Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Váradi József: A Hajdúhátsági Többcélű Vízgazdálkodási Rendszer üzemeltetési alapelvei

Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. 40 A Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer üzemeltetési alapelvei VÁRADI JÓZSEF* Bevezető Az alábbi tanulmány egy ma már építés alatt álló, mintegy 70 000 ha kiterjedésű vízgazdálkodási rendszer tervezési munkáinak egyik legfontosabb első fázisát, a rendszer üzemeltetésének alapelveit rögzíti. A tanulmány példát mutat be arra, hogy a tervezésnek ebben a korai szakaszában milyen jellegű tanulmánynak kell a tervezők birtokában lenni, ahhoz, hogy a majdani üzemeltetésből adódó követelményeket a létesítmények kialakításával össze lehessen hangolni. Az itt közreadott tanulmány hatékony eszköz volt arra, hogy a kiviteli tervezésben résztvevő több intézmény munkáját megfelelően össze lehessen hangolni. Ugyanakkor a cikkben szereplő létesítmények, de maga a rendszer is, a kiviteli tervek elkészítése és az azóta megjelent gazdasági szabályzók hatására bizonyos mértékben átalakult. Figyelembevéve azonban, hogy a vezérlési elv változatlan maradt eltekintünk az időközben történt kisebb módosításoktól és a tanulmányt, annak megírása időpontjában elfogadott állapotra vonatkoztatva közöljük. Előzmények A Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszerrel foglalkozó korábbi tanulmányok [1, 2] részletesen ismertetik azokat a társadalmi és gazdasági körülményeket, melyek szükségessé teszik annak létesítését. Részletesen foglalkoznak a kiépítés módjával, az építés ütemezésével és beszámolnak arról is, hogy e létesítmény a teljes kiépítés után milyen feladatokat lát majd el. Ezekhez kapcsolódik ez a tanulmány, mely feladatának tekinti azt, hogy ennek a jellegét tekintve Magyarországon egyedülálló nagylétesítmények a megvalósításával kapcsolatos legújabb eredményeket ismertesse. Közelebbről, e tanulmány megírásakor célul tűztük ki azt, hogy részletesen bemutassuk a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer tervezésének egyik alapját képező üzemeléstechnológiai előírásokat. Ennek érdekében mindenek előtt fel kell elevenítenünk a Rendszer létesítésének és tervezett megvalósításának alapvető célkitűzéseit. Debrecen város és szélesebb környezetének alapvető vízgazdálkodási problémái a következők: —• Hosszútávon biztosítani kell Debrecen város ivó- és ipari vízellátását; — lehetőséget kell teremteni a környező területek öntözéses mezőgazdaságának fejlesztésére; * Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest — ki kell alakítani a város és a környező települések lakói számára a pihenésre, sportolásra alkalmas vízfelületeket; — a szennyvíztisztító telep megépítéséig is enyhíteni kell Debrecen város szennyvízelhelyezésének gondjait; — meg kell oldani a terület vízrendezésével kapcsolatos feladatokat. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei részéről vetődött fel az a javaslat, hogy az előzőekben vázolt feladatok megoldására egy átfogó vízgazdálkodási rendszert kell létesíteni. Javaslatuk egy olyan egységes rendszer kiépítésére vonatkozott, mely tározók és az azokat összekötő zárt vezetékek, illetve nyíltcsatornák rendszeréből áll. Miután a javaslatot, — mely egy Magyarországon, jellegében és működésében is egyedülálló rendszer létrehozására vonatkozott — elfogadták, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megbízást kapott a tervek kidolgozására és a létesítmények megvalósítására. Az Igazgatóság felkérésére a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1977-ben kapcsolódott be a munkába, s feladata volt a Rendszer üzemeléstechnológiai előírásának elkészítése. A Megbízó ugyanis e nagy beruházás terveit úgy kívánta elkészíteni, hogy a kiviteli tervek kidolgozásánál már rendelkezésére álljon egy olyan egységes szempontok alapján kidolgozott vezérlési alapelv, melynek követelményrendszerét a tervezésnél figyelembe veheti, biztosítva ezzel a rendszer kialakításának és működésének egységét. A megbízás időpontjában, természetesen már kikristályosodtak a Rendszer alapvető sajátosságai, melyeket az üzemtechnológiai előírások elkészítésénél adottságnak kellett tekinteni. Ennek' megfelelően jelen ismertetést is ezek összefoglalásával célszerű kezdeni. A Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer alapvető sajátosságai A Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási rendszer, mint arról korábban már szóltunk, lényegében olyan tározók rendszere, amelyeket csővezetékekből, illetve nyíltfelszínű csatornákból álló hálózat köt össze. 1. ábra. A Rendszer létesítményeinek elhelyezése és azok kapcsolata pedig a következő elképzelés szerint valósul majd meg: A Keleti Főcsatorna, megépítése óta, lehetőséget kínált a terület vízellátásának fejlesztésére. Természetesen adódott tehát a megoldás, hogy a rendszer fővízkivételi művét, vagyis a központi szivattyútelepet a Keleti Főcsatornára kell telepíteni. Innen azután két, egyenként 1,2 m átmérőjű csővezetékkel juttatják fel a vizet a rendszer centrumában elhelyezkedő legmagasabb pontra. Itt