Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Kornisné Akantisz Zsuzsa: A Tisza kanyarfejlődésének vizsgálata a Vezseny-martfűi szakaszon

Kornisné Akantisz Zs.: A Tisza kanyar fejlődése Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. 409 310,609 fkm szelvény Fenék felett 30 cm Fenék felett 50 cm 80 100 Jvsz. 95,3 Jvs7. 91,0 4 300,220 fkm szelvény 0 20 40 0 80 100 120 Y Jvsz. 130,3 60 40 2002 4 6 í). ábra. A mederfenék felett 30, ill. 50 cm-rel mért sebességek a 310, 60!), 307, 300, 220 fkm szelvényekben — 117 cm-es martfűi vízállásnál a sebesség; b mélység; c mérés a fenék felett 30 cm-rel; d mérés a fenék felett 50 cm-rel. -466. 9. In 30 bzw. 50 cm Höhe über der Bettsohle gemessenen Oeschwindigkeiten in 310, 609, 307, 300, 220 Fkm Profilen, bei Wasserstand von 117 cm in Martfű a Gesehwindigkeit; b Tiefe; c Messung in 30 cm Höhe über der Bettsohle; d Messung in 50 ein Höhe über der Bettsohle Fig. 9. Velocities measured 30 and 50 cm above the boltom at R. Sts. 310, 609, 307, 300 and 220 km, at — 117 cm reading on the Martfű gage a Veloeity; b Depth; c Value measured 30 cm above the bottom; d Value measured 50 cm above the bottom zetós javasolható. Az egyenes hossza lehetőleg ne haladja meg a víztükörszélesség 2— 2,5-szeresét. A folyó is ilyen vonalozásra törekszik. Lásd a 2. és 5. ábrán a 310—309 fkm-nél levő kanyart és az azt megelőző egyenest, illetve a 2. és 3. ábrán a 316 fkm-nél levő ívet és az azt megelőző egyenest. A vizsgálatok szerint az egyenes szakaszokon — szemben az ívekkel — nem alakul ki egyértelműen a sodor vonal. Ennek következtében a kis görbületi sugarú kanyarba nem egy, az előző ívben megcsavarodott víztömeg érkezik, ami azonnal a homorúpart rombolásához kezdene, hanem fokozatosan gyorsuló ív menti és az ív vonalát követő vízmozgás jön létre, a parterózió mértéke kisebb. Az 5. ábra 310—309 fkm-nél levő kanyarjánál a helyszínrajz szerint tetőpontban levő szelvényben a maximális mélységek nem a homorú part közelében, hanem a szelvény közepén alakultak ki. Kerülni kell azonban a túlzottan hosszú, 2,5 Bnél hosszabb egyenes szakaszokat, mert ezeken előbb vagy utóbb megkezdődik a kanyarfejlődés folyamata, vagy széles lapos meder alakul ki, melyben a hajózást zavaró gázlók keletkeznek. Erre látunk példát a 3. ábrán, a 312 és 315 fkm szelvények között. A partélekből meghatározott tengelyvonal egy 7500 m sugarú ívvel közelíthető, az R/13 = 55-re adódik. Tapasztalataink szerint ilyen közel egyenes szakaszon a meder nem állékony. Már a halyszínrajzon szembetűnik, hogy a magaspartok között a közép és a kisvizi meder ívek és ellenívek vonalán halad (3.—5. ábra). A hossz-szelvény szerint már megkezdődött a kanyargás, azaz a szabad kanyarfejlődés folyamata. Megindult az apró bögék kialakulása és kanyarogni kezdett a legnagyobb mélységek vonala. A HmtixjHböue max viszonyszám hosszmenti alakulása is azt mutatja, hogy a fenti szakasz nem tekinthető egy kanyarnak, mert a bögén belül nem található meg, a többi bögéhez hasonlóan, a ritmikus ingadozás. E ritmikus ingadozás alakulása a 2. ábrán jól mutatja, hogy a bögék mélypontja soha nem a küszöbök távolságának felében van, hanem mindig alatta, azaz a kanyarok letolódása mindig tetőpontban kezdődik és az inflexiók tolódása lassabban követi azt. Ha nagy középponti szögű ívek alkalmazása szükséges, azaz a kanyar fejlett, vagy túlfejlett, a homorú part alsó szakaszának védelme elkerülhetetlen, még akkor is, ha az R/B viszonyszám a kívánatos 8—13 között van, mert a parterózió anyagából keletkező zátony fokozatosan csúszik lefelé a minden kanyarban keletkező domború parti diine alakú zátony mellé. Az így kialakuló kettős zátonyos meder az alatta lévő szakasz további elfajulásához vezet, ami a Tiszán hajózási akadályokat okozhat. Erre az esetre mutat példát az 5. ábra a 308,500 fkm szelvénynél. A modellkísérletek során, majd a Tisza itt vizsgált szakaszán is kimutatható volt az állékony kanyarok kialakítására irányuló törekvés. Ezért kis görbületű sugaraknál, vagy, ha ilyent alakítanak ki és így az R/B kicsi, a folyó a kanyar homorú partját mélyíti, a víztükörszélességet pedig csökkenti, úgy, hogy az R/B viszonyszám az állékony tartományba kerüljön. Ennek következtében alakulnak ki a haj tű kanyarok, melyek homorú partjának védelme igen költséges és az árvizek levonulásánál is kedvezőtlen. Erre mutat példát a 179 V.O. és a 307 fkm szelvény környéke. A tengelyvonal tervezése után a szabályozási szelvényeket a folyó egészséges szakaszain található, időben állandó szelvényei alapján kell meghatározni. A szabályozási átlagszelvények, a meghatározása után, a részletes tervek kidolgozásakor a szelvényalakok közül a tetőponti szelvények módosításra szorulnak a víztükörszélesség és a vízmélység aránya aszerint, hogy milyen görbületi sugarú szakaszba kívánjuk beilleszteni.