Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Dr. Petrasovits Imre: A melioráció fogalma és rendszere

Dr. Petrasovits I.: A melioráció fogalma Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. 383 aj A természeti erőforrás (al)rendszer (termőföld) teljesítő képességétől, amely magában foglalja, mint anyagenergia és feltételrendszer — a légkör, — a földfelszín, — és a hidrológiai ciklus tényezőit és kölcsönhatásait. b) Az alkalmazott növényi-biológiai anyag (populáció, faj-fajta) — környezeti igényeiktől, — és termőképességétől. c) A természeti környezet adottságait és a termesztett növény (természeti és művi) környezeti igényeit, a termelési céllal életszakaszonként viszonylagos összhangba hozó termesztési technológiától (technika, anyagok, szervezés). A természeti erőforrás rendszer teljesítő képessége azt fejezi ki, hogy az milyen mértékben és biztonsággal képes a termesztett növény (életszakaszonként változó) környezeti igényeit kielégíteni, ill. milyen mértékben, valószínűséggel és hatással képes korlátozni a növény környezeti igényeinek kielégítését. A természeti környezet teljesítő képessége csakis valamilyen konkrét növény (faj-fajta) referencia szinten számszerűsíthető termésével (mennyiség, minőség, biztonság) fejezhető ki. A termések növelésének a legutóbbi időkig legáltalánosabban nagy eredményeket hozó útja Magyarországon az új — nagyobb termőképességű — fajták széles körű köztermesztésbe vonása volt. Ehhez némi lépés hátránnyal ingadozva zárkózik fel a nagyobb termőképesség kihasználásának feltételeként az intenzívebb környezeti igényeket kielégítő, magasabb szintű termesztési technológia. E folyamat legjellemzőbb és legtömegesebb megjelenése, kialakulása az iparszerű termesztési rendszerekben figyelhető meg. Az intenzívebb fajták és azok igényeit kielégítő termesztési technológia (szaktudás, műtrágya, géprendszerek, fegyelem) nem mindig egyidejűen és harmonikusan jelenik meg. Nem kevés esetben a fajta termőképessége azért nincs kihasználva, mert az alkalmazott technológia szintje elmaradott. Néha már a technológia intenzitása (pl. műtrágya mennyisége) túlméretezett és okoz pazarlást. Nem ritka azonban, hogy a termesztést-termést limitáló tényező nem a fajta és nem a technológia, hanem a természeti környezet. Ilyen esetekben volt és van szükség a növénytermesztés fejlesztéséhez közvetlenül hozzájárulni képes negyedik tényezőcsoport (alrendszer) a melioráció alkalmazására. Néhány közgazdasági vonatkozásról A már megvalósított meliorációnak — mint természeti-társadalmi kategóriának — sajátos közgazdasági vonatkozásait kevéssé vizsgálták. Már Marx utal rá, hogy „vegyi jellegű talajjavítások, levezető csatornák, öntözési berendezések..." növelik a föld értékét, mert javítják a föld minőségét. A melioráció lényeges közgazdasági eredménye, hogy a meliorált területek újabb és több növényfaj, ill. termék termelésének lehetőségével szélesebb és változatosabb földhasználati-termelési struktúrával rendelkezhetnek. A melioráció ezáltal növeli a mezőgazdasági vállalatok nagyobb döntési szabadságát, a rugalmasabb alkalmazkodást a gazdasági-piaci változásokhoz. A melioráció a ráfordítások hatékonyságát is javíthatja, mert az azonos felszereltség mindig előnyösebb ráfordítást, hozam viszonyokat eredményez a jobb „földeken", egyébként változatlan körülmények között. A melioráció közgazdasági értékelésénél még ugyancsak figyelemre méltó, hogy Magyarországon a szántóföldi növényfajok nagy többségénél a természeti adottságok, a föld minősége fontosabb szerepet játszik a termésátlagok alakulásában, mint akár a munkaerő, akár az eszköz ellátottság (Szűcs I. 1979.). Közgazdasági szempontból is lényeges, hogy a melioráció tartós hatású beavatkozás, de nem véglegesen eredményezi „a föld minőségének" javulását. Még okszerű használat és megfelelő karbantartás esetén is hosszabb-rövidebb idő után a melioráció rekonstrukciójára, ill. a melioráció (a feltételrendszer) teljes megújítására van szükség. A melioráció gazdasági megítélésénél hazánkban ezideig gyakran nem voltak tekintettel arra, hogy a földhasználat szempontjából csak a táblán, vagy a táblát közvetlenül érintő beavatkozások tekinthetők meliorációnak. A mezőgazdasági eredmények csak ez esetben várhatók. A meliorációs beavatkozások megállapításánál, kombinációjuk megtervezésénél növekvő követelmény az energia-takarékos, élőmunka-takarékos és import anyag-takarékos megoldások előnyben részesítése. A meliorált területek használatánál alkalmazott termesztés-technológia mindezeken kívül legyen fokozottan környezet kímélő is. Vannak olyan meliorációs beavatkozások, amelyek namcsak a mezőgazdasági termelés természeti feltételét javítják. Ezeket közgazdasági szempontból indokolt az eddigieknél differenciáltabban értékelni. Pl. az üzemközi vízrendező csatornák közvetlenül más — infrastrukturális érdekeket is szolgálhatnak (település védelem, közlekedés — útvonalbiztonság stb.). Gyakran a tábla meliorációnak is lehetnek a mezőgazdasági termelés igényein kívüli más előnyös gazdasági hatásuk is, pl. azáltal, hogy csökken a tábláról lefolyó és a vízgyűjtő alján, vagy befogadója mentén levő területek elöntésének, eliszapodásának stb. mértéke vagy veszélye. Még a talaj vízbefogadó képességét növelő talajjavításnak is lehet hasonló infrastrukturális hatása. Sajnos a melioráció tervezésénél és megvalósításánál a melioráció ilyen „vegyes" hatását közgazdaságilag általában nem elemzik. Jelenleg nem rendelkezünk olyan számításiértékelési módszerrel, amely alkalmas lenne a melioráció elfogadhatóan helyes közgazdasági