Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Dr. Petrasovits Imre: A melioráció fogalma és rendszere

384 Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. Dr. Petrasovits 1.: A melioráció jogalma megítélésére, külön az üzemben és külön népgazdasági szinten. A meliorációs köl1 ség-ráfordítás és a hozamtöbblet összehasonlítása nem elegendő ehhez. Elméletileg és gyakorlatilag is új problémaként jelentkezik a melioráció végrehajtása, ill. funkcionáltatása által okozott lehetséges hátrányok és veszélyek megismerése és értékelése. Pl. területi veszteség, a meliorált területek ivóvíz szolgáltatásának kedvezőtlen változása (mennyiség, minőség) termékminőség romlás stb. Fontos közgazdasági kérdésként vetődhet fel az is, hogy egy-egy nagy összefüggő táj komplex meliorációjának vagy a szétszórtabb, de viszonylag nagy üzemi egységek komplex meliorációjának biztosítsunk-e prioritást? A két említett fejlesztési alternatíva nem zárja ki egymást. Főképp közgazdasági okok miatt. A gazdaságok egyenlőtlen gazdasági fejlődése, a területek eltérő és heterogén ökológiai viszonyai miatt, mind az összefüggő táj melioráció, mind az üzemi „foltszerű" melioráció indokolt és gazdaságilag előnyös lehet. A lényeg, hogy legyen minden tájra egy átfogó földhasználati — környezet szabályozási fejlesztési koncepció, amelybe az egyes üzemek „komplex meliorációja" bele illeszthető — a kölcsönhatások figyelembevételével. Az üzemi melioráció és a tájmelioráció koncepciójának összhangjához igen fontos ismerni az egyes tájak és gazdaságok, sőt a gazdaságon belüli egyes táblák terméshozamai közötti nagy (100— 200%-os) eltérések helyét és okait. E munkában értékes számítási módszert fogalmaztunk és dolgoztunk ki. Ennek segítségével számszerűsíthető, hogy a termésben milyen arányban vesznek részt az időjárás, termesztéstechnológia és a talaj (Erdős L. 1975). A melioráció megvalósítás időpontjának, helyének és méretének eldöntésénél is előfordulhat azonban, hogy nem gazdaságossági, hanem egyéb társadalmi-politikai (demográfiai) jellegű tényezők lesznek a döntőek. A melioráció közgazdasági-politikai megítélésénél lényeges szempont az is, hogy a helyesen végrehajtott és korszerű földhasználattal hasznosított melioráció olyan nemzeti kincset, tőkét konzervál, ill. növel, amely hosszabb távon is semmi mással nem pótolható. Néhány általános megjegyzés Az elmondottakból részben következik, részben csatlakozik néhány általános megfontolás. A meliorációt a mezőgazdaság természeti erőforrásrendszerével való gazdálkodás egyik tagjaként célszerű értelmezni — ezen belül is különösen a földhasználat — vízhasználat és a környezetvédelemmel kölcsönhatásban vizsgálva és kezelve. A melioráció fejlesztésének koncepciója — tervezése és megvalósítása — üzemi, táj vagy országos méretekben egyaránt csakis föld- és vízhasználati, valamint környezetvédelmi koncepciókkal — tervekkel összhangban lehet adott távon reális és hatékony. Ilyen föld-vízhasználati és környezet szabályozási modellek és kerettervek kidolgozása egyre időszerűbb feladat. A melioráció népgazdasági szintű gazdaságosságának megítéléséhez szükséges tudni a meliorációnak az említett tevékenységek gazdasági eredőjére gyakorolt hatását és esetenkénti infrastrukturális előnyeit is. A természeti környezet társadalmi értékelését j<>l kifejezik Magyarországon a szocialista jogalkotás olya példái, mint a Földtörvény (1901), a Vízügyi Törvény (1964) és a Környezetvédelmi Törvény (1976). Megfontolásra érdemes egy „Meliorációs Törvény" és (vagy) méginkább egy egységes „Természeti erőforrás Törvény" előkészítése és megalkotása. Ez utóbbi mint kerettörvény magában foglalná a mezőgazdaság természeti erőforrás rendszerével való gazdálkodás természeti-társadalmi normáit is. Fontos feladatként jelentkezik már napjainkban is és méginkább a jövőben a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban érintett igazgatási és gazdálkodási szervek, elsősorban a főhatóságok munkájának magasabb szintű koordinációja, az állami irányítás szervezeti továbbfejlesztése is. Végezetül külön hangsúlyozást kíván, hogy a meliorációval kapcsolatos megítélések, koncepciók és döntések előkészítésénél és kialakításánál az ökológia-technológia-ökonómia és politika egységes kölcsönhatás és követelmény rendszerét mindig figyelembe kell venni. Ebben a négyes rendszerben alapvető a természeti környezet törvényeit kifejező ökológia, de elsődleges az össztársadalmi érdekeket megítélő és képviselő helyes politika. IRODALOM [ I j Erdős László: A termés szétbontása a környezeti tényezők hatásainak arányai szerint. Földrajzi Értesítő XXV. évf. 1976. 1. füzet, p. 61—80. 12] Petrasovits Imre: A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás néhány kérdése. A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére 1977-ben rendezett vízgazdálkodási tudományos ülésszak előadása. Tudományos Értesítő, Agrártudományi Egyetem, Gödöllő, 1978. 72. 3—14. p. [3] Petrasovits Imre: A földhasználat és a melioráció összefüggéseiről. Gazdálkodás, 1978. XXII. évf. 8. sz. 9—16 p. [4] Petrasovits Imre: Gazdálkodás a mezőgazdaság természeti erőforrásaival. Magyar Tudomány, 1978. 9. sz. 656—666. p. [5] Iiomány Pál: Mezőgazdaságunk a hetvenes évek végén. Közgazdasági Szemle. 1979. XXVI. évf. 5. [6] Szabolcs—Várallyay: A talajok termékenységét gátló tényezők Magyarországon. A grokémia és Talajtan. 1978. 27. 1—2. 181—202. p. [7] Szűcs István: A természeti tényezők szerepe a mezőgazdasági termelés területi tervezésében. Közgazdasági Szemle. 1979. XXVI. évf. 5. 548—561. p.