Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Dr. Alföldi László: A budapesti geotermikus áramlási rendszer modellje

400 Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. Dr. Alföldi L.: A budapesti geotermikus köves képződmények már hiányoznak, a felsőtriász kibúvások alatt viszont a tűzköves és márgás képződmények egyaránt megtalálhatók. Az észak felé hajló monoklinális elhelyezkedés következtében a középsőtriász dokomitokba beszivárgó csapadékvíz a szigetelő raibli sorozat alá kerül és mélyáramlásra kényszerül, miközben az anhidrites, gipszes felsőperm összletbe is behatol és kőzetoldás útján felveszi jellegzetes kémia karakterét. A terület északi részén azonban, ahol a felsőtriász karbonátos képződmények alkotják az alaphegység felszínét, különösen a mészköves képződmények erőteljesen karsztosodtak. A karsztosodott képződményekbe szivárgó víz mélység felé haladva a szigetelő sorozatot elérve nem tud a mélyebb képződményekbe hatolni, ezért oldalirányú mozgásra kényszerül. A karsztjáratokban az oldódás ós felmelegedés lehetősége kisebb, az áramlási lehetőségek azonban kedvezőbbek mint a dolomitokban, ezért a víz kevéssé melegszik fel és oldott anyag tartalma a karsztos körülményekkel összhangban alakul ki. A földtani felépítés különbségeiből következik, hogy az északi területrész alatt nagyobb mélységben a mélyáramlási ág jelen lehet és emeletes rendszer alakulhat ki (3. ábra). Mindezekből az is következik, hogy az előzőekben jellemzett két forrástípus a langyos és a melegág utánpótlódási területe egyértelműen elkülöníthető. A felszínen lévő karbonátos képződmények minden esetben szerkezeti övek mentén érintkeznek az elfedett részekkel. A kisebb, legfeljebb 100 méteres elmozdulások a vastag karbonátos sorozat vagy akár egyes kőzettípusok folytonosságát nem szakítják meg és utat, lehetőséget biztosítanak a felszínen beszivárgó víz mélybeszivárgására. Ritka, de rendkívül fontos az olyan elmozdulás, amely egyetlen szerkezeti lépcső mentén több száz esetleg 1000 méteres elmozdulás következett be és a tektonikus roncsolódás, karsztosodás és mélybeli oldódás hatására kitűnő függőleges vezetőképességű övezetek alakultak ki. Az ilyen kiváló vízvezetőképességű szerkezeti övek nagy vastagságban feltárják a tárolórendszert és, ha az erózióbázis közelében megnyílnak a mélyből való feláramlás gyűjtőcsatornáit alkotják, egyidejűleg hidrodinamikai akadályt állítva a két oldal közötti vízkommunikáció útjába (4. ábra). Ezért lehet a leszivárgó hideg és a feláramló melegvíz egymással közvetlen szomszédságban anélkül, hogy a két oldal között átáramlásos kapcsolat alakulna ki. A két oldal, illetve rendszertag között elsősorban csak ezen nyitott szakaszt megkerülő áramlás útján jöhet létre intenzív kapcsolat. A megcsapolási csatornák alkalmasint több részre tagolhatják az egyébként egységes tárolórendszert. így Budapesten a Dunamenti megcsapolás elválasztja a hegységbeli hidegkarszt leszivárgó övezetét a medencebeii melegvizes feláramlási övezettől. Ráadásul a mezozoós tárolórendszert egy idős szerkezeti öv még az elfedés előtt két részre tagolta elválasztva az északi dachstein mészköves kis lepusztulást szenvedett, legalább 3000 méter vastag tárolórészt a déli erőteljesen lepuszvizótúramlbs leMseges 1. ábra. Mélységi vizátáramlás lehetősége nyitott szerkezeti övek alatt Abb. 4. Möglichkeit der Tiefwasserdurchströmung unter offenen strukturellen Zonen tult, több, mint 1000 méterrel vékonyabb sorozattól. A két tárolótípusban viszonylagos önállósággal rendelkező különböző nyomású áramlási rendszerek alakultak ki. A kiváló vezetőképességű kavernásodott mélyrehatoló idős szerkezeti öv mentén a Dunamenti megcsapolás hatására olyan nyomásgradiens alakult ki, mely mindkét rendszer megcsapolását biztosítja a transzmisszibilitásoknak megfelelő mértékben. A megcsapolás által létrejött depresszió legalábbis meghatározott szakaszon és mértékben megakadályozza az egymással érintkező tárolórendszerek közötti átáramlást és a nyomáskülönbség kiegyenlítődését. A tárolók viszonyainak komplex elemzése alapján bizonyítható, hogy a mélyrehatoló megcsapolások következtében az utánpótlódási területeken beszivárgó csapadékvíz a forrásvonalakat megkerülve karélyos áramlással jut vissza a felszínre (5. ábra). A budai hegység déli szárnyán beszivárgó víz a karszttározóban délkelet felé Csepel-sziget irányába áramlik, majd a medenceüledékek alatt ívesen visszakanyarodva a Gellérthegy-pesterzsébeti felszín alatti alaphegység-gerinc mentén áramlik vissza a Dunamenti megcsapoláshoz. Erre felé egy mélyáramlási ág is kialakulhat és a víz egy része a népligeti tűzköves meddőövezet alatt kelet felé haladva kanyarodhat vissza a forrásokhoz. Ugyanígy a hegység fő tömegében felszínen lévő ladini képződményekbe beszivárgó víz, kvázi önálló mélyágat alkothat. A mélyáramlási ágba mozgó víz a hidrogeológiai helyzet következtében a permi képződményekbe is behatol. A Buda-pilisi hegységbe beszivárgó víz nagyobb része nyugat-északnyugat felé tart, és eredetileg legalábbis egyrészt a Sárisáp-esztergomi forrásokat táplálta, másrészt északi áramlási ívet alkotva a Duna balparti rögök leszivárgó vizével egyesülve északról kelet felé hajló ívet alkotva áramlik vissza a forrásokhoz. A vonatkozó vízháztartási