Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Hozzászólások dr. Karácsonyi S.: A felszínalatti vízszerzés időszerű kérdései c. tanulmányához. I.

414 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Nekrológ Hozzászólások* DR. KARÁCSONYI SÁNDOR: A FELSZÍNALATTI VÍZSZERZÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI 0., A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1981. 6. SZÁMÁRÁN MEGJELENT TANULMÁNYÁHOZ I. l'erecsi Ferenc (OVII) A felszínalatti vízkészletek jelentősége a vízellátásban A települések vízmüvei régebben is, döntő hányadban ma és távlatban is a felszín alatti vízkészletre települnek. A közműves vízellátás fejlődésével az ipari vízhasználatok növekedésével a felszínalatti vízkészlet igénybevétele fokozódik. Jelenleg 1 milliárd m

3 vízmennyiséget használunk fel évente a felszínalatti vízkészletből a lakosság, intézmények, ipar és a mezőgazdaság vízszükségleteinek kielégítésére. Ennek több mint felét (700 mii!. m

3-t), a közüzemi vízművállalatok termelik. A felszínalatti vízkészletből termelt vízmennyiség 50%-a partiszűrésű Vízkészletekből származik. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel arányosan növekszik a vízfogyasztás a háztartásokban, iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztési koncepciója szerint az ezredfordulón a népgazdaság ivóvízminőségű vízigénye 7—8 millió m

3/nap lesz, tehát a jelenlegihez képest 2,5—3-szorosára növekszik. Ezt az igényt közüzemi ivóvízművek útján tervezzük kielégíteni. Az összes vízmennyiségből 4—5 millió m

3/nap a lakosság várható fogyasztása, míg a többi az ipar (és mezőgazdaság) várható vízhasználata. Terveink szerint a közüzemi ivóvízművek útján — a lakosság vízigényén kívül a településeket közvetlenül kiszolgáló ivó vízminőségű vízszükségletét és — egyedi elbírálás alapján — az ipar technológiai vízigényének egy részét is biztosítani kívánjuk. A közüzemi ivóvízművek egy része már jelenleg is nagyobb térség, régió ellátását szolgálja. A vízbeszerzés helye számos esetben több 10 km-es távolságban helyezkedik el a fogyasztás súlypontjától. A vízigények és a vízkészletek összevetése azt mutatja, hogy a regionális vízellátó rendszerek létesítésének folyamata felgyorsul és az ezredfordulóra a vízigényeknek több mint kétharmadát regionális vízellátási rendszerekről elégítjük ki. Szakavatott becslések szerint az ivóvíznyerósre figyelembe vehető felszínalatti vízkészlet 8,5 millió m

3lnap-ra tehető, így a 7—8 millió m

3/nap ivóvízminőségű vízigény kielégítése lehetséges. A fogyasztás súlypontja ós a vízbázis elhelyezkedésének eltérései miatt azonban számolunk a felszíni vízkészletből történő ivóvíznyeréssel is, melynek arányát a szükségletek 18—20%-ára becsüljük. A felszínalatti készletek közül a legnagyobb szerepe továbbra is a partiszűrésű vízkészleteknek lesz. * A hozzászólások az MTA Vízgazdálkodás Tudományi Bizottság Vízellátási- Csatornázási Albizottság 1979. december 7-i előadó ülésén hangzottak el. Figyelembe vehető mennyiségük a teljes készlet 50%-ára, mintegy 4,3 millió m

3/nap-ra tehető. Ezen felül 1,2 millió m

3/nap karsztvíz és 3,0 millió m

3/nap rétegvíz készlet igénybevételével számolunk. A figyelembe vett vízkészletek meghatározzák védelmükre teendő intézkedéseket. A karsztvíz mennyiségi ós minőségi védelme elsősorban a fedőréteg nélküli területek szennyezésének kizárását teszi szükségessé. Ezeknek a területeknek csak korlátozott hasznosítására kerülhet sor. A korlátozás elsősorban az ipartelepítésre és mezőgazdasági művelésre vonatkozik. A rétegvizek védelmét az újonnan készülő kutak és a megszüntetett kutak szakszerű kiképzésével, illetve megszüntetésével biztosíthatjuk. A vízfolyások parti sávjában előforduló partiszűrésű vízkészletek védelme fokozott körültekintést és jelentős költségráfordítást igényel. A folyók partjai — éppen az általuk nyújtott sokrétű hasznosítási lehetőség révén — mind a településfejlesztés, mind az ipartelepítés szempontjából elsődlegesen számításba vett területek. Az itt található hasznosítható vízkészletek mással egyenértékűen nem pótolható vízkincsnek számítanak, ezért mennyiségi ós minőségi védelmüket népgazdasági érdekből kell biztosítani. A védelem elsősorban a készletek feltárását, területi lehatárolását és a védőtávolságok, védőidomok kialakítását jelenti. A vízművek víznyerő helyeinek területszükséglete, valamint a védelmii! szolgáló területek mérete igen jelentős. Mivel számolnunk kell azzal, hogy a talaj felszínére, vagy a talajvízbe kerülő szennyeződés mennyisége az ezredfordulóig sem csökken (legfeljebb a kibocsátott szennyezőanyagok összmenynyisógének az ártalmatlanításában várható kedvezőbb arány), a mai ismeretek szerint a vízbázisok védelmét csak a korlátozó feltételekhez kötött területhasználattal, illetve a másirányú hasznosítás teljes kizárásával biztosíthatjuk. Tény, hogy a jelenleg nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt álló folvómenti — elsősorban a Duna, Dráva, Rába vízfolyásokat kísérő — szakaszokon a vízkészlet védelme érdekében jelentős mértékű területbiztosításra, művelés alóli területkivonásra lesz szükség. Az előadó által részletezett műszaki megoldás a védőterület kedvezőbb, valószínűleg gazdaságosabb, emellett a védelem szempontjából megbízhatóbb kialakítását teszi lehetővé. A víznyerés kevésbé helyhezkötött voltán kívül kedvezőbb feltétekkel biztosítja a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét. Ennek előnye — a védőterületek igen jelentős hányadának hiányában — még kellően fel sem mérhető. Valószínű, hogy a védőterület kialakításának nehézségei — esetleg akadálya — önmagában indokolttá teszi a javasolt megoldás széles körű alkalmazását.