Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
9. szám - Dr. Vágás István: A vízszint természetes duzzasztásának és süllyesztésének meghatározó szerepe a Tisza és alföldi mellékfolyóinak vízjárásában
Dr. Vágás 1.: A vízszin természetes duzzasztása Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. 395 vember 5-én 630 cm helyett 511 cm, 1979. február 4-én pedig 690 cm helyett 594 cm lett volna a Bodrog sárospataki vízállása a Tisza visszaduzzasztásának hatása nélkül. Mindezek a vízállások és javítások a Tisza tetőzési időpontjaihoz csatlakoznak és nem feltétlenül a Bodrog tetőzései. A Bodrog árhulláma rendszerint megelőzi a Tiszát és gyakran fordult elő, hogy ilyenkor a tiszai visszaduzzasztás még nem érvényesült. Ha viszont a tokaji Tisza-tetőzés időpontjában a Bodrog árhulláma már apadó félben van, a duzzasztás által létrehozott sárospataki vízállás nyers értéke már javítás nélkül félrevezető lehet. Néhány következtetés a vízszin duzzasztások és -süllyesztések hatásának ismeretében Az árvízi időszakokra vonatkozó javítások meghatározása után önként adódik a javítások egyéb időszakokra történő meghatározásának szükségessége is. Ez még nagy teljesítményű számítógépekkel sem egyszerű feladat, hiszen több, mint száz évre visszamenőleg kellene meghatározni a vízrajzi évkönyvek módosított táblázatait. A tanulmányban adott módszerről tetszőleges duzzasztási vagy süllyesztési esetet elemezhetünk ugyan, de e teljes áttekintést csak ilven nagymérvű átszámítási munkától várhatunk. Bizonyos mértékig meg kell, hogy változzék a vízállások statisztikája, a nagy vizek statisztikája, sőt a vízhozamoknak az eddig helyesnek vélt statisztikája is. Rá kell döbbennünk, hogy a vízállás és vízhozam statisztika és általában az árvizi és az egyéb élőrejelzések rendszere alapadatainak értékelése tekintetében jórészt utat tévesztett, és ennek hatása alól csak akkor vonhatta ki magát, ha a nyers adatokat gyakorlatban bevált tényezőkkel javította [7]. A tiszai árvízi előrejelzések bizonytalansága a folyó rendkívüli viselkedéséből is megmagyarázható, de nagymértékben járul hozzá ehhez a bizonytalansághoz az önduzzasztási és süllyesztési hatásoknak az a rendszere, amely elsősorban az Alsó-Tiszának, valamint a Maros, Körös, Bodrog és kisebb mértékben az egyéb folyószakaszoknak a vízállásait torzítja a helyes értékelések számára szinte felismerhetetlenekké. Ha egyáltalában ki lehet dolgozni jó előrejelzési egyenleteket a Tiszára —- és ez korántsem bizonyos — akkor annak az első feltétele, hogy ne duzzasztásoktól és süllyesztésektől befolyásolt vízállásoktól tegyük annak eredményeit függővé, hanem minden mástól független, ,,okozó"-nak tekinthető vízállásoktól. Áttek intve a vízállások javított értékeit, szembetűnő az is, hogy a vízállás nem lineáris függvénye a vízhozamnak, így célszerű az előrejelzési összefüggéseket vízhozamokra megadni. Erre a redukciós számítási eljárásunk jó lehetőséget teremt ugyan, azonban a vízhozamértékek pontossága nem lehet mindig kielégítő. A hibát csökkenthetné, ha a korlátozott pontosságú vízhozamértékből ismét vízállásokra térhetnénk át — mint tettük ezt a duzzasztás és süllyesztés számításainknál —, de erre itt nincs mód. így vállalni kell a pontatlanság következményeit, mint kiiktathatatlan hibaforrást. Egy mércekapcsolati összefüggést megkíséreltünk most már a javított adatokhoz tartozó vízhozamokkal meghatározni: [ősze - 2945] = 0,746 [(^.„j - 2008] + 0,715 [ÖGyo-490]+ 0,670 [ÖMa-747] (6) Az egyenletben: Os zc = tetőző vízhozam Szegeden, Qpoi = vízhozam Polgáron 8 nappal a szegedi tetőzés előtt, Q<iyo = vízhozam Gyomán 3 nappal a szegedi tetőzés előtt, Oiwa = vízhozam Makón l nappal a szegedi tetőzés előtt. A vízhozamok m 3/s-ban értendők. A számított és a bekövetkezett értékekkel való összehasonlítás után az előrejelzett érték szórása: a = + 203 m 3/s. Rontja ennek értékét az a tény, hogy legalábbis Makóra vonatkozóan az egy napi időelőny külön előrejelzést kíván. Aligha bizonyos tehát, hogy az új előrejelzési egyenlet valamit is megoldott az eddigi nehézségekből. Ez a kérdés azonban külön, kiterjedt vizsgálatot kíván. összefoglalás Tanulmányunk módszert dolgozott ki a Tisza vízrendszer — és más, hasonló, kisesésű folyókból álló vízrendszer — vízállás adatainak az önduzzasztások és süllyesztések torzításaitól való megtisztítására és a permanens, állandó sebességű állapot feltételeire való átszámítására. A Tisza vízrendszer árvízi adatainak módosítása számos eddig levonult árhullám értékelésének módosításával is jár. A módosítás igénye azonban kitörjed jóformán a tiszavölgyi vízállások adatsorának egészére. A természetes vízszinduzzasztások és süllyesztések hatásaival a gyakorló vízimérnöknek sok alkalma volt a Tisza mentén találkozni. Ha mindez az elmúlt száz év alatt tudatosodott is néhányakban, ez leíratlan, értékeletlen és a Tiszavölgy egészére általánosítatlan maradt. Hogyan építsünk tudományunkra, a hidrológiára korszerű és magas színvonalú elméleteket, ha alapadataink fogyatékosak, vagy ha alapadatainkat nem tudjuk torzítatlanul értékelni? IRODALOM 11] Benedek Pál: A Hármas-Körös középvizeinek természete. Vízügyi Közlemények, 1935. 3. 391—427 o. 12] Kertai Ede: A Tisza-csatornázás hidrológiai előmunkálatai. Vízügyi Közlemények, 1949. 1 -2. IS— 27. o. [3] Korbély József: Az árvizekről. Vízügyi Közlemények, 1915. 1—2. 1 34. o. [4] Kovács György: A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása. Vízügyi Közlemények; 1952. I. 81—109. o. [5] Németh Endre: Ilidromeehanika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. 761. o. [6] Szesztdy Károly: Szovjet kutatók eljárásai a természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására. Vízügyi Közlemények, 1951. I. 44—59. o,.
