénybevett vízkészlet tartalékainak terhére. Országos viszonylatban a vízgazdálkodási szervek igénylik az egyes tájegységek, országrészek, majd összesítésképpen az egész ország felszínalatti vízkészletének megállapítását, hogy a meglévő készletekkel ésszerűen, tervszerűen gazdálkodni lehessen. A fenti igények kielégítésére hazánkban is kialakultak különféle vízkészlet becslési, illetve számítási eljárások. Ezek az eddigi fejlődésük során a vízkészleteket meghatározó bonyolult adottságoknak és folyamatoknak hol az egyik, hol a másik vonatkozására fektették a fő hangsúlyt aszerint, ahogy a felszínalatti vizekre vonatkozó ismeretek egyre gyarapodtak. Legújabban már a fellépő jelenségek komplex figyelembevételére törekszenek, de a becslési, számítási módszerek fejlődése még ma is folyamatban van. Ez azzal magyarázható, hogy a vízkészletek nagysága általában rendkívül sokrétű adottságoktól függ, melyek figyelembevétele nagyarányú körültekintést igényel. Egy-egy felszínalatti vízadó képződmény előfordulása, kifejlődése a vízkutatás, vízfeltárás során általában tisztázódik. A víztermelés beindulásával jelentkező vízkészletfogyasztás, a vízutánpótlódás, a víztermelés okozta járulékos vízforgalom azonban előre általában csak nehezen becsülhető, számítható. A víztermelés beindításával kezdetben minden esetben vízkészlet fogyasztásra kerül sor a vízkivételi létesítmény (kút, kútcsoport) közvetlen környezetében. Ez a vízkészletfogyasztás szabadtükrű vízadó esetén a réteg pórusaiban tárolt vízből történik, nyomásalatti vízadó esetén pedig a víz rugalmas tágulása és a rétegösszlet tömörödése folytán kipréselődő vízmennyiség terhére megy végbe. A mennyiben a vízadó rétegnek nincs vízutánpótlódása a víztermelés okozta járulékos vízforgalom kialakulására nincs lehetőség, úgy a vízkészletfogyasztás folyamata tartósul, ún. ,,vízbányászat" jelenségével állunk szemben. Erre vízzáró rétegekkel körülvett zárt tárolók esetén kerülhet sor. Ilyen esetben a „kibányászható" vízkészlet elméleti maximuma a vízadó rétegben tárolt nem utánpótlódó vízmennyiség egésze. A gyakorlati „kibányászható" vízkészlet pedig az előbbinek az a része, amely gazdaságos vízemelési magassággal, gazdaságos kútkiosztás mellett kitermelhető. A „vízbányászat" a vízszintek, illetve piezometrikus nyomásszintek folyamatos csökkenésével jár és a rétegösszlet tömörödése révén a terepfelszín süllyedését is okozhatja. Másként alakul a helyzet, amennyiben a vízadó réteg vízutánpótlódási lehetőséggel rendelkezik. A víztermelés kezdeti időszakában ugyan akkor is vízkészletfogyasztás és vízszintsüllyedés jelentkezik. Azonban a mélyebb vízszintek hatására, megnövekszik az esés a víztermelési hely és a vízadó réteg — akár oldalirányban, vagy függőleges irányban található—tápterületei között. így — amennyiben a tápterületeken való vízbelépés nem korlátozott — a víztermelés által kiváltott, (annak mintegy járulékaként jelentkező), a természetes állapothoz képest többletként adódó vízforgalom alakul ki a tápterületek felől a víztermelési hely felé. Ugyanakkor a vízműnél létrejövő vízszintsüllyedés folytán eséscsökkenés, ill. ellenesés alakulhat ki a víztermelési hely és a vízadó réteg természetes megcsapol ás i helyei között. Ennek hatására a vízadó rétegből a természetes megcsapolást helyeken távozó vízmennyiség csökken, illetve megszűnhet és az így felszabaduló vízmennyiség is a víztermelési hely kútjaiban jut felszínre. Az elmondottakból következően a fenti adottságok közepette a kitermelhető vízkészlet nagysága a vízkitermelés módjától — a termelési helyeken előállított vízszintektől és a különböző víztermelési helyek területi kiosztásától — is függ. Amennyiben azonban a víztermelést oly mértékben fokozzuk, hogy a réteg természetes megcsapolásai már mind elapadtak és a tápterületekről több víz •már nem képes belépni a vízszint további süllyesztése és a legkedvezőbb kútkiosztás esetén sem,akkor a lehetséges maximális vízutánpótlódáson felül történő vízkitermelés már csak tartós vízkészletfogyasztás terhére történhet. Probléma adódhat olyan esetben is, ha a tápterületekről belépni képes vízmennyiség felső határértékét ugyan nem érjük el, de a víztermelési hely és a tápterületek viszonylag nagyobb távolságban vannak egymástól és a közöttük lévő vízadó réteg vízvezelőképessége —• transzmisszivitása — korlátozott. Ilyenkor a réteg vízutánpótlódása elégséges, sőt bőséges lehet, csak a víz nem tud eljutni a víztermelés által igényelt megfelelő ütemben a tápterületekről a felhasználási helyig. Ez pedig a víztermelési helyen okoz zavart, korlátozhatja a helyileg konkrétan kitermelhető vízkészletet. Az elmondottak alapján a felszínalatti vízkészletek nagyságának meghatározásánál igen összetett adottságok és folyamatok figyelembevételére van szükség. Kezdetben ezt nem ismerték fel, nem fektettek kellő súlyt a vízutánpótlódási, illetve vízkészletfogyasztási folyamatokra. Többnyire egyszerű hidraulikai képletek szerint méretezték a kutakat és ezek alapján hallgatólagosan szinte a réteg korlátlan vízutánpótlódásának megfelelően álla-