Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

336 Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. Dr. Vágás I.: A vizszin természetes duzzasztása [7] Szesztay Károly: A Tisza vízjárásának előrejelzése. VITUKI, Budapest, 1972. [8] Tellyesniczky János: A Tiszavölgy árvizei és érmentesítése. Vízügyi Közlemények, 1923. 1. [9] Vágás István: Adatok az 1876—1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről. Hidrológiai Közlöny, 1977. 6—7., 1978. 3., 1978. 7., 1979. 1., 1979. 8., 1980. 6. Bestimmende Rolle (les natürlichen Anstaus und der Senkung im Wasserregime der Tisza und ihrer Nebenfliisse in der Tiefebene Dr. Vágás, I. Doktor der technischen Wissensehaften lm Gewássersystem der Tisza und in der ihr áhnliehen Flüssen mit kleiner Fallhöhe können nieht nur die Stauwerke Stauspiegel- oder eventuell Spiegelsenkungseffekte verursaehen, sondern auch der Wasserspiegel des duroh die Nebenflüsse verschiedenartig beeinflussten Hauptflusses. Am Wasserspiegel der Tisza kann der Donauwasserstand einen Stauspiegel oder Spiegelsenkung hervorrufen und ebenso auch die Wasserführung der Körös, Maros und Sajó. Die Tisza kann hingegen einen Rückstau auf die Mündingsstrecke der Maros, Körös und Bodrog-Flüsse hervorrufen. Das Mass des Stauspiegels oder Spiegelsenkung kann mit Hilfe der in der Abhandlung beschriebenen Berechnungsmethode bestimmt werden. Die Bereclmung kann auch mit Taschen-Reehner erfolgen. Die in der Abhandlung befindlichen Tabellen zeigen, dass durch die Zurückrechmmg der gestauten oder gesenkten Wasserspiegel auf die Bedingungen der permanenten Wasserbewegung mit bestándiger Geschwindigkeit, sich die bisherigen Hochwásser charakterisierenden Weité bedeutend verándern und somit können aufgrund der bisherigen Hochwásser die Realitát besser annahernden Einschatzungen ausgeerbeitet werden. Durch die Feststellung des Stauspiegels und der Spiegelsenkung können wir in der Zukunft die Bewegungen der abflies senden Hochwásser genauer verfolgen. Oö onpeAeJiíuomeií pojin ecTecTeeHHOro no«nopa H cria.ia BO.IHOM n0BepxH0CTH Ha ypoBeHHbiü pe>KHM THCU H npHTOKOB ee, nporenaiomiix no HM3MeHH0CTH ff-p Bazaui, H doKmop mexH. nayn. B peMHott CHCTeiwe THCU H flpyrnx peK c MajibiMH yKJTOHaMH noanop HJIH cnafl BOAHOÍÍ noBepxHOcrn BbisuBaeTCíi He T0JibK0 B03fleHCTBHeM rapoTexHHqecKHx coopy>KCHHH HO TaKWC H ypOBHMMIl OCHOBHOH pCKH HJIH npHTOKOB. YpoBHH B flynae MoryT Bbi3Barb no^nop HJIH cna« Ha HHJKHCM yiaen<e THCU. NPHTOKH Kepcm, Mapoiu H IUaiío MoryT 0Ka3aTb Tai<oe >Ke BJiHflHHe. CaMa THca Mo>KeT BW3BaTb no^nopbi na ycTbeBbix ywacTKax pp. Maporn, Kepeui, Bowpor. BejiHMHHa noflnopa HJIH cna^a MO>KCT SBITB onpeACjieHa npn noMouni MeTO«a, npeACTyajmeMoro B paőoTe. BunoJiHeHHe PACMETOB BO3MO>KHO H Ha MimH-KajiKyJiaTopax. Kai< noKa3biBaK)T flaHHbie Taöjmq npHBefleHHe nop,nnpaeMbix HJIH cHH>KeHHbix ypoBHeií K ycjiOBHMM paBHOMepHOrO flBH>KeHHÍI C nOCTOJIHHbTMH CKOPOTÍIMH TeMeHHH 3H3MHTeJIbH0 H3MCHJIK)T XapaKTCpHCTHKH npOUiefl1HHX flO CHX nop naBOAKOB. TaKHM 0Őpa30M Ha OCHOB3HHH Ha6jHO«eHHbIX naBOflKOB Mbl MO>KCM paMHTaTbC /jaHHbie, jiymue onncbiBaiou(He jteiícTBUTejibnocTb. OnpeaejienHeM no/tnopa H cnana B flajibHeiíuieM CT3HCT B03M0>KHbIM ÍÍOJiee TOHHO CJie/ÍHTb 3a IipOXO>KaeHHeM naBOflKOBblX BOJ1H. Könyvismertetés Barthelmes, Detlev: Hydrobiologische Grundlagen der Binnenfiseherei VEB. Gustav Fischer Verlag Jena, 1981, 1—252, 100 ábrával, 25 táblázattal, 5 táblával. Ára 35.— M. A Kiadó az „Eisenführung in die Hydrobiologie", bevezetés a hidrobiológiába című sorozatban eddig már több, igen hasznos, az elmélet és a gyakorlat szakemberei számára egyaránt szükséges, szinte nélkülözhetetlen munkát jelentetett meg. Legújabb, fenti kiadványa interdiszciplináris szemlélettel, az elmélet ós a gyakorlat egysége szemelőtt tartásával tartalmazza mindazon ismereteket, amelyek a korszerű édesvízi halgazdálkodás számára nélkülözhetetlenek. A munkán végig vonul az ökológiai szemlélet, az ökoszisztéma háttér ós a természet védelme. Nem volt könnyű feladat az utóbbi évtizedekben, években egyre nagyobb számú elméleti és gyakorlati közlemény, könyv szintetizálása olyan tnódon, hogy a könyv tartalma szóles rétegek érdeklődését fölkeltse. Valósággal bevezet az édesvízi halgazdálkodás elméleti és gyakorlati ismeretébe, tárgyalva a halastavak, a haltenyésztésre alkalmas édesvizek élettelen (abiotikus) környezetét, a különböző élőhelyek (biotopok) cönózisait, a betelepített halak, a trágyázás és a takarmányozás hatását az elsődleges termelőktől (producensek, konstruktív szervezetek) kezdve a másodlagos termelőkön (koszumensek, akkumulatív szervezetek), a lebontókon (reducensek, dekomponálók) át egészen a vízi élővilág csúcsán álló halakig. Jó érzéssel hivatkozhatunk arra, hogy a halastavi élővilág vizsgálata az elsődleges termelőkre vonatkozóan hazánkban indultak meg a harmincas évek végétől. A munka 17 főfejezetre tagolódik. Az első fejezet a mindig időszerű és módszertanilag is fontos kérdést vizsgálja: a halak betelepítését az édesvizekbe. A további fejezetekben a halfogásokról, a ragadozó halak jelentőségéről, a természetes vizek halprodukciójáról, a különböző halfajok növekedéséről, növekedési erólyéről, a tápanyagkonkurrensekről, a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásokról olvashatunk. Hosszabb fejezet taglalja az édesvizek halhozamának általános ökológiai alapjait, mint az elsődleges, a másodlagos termelést, az élettani tényezőket, a táplálék minőségét ós mennyiségét, a hőmérsékletet, az oxigónviszonyokat, az anyagok lebomlását és körforgalmát. Ugyancsak hosszabb fejezet ismerteti a halállomány befolyásolását a vízi ökoszisztéma fölépítésére és működésére (litorál, limnion, szublitorál, profundál, táplálékhálózat, biológiai produkció, tótípusok). Tájékozódhatunk a pontyos halastavakról, a folyóvízi halhozamokról, az ezeket befolyásoló tényezőkről, az eutrofizólódásról. Gyakorlati szempontból is igen értékes nagy fejezet szól a halhozamok fokozását lehetővé tevő tényezőkről, mint pl. a halfogások tanulságairól, a polikultúráról, trágyázásról, a tápanyagokról stb. A könyv végül nagyon hasznos tudnivalókat közöl a gyakorlat számára. A kitűnően szerkesztett munkát 536 címből álló, hatalmas irodalomjegyzék ós részletes mutató zárja. Az irodalomjegyzékben hazai kutatóink közül csupán Bíró Péter (2 közleménnyel), Dvihally-Tamás Zsuzsa (1 cikkel) és Ooáh János (1 tanulmánnyal) szerepel. Kár, hogy a Szerző nem ismerte az említett magyar kutatók egyéb cikkeit, valamint Maucha, Woynarovich, Bérezik, Ponyi ós mások, a könyvbe illő tanulmányait. A könyvet a halászati elméleti és gyakorlati szakembereknek, kutatóknak, oktatóknak, hidrobiológusoknak, limnológusoknak, vízgazdálkodóknak, biológusoknak, természetkedvelőknek, vízszennyezéssel foglalkozóknak melegen ajánlom. A szép ábrák, grafikonok, táblázatok külön dicséretet érdemelnek. Dr. Hortobágyi Tibor