Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Váradi József: A Hajdúhátsági Többcélű Vízgazdálkodási Rendszer üzemeltetési alapelvei

Váradi J.: A Hajdúhátsági többcélú rendszer Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. 41 \ JtLMA

BYARAUr Meglevő vízfolyások (o) Fóművi létesítmények (b) rríTTm i atem öntözés fejlesztése le) Vízgazdálkodási rendszer határa (d) Öntözi főművek hatásterülete (el Belviztarozok (f) 1. ábra. A Hajduhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer áttekintő helyszínrajza Abb. 1. Übersichtsplan des Mehrzweck-Wassersystems in Hajdúhátság aI vorliandene Wasserlftufe; b/ Hauptwerksanlagen; cl I. Phase der Bewfisserungsentwicklung; dl Grenze des WasserwirtschaftssystemsWirkungsbereich der Bewiisserungshauptwerke; tl Polderwasser speieher az egyik a H-J-l csővezeték az 1. sz. napi kiegyenlítő tározóhoz csatlakozik, a másik a H-T-2 csővezeték, továbbhalad a 2. sz. napi kiegyenlítő tározó felé, hogy ormán a Debrecen határában kiépített N-l, N-2 tározóhoz vezessen. Ez a kettős vezeték,^ A H-I-2 vezeték, mint a rendszer keleti teriileegyben a rendszer vízellátó fővezetéke is, melynek teit ellátó vízvezető útvonal az N-l, N-2 tározók nyomvonala a Balmazújvárost Debrecennel össze- rendszerébe juttatja a vizet. Innen szivattyúval A harmadik főirány a már említett DebrecenBalmazújváros közötti vasútvonal mellett továbbhaladó, most már 1 db 1,2 m átmérőjű H-I-2 jelű vezeték iránya. Ez a fővezeték a 2. sz. napi kiegyenlítő tározó közbeiktatásával a rendszer keleti részét és Debrecen várost látja majd el a szükséges mennyiségű vízzel. A fővezeték nyomvonala által ílymódon ketté osztott terület északi részén kialakított vízellátó hálózat főbb jellegzetességei a következők: A már említett H-II-1 jelű csatorna a B-l tározót látja el vízzel, ahonnan két irányban, északra és észak-nyugatra vezetik tovább a vizet. Északra— egészen a Vidiéri-tározóig, a H-II-2 jelű zárt csővezetékben jut el a víz, észak-nyugatra pedig a Brassó-ér jelenlegi nyomvonalán kiépített csatornában folyik a víz a B-2 jelű tározóba. Innen a Brassó-ér, a Vidiéri-tározóból pedig a Vidi-ér vezeti a vizet a Keleti Főcsatorna bújtatójához. A tervek szerint a vízgazdálkodási rendszer déli része az északihoz hasonló, kétirányban elágazó rendszerként kerül megvalósításra. Nevezetesen, az L-l tározóból, mely tározó az építés második ütemében az L-2 jelű tározóval bővül, a H-III jelű 1,2 m átmérőjű gravitációs csővezeték vezeti tovább a vizet. Ez a csővezeték mintegy 1,5 km után dél felé 1,0 m átmérőjű H-III-1 jelű vezetékben folytatódik egészen az E jelű tározóig, illetve ugyanebben a magasságban egy ugyancsak 1,0 m átmérőjű H-III-2 jelű vezeték csatlakozásával a hálózat keletnek fordulva vezeti a vizet az A-l jelű tározóba. Innen az Ágodvölgyi nyomvonalán nyíltcsatornába jut a víz az A-2 tározóba. Az A-2 tározóból az Ágodvölgy vezeti tovább a vizet a Vérvölgybe. A Vérvölgy nevű vízfolyás az E tározó felől szállítja a vizet a déli részek felé és az Ágodvölggyel való találkozás után a Köselybe ömlik (1. ábra). A Pece-ér medrében kiépített L-2 tározó vizét a Pece-ér vezeti a Keleti Főcsatorna felé, ahol a csatorna alatt bújtatón vezetik át. kötő vasútvonallal párhuzamosan halad. Ez a vonalvezetés nemcsak geodéziailag a legkedvezőbb, hanem egyben a kijelölt vízgazdálkodási egységet is középen szeli át, ami a csatlakozó létesítmények rendszerbe foglalásánál előnyös helyszínrajzi elrendezést és gazdaságos kialakítást tesz lehetővé. A rendszer egyik és egyben legfontosabb csomópontja a már említett 1. sz. napi kiegyenlítő tározónál alakul majd ki. A központi szivattyúteleptől ide érkező víz, az 1. sz. napi kiegyenlítő tározót tölti, majd a víz közvetlenül a H-II-1 jelű vasbeton csatornába jut. Ez a csatorna a vízgazdálkodási rendszer északi részének fő vízellátó útvonala. Kialakítását tekintve pedig egységes rendszert alkot a napi kiegyenlítő tározóval. Ugyancsak a napi tározóból — egy túlfolyón keresztül — kapja a vizet az L-l, L-2 tározó, mely tározók a rendszer déli részén települt vízfogyasztók vízellátását teszik lehetővé. emelik a H-I-3 vezetékbe, mely vezeték a Tócó vízfolyást keresztezve nyomás alatt juttatja el a vizet a Debrecentől északra települt mezőgazdasági üzemekhez és végül a Kondoros nevű vízfolyásba torkollik, ahová higító vizet szállít. E főbb létesítmények mellett a teljesség kedvéért meg kell említeni azoknak a Kondoros és Tócó vízfolyás medrében megépülő tározóknak a rendszerét is, melyek feladata egyrészt a debreceni fürdőkből származó sósvíz leválasztása, a víz tározása, a vízminőség javítása céljából. Másrészt, mint arról már szóltunk, Debrecen város szennyvíztisztításának megoldatlansága miatt merült fel az igény olyan légoxidációs tavak létesítésére, melyek egy későbbi időben — amikor a város szennyvizének tisztítása már megoldódott — egy esetleges harmadik fokozatú tisztító rendszerré válhat, illetve egy esetleges szennyvízöntözés kiegyenlítő tározója lehet.