Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. 344 Szervetlen mikroszennyezők eltávolításának lehetőségei a szennyvíztisztításban DB. BENEDEK PÁL* műszaki tudományok kandidátusa—D R. LICSKÓ ISTVÁ N*—U ZAROWICZ ROMÁN** Egyre növekszik a szerves- és szervetlen mikroszennyezők mennyisége a városi szennyvizekben. A mikroszennyezők rendszerezését más tanulmányunkban adtuk közre [1]. Elválasztó rendszerű csatornahálózatnál ez elsősorban az ipari szennyvizek növekvő arányának tudható be, de a háztartások is egyre több vegyszert használnak. A háztartásokban fokozódik a mosószer felhasználás, nemcsak a mosáshoz, hanem a mosogatáshoz is általánossá kezd válni használatuk. Itt említjük meg, hogy nem sok értelme van egészségügyi szempontból a detergensek távoltartásának az ivóvíztől, ha a felületes mosogatás nyomán nagyságrendekkel több detergens szárad rá az edényre, mint amit az ivóvízből méregdrága technológiával kivonunk. Általános a háztartási fertőtlenítőszerek használata is a takarítás, a csempézett, burkolt felületek lemosása során. Wuhrmann megállapítása szerint a közép-európai befogadóvizeket naponta és lakosonként 3—4 g biorezisztens szénvegyület terheli [2], Ennek csak kb. 10%-át teszi ki az emberi anyagcsere nehezen lebomló terrAéke (és ide kell sorolni a biológiai szennyvíztisztítás mikrobiális eredetű biorezisztens termékeit is). Hozzávetőleg 20%-ot tesz ki az utcáról, szennyvizekkel bemosott és csak részben lebontott szénhidrogén. Wuhrmann szerint legalább 2/3-át képezi az ösSzes biorezisztens szénvegyületnek a vegyszer, melynek ismét jó része a háztartásból származik. A városi csatornahálózatra települő ipar természetesen igen tág határok között befolyásolhatja a közcsatornák mikroszennyező terheléseit. A vegyipari hulladékot nemcsak a kifejezetten vegyipari {pl. műanyag) termékeket előállító üzemek bocsátják ki, hanem szinte minden gyártástechnológia alkalmaz vegyszereket (bőr-, textil-, papír-, élelmiszer- stb. iparok), melyek tekintélyes része a szennyvízbe kerül. Ismeretes, hogy némely nagyüzem önálló vízszennyező, tehát közvetlenül a befogadóba bocsátja többé-kevésbé tisztított szennyvizét, pl. olajfinomító, cellulózgyár, acélmű, vegyipari kombinát stb. Ezektől az esetektől eltekintve azonban a (legalábbis a nagy) befogadóvizek mikroszennyező terhelésének zömét a városok szennyvíz- és csapadékvíz-csatornái szállítják. Az ipari szennyvizek közcsatornába vezethetőségének feltételei, az ún. „forráskontrol" egyre jelentősebb feladat. A mikroszennyezők, különösen a szervetlenek ugyanis a csatornában részben leülepednek, majd váratlan terheléseket adnak a szennyvíztisztító telepnek. Ez rontja a telep hatásfokát növeli a befogadó — egészségre káros anyaggal való — szennyezését. Egyesített csator* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. ** MTA aspiráns, VITUKI narendgzerekben, vagy csapadékvíz-csatornákban az út és udvarfelületek csapadék általi lemosása még inkáb fokozza a lökésszerű terheléseket. Külön meg kell ezért vizsgálni a „csapadékvíz-terhelés'" visszafogásának, kezelésének kérdését. Más helyen kifejtettük, hogy álig van mikroszennyező, amely kizárólag oldott formában lenne található, legtöbb, de főleg a nehézfémek könnyen mennek át, vagy vihetők át szilárdfázisba [1]. Ez a folyamat már a csatornában való tartózkodás során „spontán" megindul, amint azt kísérleteinkkel is igazoljuk, tehát a szennyvíztisztító telepi előülepítő — vagy általában az ülepítő — a mikroszennyezők jó részét az iszapba viszi. Jelen dolgozat célja a szervetlen mikroszennyezők vizsgálata. Tehát vizsgáljuk azokat a műszakigazdasági feltételeket, melyek a szervetlen mikroszennyezők eltávolítását befolyásolják a szennyvíztisztításban. A szervetlen mikroszennyezők eltávolításának hatásfokát közvetve, csoportjellemzővel nem tudjuk ellenőrizni. A vizsgálat az atomabszorpciós spektrofométer segítségével specifikus. 1. Technológiai beavatkozások a szennyvízkibocsátó üzemeknél A közcsatorna használata a szennyező üzemek (forráskontrol) számára nem korlátlan. Az idevágó rendeletek arra irányulnak, hogy a csatorna állagát és a szennyvíztisztító üzem biztonságát (gazdaságos üzemmód) „csatornába vezethetőségi előírásokkal" megvédjék. Hazai felmérések szerint a városi szennyvíztisztító telepek iszapjában igen nagy mennyiségű nehéizfém halmozódik fel (3, 4). Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a nehézfém szennyezések keletkezésének helyén nem végzik el a megfelelő (szükséges!) vízkezelést. A külföldi irodalom tanulmányozása alapján összegyűjtött információk A háztartási szennyvizek csak kis koncentrációban tartalmaznak nehézfémeket, amelyek főleg korróziós hatásokból, továbbá vezetékek oldódásából származnak. A szennyvizek nagy nehézfém koncentrációit általában az ipari szennyvizek csatornába történő bevezetése okozza. A különböző, városi szennyvizet tisztító telepek be- és elfolyó vizének koncentrációi a nyomnyi mennyiségtől a 20—30 mg/l értékig változhatnak [5, 6, 7]. A szennyvizek!>en a nehézfémek többféle formában: oldott, oldhatatlan, szervetlen, fémorganikus, redukált, oxidált formában, elemi fémként, kicsapódott, adszorbeált állapotban és komplex (szervetlen és szerves) vegyületként fordulnak elő. A fémeltávolításnál a nehézfémet vagy az adott