Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Hozzászólások dr. Karácsonyi S.: A felszínalatti vízszerzés időszerű kérdései c. tanulmányához. I.

Hozzászólások dr. Karácsonyi S. tanulmányához I. Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. 415 Az Országos Vízügyi Hivatal érintett főosztályai — a Vízellátási és Csatornázási Albizottság ajánlásaira is figyelemmel — számos intézkedés megtételén fáradoznak. így — még 1980. évben sor kerül a felszínalatti vízszerzcs módozatait és feltételeit meghatározó távlati fejlesztési koncepció kidolgozására. (A már jóváhagyott vízellátási koncepció alapján); — gondoskodunk arról, hogy a felszínközeli képződmények kitermelése — az ezzel kapcsolatos vizsgálatok —- során nyert sokoldalú tapasztalatok a felszín alatti vízszerzés szempontjából hasznosuljanak; — regionális üzemeltető szervezeteinknél olyan szervezti egységek — kezdetben azok elemei — létrehozására törekszünk, melyek személyi állományukkal biztosíthatják a hidrogeológiai ismeretek hasznosítását az üzemeltetés területén. Hasonló megoldásra törekszünk tanácsi vállalatainknál is; — tervbe vettük a hidrogeológus mérnökképzés fokozását és szükség szerinti reformját; — érzékelve a felszínközeli víznyerő területek szennyeződésének fokozódását, vizsgálatokat végeztettünk a VGI-vel a nitrátszennyezés okaira, nagyságára és körülményeire; — a vízügyi igazgatóságok a területi közegészségügyi és tanácsi szervekkel részletes elemzést végeztek 1979. évben a területükön lévő felszínközeli víztartók helyzetéről, védelmi lehetőségeiről; (Mindkét vizsgálat eredményét 1980. évben értékeljük s ez alapján foganatosítjuk a szükséges intézkedéseket.) — szükségesnek tartjuk a felszín alatti vízszerzéssel kapcsolatos kutatások felgyorsítását, tennivalóink értékelését s ezzel összefüggésben olyan közép távú kutatási program elkészítését, rnely alapja lehet további intézkedéseinknek. Remélem, hogy az előadásban feltárt problémák megoldását a felsoroltak eredményesen segítik. Számítunk minden hozzáértő szakember segítségére. Dr. Léc/íalvy Sándor (VIZTTEV) A felszínalatti vízkészletbecslés elmélete és gyakorlata A fenti címen felszínalatti víz készletszámítás elméletéről és gyakorlatáról beszélünk. Tulajdonképpen először meg kell határoznunk, hogy mi a vízkészlet és mi az elmélet ós a mi a gyakorlat. Azonban elégedjünk meg jelenleg azzal, hogy a fentieket a mindennapi szóhasználat szerint értelmezzük, azaz jelenleg ismertnek tételezzük fel e fogalmakat. A felszínalatti vízkészlet jelentőségéről a szakmában járatos személyek számára nyilvánvaló, hogy az ország ivóvízellátásának zöme a felszín alóli vízbeszerzés révén elégül ki. Ez nagyon sokáig még fenn is fog maradni. Ennek elsősorban vízminőségi okai vannak, továbbá az, hogy a vízigények jelentkezése az országban elosztva, nagy területeken jelentkezik. Ma az országos viszonyokattekintve felszíni vízmű létesítése kb. 20 000 m

3/nap alatt nem versenyképes a felszínalatti vízhasználattal szemben. A felszíni víz minőségének fokozott romlása azonkívül előtérbe helyezi a természetes szűrés (partiszűrés, dúsítás) szerepét még a meglévő és fokozottan jó technológiával ellátott felszíni víztisztítótelepeken is, ezek víztisztítási technológiájának javításaként. Jelen pillanatban pl. a pesti felszíni víztisztító mű nem eléggé hatékony víztisztítása éles példája ennek, míg ugyanakkor az itteni partiszűrésű kutak nagyságrenddel jobb vizet szolgáltatnak, bár természetesen ezeknél is van több vízminőségi probléma. A felszínalatti vízkészletről és annak hasznosításáról beszélve általában négyféle vízkészletről beszélünk, amelyek azonban főleg tárgyaihatósági kategóriák, mert ezek gyakorlatilag nagyon sok esetben egymással összefüggenek, egymásba átmehetnek. így a szokásos beosztásban beszélünk talajvízről, rétegvízről, hasadékvizekről és partiszűrésű vizekről. Mindezen vízkészletek hasznosításánál elsősorban a vízkészletek nagysága, valamint azok minőségi kérdései merülnek fel. A vízkészletek nagyságának meghatározása azonban bizonyos szubjektív elemeket kell, hogy hordozzon magában, másrészt a gyakorlatot nagyon sok esetben nem az érdekli, hogy mennyi a vízkészlet, hanem x, y helyen reális költséggel mennyit tudnak kitermelni. Emiatt azután beszélhetünk minden vízkészletfajtánál az ún. elméleti vízkészletekről, továbbá a kitermelhető vízkészletekről, illetve ezeknek különböző válfajairól. Ez utóbbinak a skálája azután ugyancsak végtelen lehet. Nézzük meg például egyik legfontosabb és legegyszerűbben meghatározható vízkészletfajtánUat, a partiszűrésű vízkészlet fogalmát. Ennek elméleti felső határát nyilvánvalóan az illető vízfolyás átlagos hozama jelentheti, mert hiszen a folyó mellé telepített partiszűrésű szakaszon ennél többet folyamatosan termelni nem tudunk. Hogy ezt kitermelhessük, ehhez viszont a hidrogeológiai helyzetnek megfelelőnek kellene lennie, tehát a folyó mentén megfelelő nagyságú és áteresztőképességű kőzeteknek kell lennie. Ha ez nincs meg, és a folyó középvízhozama sem biztosítható állandóan pl. tározás hiányában — máris a variánsok végtelen sorozata adódhat a partiszűrésű vízkészletek értékeire. Ha lehatároljuk a folyó hozamát annak minimális hozamára, és annak minimális vízállásának esetén számoljuk a partiszűrésű vízkészleteket, akkor is sok szubjektív elem lép be a vízkészlet meghatározás fogalmába. Ugyanis azonos hidrológiai és hidrogeológiai viszonyok esetén a vízkivétel módjától, a vízkivételi művek folyótól és egymástól lévő távolságától, azok kiképzésétől erősen függ. Pl. ha egy a folyóval párhuzamos elméleti galériával dolgozunk is — ami igen egyszerűsített feltétel .—, akkor sem egyértelmű a helyzet, mert hiszen annak távolsága, a leszívás nagysága stb. mind szubjektív felvétel eredménye lehet. Nem beszélünk itt most pl. olyan okokról, mint a vízhőmérséklet hatásáról, ami miatt a téli hozam jóval kisebb lehet a nyári hozamnál, — természetesen ugyanolyan hidrogeológiai viszonyok mellett—. Nem beszélünk