Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Dr. Alföldi László: A budapesti geotermikus áramlási rendszer modellje

Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. 397 A budapesti geotermikus áramlási rendszer modellje* D K. A L F Ö L D I L Á S Z L Ő** a földtudományok kandidátusa Budapesten a Duna mentén több, mint 120 természetes forrásfeltörés ismeretes, melyek közvetlenül és közvetve a karsztosodott triász képződményekből kapják vizüket. (1. ábra). Jellegzetes forráscsoportok különültek el a Gellérthegy és a József-hegy tövében, a Római fürdőnél a Duna ártéren ós kisebb forráscsoportok Óbudán, Csillaghegyen és Békásmegyeren. Egy-egy forráscsoportban a forrásfeltörések száma aránylag nagy. A József-hegy előterében a múlt században 42 forrásfeltörést jegyeztek fel, de akkor még a Margit-sziget északi végén ismeretlen számú feltöréssel forrástó működött, és az azóta elkotort Fürdő szigeten legalább 30 feltörési hely volt. A Duna medrében a vízszint alatt feltörő források száma és helye a mederalakulástól függően változó, mintahogy változó a Duna alluviumán keresztül felszínre törő források száma és helye is. A természetes források elhelyezkedése határozott törvényszerűséget mutat. A József hegytől délre kizárólag 40 °C-nál nagyobb hőmérsékletű, attól északra 25 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletű források fakadnak. A két különböző hőmérsékletű forrástípus a József-hegy letörésénél találkozik, ahol a hőmérsékletváltozás szűk területen belül észlelhető. Feltűnő, hogy 25 és 40 °C közötti hőmérsékletű természetes források még a kétségtelen keveredési lehetőségek ellenére sem ismeretesek és sem a forrás vonalban, sem a Buda-Pilisi hegység területén tipikus hidegvizes karsztforrások sincsenek. A 40 °C-nál nagyobb átlaghőmérsékletű természetes források eredeti becsült hozama 5,55 m

:

i/ perc (7992 m^/nap) az összes források hozamának mindössze 19,5%-a. A forrásvizeknek több, mint 80%-a langyos; a József-hegy környékén (44,8%) 25 °C-os az északi csoportban (36,1%) 20 °C-os átlaghőmérséklettel. A közhasználatban budai hévforrások néven emlegetett források döntő hányada hévíznek nem nevezhető langyos vizet termel. A mesterséges feltárásokból való víztermelés következtében azonban ez az arány eltolódott és a termelés több, mint 50%-át kb. 21 000 m

;

i/nap átlagtermeléssel a melegvizek adják. A források közel azonos térszínen fakadnak, mert a Duna medre az a fő erózióbázis, amely megcsapolja a triász karbonátos tárolóban mozgó vizeket. Énnek megfelelően természetes körülmények között a depresszió mélypontja a Duna meder átlagosan +90 m Adria feletti magasságban. A források környékén mélyített kutak eredeti nyugalmi vízszintje még a természetes depressziótér adott forráshozamboz tartozó szintjét jelöli. A forrásvonaltól távolodva természetesen a depresszió hatása fokozatosan megszűnik. * A ,,Budapest Hévizei" című kandidátusi értekezés kivonatos ismertetése. A nyilvános védést 1979. április 9-én tartották. ** Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. 1. ábra. Mélyfúrások és források Nagy-Budapest területén Abb. 1. Tiefbohrungen und Quéllen auf dem Gebiet von Gross- Budapest A hegységbei i tényleges karsztvízszint és a piezometrikus szintek, illetve az elfedett tároló nyomásviszonyai alapján első közelítésben elkülönülnek a magas természetes karsztvízszinttel jellemezhető hegységi területek, az alacsonyabb piezometrikus szinttel jellemezhető medencebeli elfedett területektől. Az elfedett kisnyomású tárolórész további két részre; egy északi nagyobb és egy déli kisebb nyomásállapotú részre tagolódik. Az elkülönülés nemcsak a vizek hőmérsékletében, és a tároló nyomásviszonyaiban, hanem a vizek kémiai karakterében is megmutatkozik. Az északi nagyobb nyomású, alacsonyabb hőmérsékletű tárolórészből jellegzetes karsztkarakterű hígvizek nyerhetők, melyek karakterüket felismerhetően ott is megtartják, ahol mélybeáramlás következtében a víz erőteljesen felmelegszik. Ezzel szemben a déli területrész kisebb nyomású tárolójából nyerhető nagyobb hőmérsékletű vizek önálló kémiai karakterűek, nagy nátrium, kálium, klór és szulfáttartalommal. A két tároló érintkezésénél a margitszigeti és a városligeti kutak vonalában jellegzetes, a langyos és melegvizek 2 : 1 arányú keverésével jól levezethető keverék víztípusok jelentkeznek. Sokoldalúan bizonyítható, hogy a budapesti „hévizek" két önálló, de egymással érintkező megcsapolás mentén hidrodinamikai egyensúlyban lévő tárolóból erednek, tehát lényegében ikerrendszert alkotnak (2. ábra). Méret: BcmMCcrcR mcsiimuD csii/tem RÓMA! Fi! ÓBUDA ÁRPÁD FÜRDŐ JllfimOSStR ^''"'"Mmtmsim. urna S\W ^mmmSÖRCmR Smmosi— | °ocm s< KCRÁmerÁR *Mtnicrr BUDAÖRS •pimmtM 'SÓS-JÓDOS °O & KÚT CSCPW \ STR. BUDAFOK 0= JEIMAGYARA2AT: ® forrás mesterséges feltárással ® Hévh-feltárá fúrás ° Kútfúrás "/'/ Siökevéntjforrások