Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

Dr. Benedek P.—Licskó 1.—Uzarowicz R.: Szervetlen Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. 345 formájában kell eltávolítani, vagy pedig a tisztítási eljárásnak megfelelő fémformává kell átalakítani. A legtöbb nehézfém ion a városi szennyvízbe kerülve spontán kicsapódik. Ez a természetes eltávolítási mechanizmus nagy nehézfém-koncentrációk mellett a leghatékonyabb, de rendszerint nem kellő mértékű a nehézfém-koncentrációnak a vízminőségi határértékeknek megfelelő szintre való csökkentéséhez [8]. Jelentős mennyiségű nehézfém szennyezőt tartalmazó szennyvíz keletkezik a galvanizáló üzemekben. A galvanizáló fürdőkből kikerülő munkadarabok öblítése nagy mennyiségű tiszta vizet igényel. A technológiai előírások betartásától függően 20—100 mg/l króm, 5—30 mg/l nikkel, 1—10 mg/l cink, 5—20 mg/l réz kerülhet oldott állapotban a szennyvízbe. A nehézfémek eltávolítása kémiai kezeléssel oldható meg, mégpedig a nehézfém-ionok fém-hidroxidokká, bázisos fémkarbonátokká történő átalakításával (kicsapatásával). A nehézfémek szulfidjai a vízben legrosszabbul oldódó vegyületek közé tartoznak. Ross szerint a bányavizek nehézfém-koncentrációja csökkentésének egyik lehetséges és járható útja az adott vizek szulfidos kezelése [9]. Rouse megállapítja, hogy az alkáli-klorid elektrolízis üzemek Hg-tartalmú szennyvizeit sikeresen kezelik szulfidokkal [10]. A foszforsavgyártás folyamán keletkező arzéntartalmú vízből szulfidos kezeléssel távolítják el a mérgező elemet, sőt a szulfidos kezelés kadmium eltávolítására is sikeres. Mindkét hivatkozott szerző kénytelen azoban megjegyezni, hogy a szulfidos kezelés nehézségekkel jár. A befogadókba ugyanis nem bocsátható olyan tisztított szennyvíz, melyben oldott állapotú szulfidok találhatók. A szennyvíz tehát olvan utókezelést igényel mely szulfid-tartalmát képes eltávolítani. Ez a legegyszerűbben oxidációval (alapos levegőztetéssel) oldható meg. A nehézfémek kicsapatása lúgos közegben csak akkor valósítható meg, ha a fémek ionos formában „szabadon" fordulnak elő a vízben. Sokszor azonban a szennyvíz olyan szerves vegyületeket is tartalmaz, melyek a fémekkel komplex vegyületeket alkotnak. Ilyenkor — a komplex stabilitásától függően — lúgos közegben sem észlelhető megfelelő fémkicsapódás. Sem a hidroxid, sem a karbonát ionok nem kerülhetnek megfelelő kapcsolatba a fémekkel, mert azok komplex kötésben vannak. A szerves fémkomplexek megbontására többek között Shambaugh és Melnijk az ózonos oxidációt ajánlja [11]. Komplexképző szerves vegyületek segítségével is megoldható a nehézfémek szennyvízből való eltávolítása. Speciális szerves komplexképző anyagok nagy stabilitású komplexeket alkotnak a nehézfémekkel. Amennviben az ígv kialakuló komplexeket el tudjuk különíteni a víztől, lényegében megoldottuk a nehézfém eltávolítását is. Ha a víztől elválasztott nehézfém-szerves komplex stabilitását meg tudjuk bontani, mind a nehézfémek, mind a komplexképző szerves anyag visszanyerhető! Swanson és társai, valamint Wing és társai keményitő-xanlogenát kationos polimert alkalmaztak nehézfém komplexek kialakítására és a komplexek víztől való elválasztására [12, 13]. Elválasztás után sikeres regenerálást hajtottak végre. A semleges közegben megvalósított kísérletek a legtöbb esetben kedvezőbb eredményt szolgáltattak, mint a lúgos koagulációval pH = 9,0 környezetében elérhető tisztítási hatásfok. Hanway és társai megállapítják, hogy az ipari szennyvizek nehézfém tartalmára vonatkozó szigorú előírások csak szulfidos vagy xantogenátos kezeléssel biztosíthatók [14], Elismerik a keményítő xantogenát alkalmazásának előnyeit, de nem tartják kielégítőnek a már fémtartalmú xantogenát morfológiáját, ülepedési képességét és szűrhetőségét. Véleményük szerint a cellulóz xantogenátok fém-megkötő képessége azonos a keményítő xantogenátokéval, de lényegesen kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek az elválasztás vonatkozásában. A xantogenátos eljárások különlegesen nagy előnye, hogy a regenerálás következtében nem marad vissza nehezen kezelhető, nehézfém tartalmú iszap, a fém visszanyerhető. A szerves komplexképzők segítségével történő nehézfém eltávolítás elterjedését a komplexképző polielektrolitok magas ára akadályozza. Nem szabad megfeledkeznünk a szervetlen komplexképzők okozta kellemetlen hatásokról sem. A galvánüzemi szennyvizekben előforduló Cu, Ni, Zn hajlamos pl. amin és cianid, komplexek kialakítására. Ha a galvanizáló üzem nem a legmodernebb eljárásokat alkalmazza, jelentős mennyiségű cianidos szennyvize keletkezik. Ha a szennyvíz ciánmentesítését még a fémeltávolítási lépés előtt megfelelően elvégzik, nem jelentkezik különösebb probléma. Más a helyzet, ha a galvanizáláshoz szükséges segédanyagok között olyan vegyületek is találhatók, melyekből aminők képződnek, és ígv fém-amin komplexek alakulnak ki. A cianidokkal ellentétben ezek az aminők nem mérgezők, így az amin-komplexek megbontását hatóságilag nem írják elő. Amin-komplexek pedig mindig keletkeznek a galvanizálás folyamán, hiszen több esetben adagolnak ammónium-sót, ezekből a fennálló redukciós körülmények között aminők képződhetnek. Fontos, de még nem megfelelő módon tanulmányozott terület a galvanizáló üzemekben keletkező szervetlen fémkomplexek stabilitása, bonthatósága. Jelentősége igen nagy a nehézfém eltávolítás területén. A nehézfém szennvezők koncentrációjának csökkentése az ipari üzemek által kibocsáott szennyvizekben az üzemeken belül a gyártástechnológia korszerűsítésével is elérhető Egy Svadországban működő alkáli-klorid elektrolízis üzem egv tonna megtermelt klórgázra vonatkoztatott higany vesztesége kb. 10 g, a régi technológiával működő üzemekre vonatkozó adatok alapján ez az érték 150—200 g (15). A Minamata öböl higany szennyezettségét okozó petrolkémiai üzem a korszerűsítés után csak 10 /ig/l higanyt tartalmazó szennyvizet bocsát a befogadóba [16.] Saját kísérleteink eredményei A továbbiakban egy budapesti galvanizáló üzem szennyvizeivel végzett laboratóriumi kísérleteink