Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
9. szám - Dr. Petrasovits Imre: A melioráció fogalma és rendszere
382 Hidrológiai Közlöny 1981. 9. sz. Dr. Petrasovits L: A melioráció fogalma Érthető, hogy a szakemberek széles körében még nem alakulhatott ki a melioráció korszerűbb és a korábbinál teljesebb szemlélete és megítélése. A fogalmak áttekintése, szükség szerinti átértékelése vagy újra fogalmazása, az egységesebb és előrelátóbb cselekvés alapja, mind a melioráció ágazati irányításának, mind a mezőgazdasági üzemek gazdálkodási gyakorlatának, de. magának a korszerűbb kutatásnak is. A melioráció komplexitásáról A melioráció komplexitása gyakran jelentkező igény mind a szakirodalomban, mind a gyakorlatban. A meloráció komplexitása a meloráció egyes tagjainak (elemeinek) leghatékonyabb kombinációját jelenti. Egy olyan rendszert fejez ki, amelyben a meliorációs elemek számának növelése mindaddig indokolt, amíg az hozzájárul a termés mennyiségének, minőségének, a termelés biztonságának fokozásához, a termelési költségek (fajlagos) csökkentéséhez. Ökonómiai szempontból azonban a teljes komplexitás ritkán előnyös, mert a meloráció újabb és újabb tagjainak fajlagos hatása egyre kisebb. A tervezés folyamatában mégis szükséges áttekinteni a melioráció komplexitásának elvi rendszerét a maga teljességéijen. Megvalósításra azonban általában csak annyi tagból (elemből) álló meliorációs kombináció kerül, amely még jövedelmező. A melioráció komplex értelmezése terén az eddigieknél irányítottabb, tervszerűbb kapcsolat és kölcsönhatás kialakítására van szükség az erdészeti és a mezőgazdasági területeken tervezett, illetve megvalósított melioratív beavatkozások között. Mind a kis (tábla), mind a nagy térségi (táj-vízgyűjtő) méretű és jellegű meliorációnál az erdészeti és megzőgazdasági földhasználathoz kapcsolódó melioráció hatásaikban, előnyeikben jól kiegészíthetik egymást. Különösen az erdőgazdasági területeken végzett melioráció lehet lényeges hatással a kapcsolódé) mezőgazdasági területekre, illetve a mezőgazdasági területeket is magában foglaló teljes vízgyűjtő klimatikus és hidrológiai folyamataira. Ennek következtében nemcsak a táj erdő-mezőgazdasági teljesítő képessége növekedhet, hanem olyan infrastrukturális szükségletek kielégítésének színvonala is, mint pl. az ivóvíztermelés mennyisége, minősége és folyamatossága. A totális melioráció elvi rendszere 1. A légköri melioráció alrendszere főbb feladatai Fagyelhárítás — mérséklés. Jégelhárítás. Levegőjavítás. Légköri aszály elhárítás — mérséklés. Szélhatás elhárítás mérséklés. 2. A földfelszíni melioráció alrendszere főbb feladatai — területrendezés, — tereprendezés, — homokjavítás, — savanyú kémhatású talaj javítása, — szik javítás, — talaj mélylazítás, — erózió elleni védelem, - rekultiváció. (Szabolcs—Várallyay 1979) 3. Hidromelioráeió alrendszerének főbb feladatai — vízrendezés felületi vízlevezetés -— szikkasztó drénezés talajvízszint-szabályozás, — öntözés, — vízminőség-javítás. A magyarországi szocialista nagyüzemek jövő igényeit prognosztizálva úgy találtuk, hogy a totális melioráció tagjai közül legáltalánosabb prioritást érdemel a területrendezés — (táblák, utak, csatornák elhelyezése) és a vízrendezés. Egy másik ilyen jellegű általános megítélésünk, hogy jelentősebb területek öntözésére csak ott kerülhet sor, ahol az egyéb meliorációs beavatkozásokat már elvégezték, vagy ott, ahol azokra egyáltalán nincs szükség. A melioráció helye a földhasználatban A melioráció lehetőség, mely a mezőgazdasági táblán a földhasználat — növénytermesztés gyakorlatában válik ökológiai-ökonómiai eredménnyé, realizálódik terméssé. Magyarországot! a meliorációs politika fejlesztésénél alapvető, hogy a „szocialistaszektornak meghatározó szerepe van a földhasznosításban" — továbbá az a felismerés, hogy „felül kell vizsgálnunk mezőgazdaságunk termelési szerkezetét, országosan is és termőtájanként is" (Eomány Pál 1979). E munka során felül kell vizsgálni a jelenlegi és a tervezett földhasználat és a természeti adottságok közötti összhangot. A magyar mezőgazdaság termelési szerkezetének felülvizsgálatára országosan, termőhelyenként és üzemenként nemcsak azért van szükség, mert a földhasználat nem optimálisan vitte figyelembe a természeti adottságokat. Ott és akkor is szükség lehet ilyen felülvizsgálatra é módosításra, ahol ás amikor a földhasználatban — (a vetésszerkezet és a termelési technológiában) új társadal mi-közgazdasági adottságokkal kell számolni — és az új helyzet a korábbinál takarékosabb anyag- és energia-felhasználást, módosult gazdálkodást kíván. A termés nagyon összetett és differenciált kategória. A közvetlen emberi beavatkozásoktól mentes területeken (ökoszisztémában) az ökológiai eredményt a biomasszával fejezik ki. A mező- és erdőgs zdasági területek termése kifejezhető nemcsak biomasszában, hanem gazdasági, energia és extraktum (pl. fehérje, cukor, íz-zamat anyag, valamilyen más vegyület, sőt elem is) termésben, illetve az ún. hasznos anyag termésben. A termés (mennyisége, minősége, időpontja) közvetlenül függ:
