Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - P. Zánkai Nóra: Az Eudiaptomus gracilis (Copepoda, Calanoida) szaporulata a Balatonban

Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. 34 Az Eudiaptomus gracilis (Copepoda, Calanoida) szaporulata a Balatonban P. Z k X K A I NÓRA* Az Eudiaptomus gracilis, mely a tóban a „legnagyobb tömegben fellépő planktontok" (Entz et al. 1937. p. 71), és így az egyik legfontosabb haltáplálék szervezet, a zooplankton leginkább kutatott faja. Szaporulatára vonatkozó első adatok 1965—72-ből származnak, amikor felmértük e rákfaj termelékenységét a tó eltérő vízterületein (Ponyi et al., 1975). Jelen munka a termelékenység utóbbi időkben bekövetkezett megváltozását mutatja be, valamint annak függését a fitoplankton állományától, továbbá más, a szaporulatot becslő módszerek alkalmazásával következtet a populáció elméleti szaporulatára. Módszer A populációk szaporulatának becslésére 3 módszert alkalmaztunk: 1. A termelékenység megállapítása Winberg (1971) szerint (átlagos peteszám/zsák). 2. A reprodukció mértékének becslése Edmondson és Winberg (1971) képlete alapján B=íB = reprodukció (pete/nőstény/nap) E = termelékenység D = embrionális fejlődés ideje (nap) 3. A napi peteprodukció becslése Mittelholzer (1970) szerint: Ne P

e = peteprodukció (pete/lit./nap) N

e = pete/lit. D = embrionális fejlődés/nap. A termelékenység megállapítása hálós mintákból történt 1975—76-ban a Tihany előtti vízterületen („A" szelvény). A mintákból válogatás nélkül 47—100 petés nőstény példányt szedtünk ki. Sztereomikroszkóp alatt leválasztottuk róluk a. petezsákot és a bennük levő peték számát feljegyeztük. Ha a peték száma 8 felett volt, a számolást a petezsák felszakítása után végeztük el. Csak a teljesen ép, sértetlen petezsákokat vizsgáltuk meg. A reprodukciót 1965—72-es években a tó teljes nyílt vizét reprezentáló 5 szelvényen (Keszthelyi öböl = ,,M"; Szigliget—B.mária= ,,K"; B.akali— 15.szemes = „ff"; Tihany előtt^,,^"; B.almádi— B.világos = „E") megállapított termelékenységi adatokból (Ponyi et al., 1975) és a havonkénti átlagos vízhőmérséklet (BÁRÁNYI, 1974, 1975) alapján meghatározott embrionális fejlődési időkből (Zánkai, 1978) becsültük. 1975—76-ban Tihanynál saját mérésekből származó 2-hetenkénti átlag* MTA Biológiai Kutató Intézet, Tihany hőmérsékletek alapján számítottuk ki az embrionális fejlődés sebességét. A peteprodukció becslésére 1967-ben a vertikális szűrőkészülékkel (Sebestyén, 1960) havonta begyűjtött mintákból határoztuk meg az egy liter vízmennyiségben levő peték számát. A gyűjtéseket 1965—72-ben április-november időszakban havonta végeztük (Ponyi et al., 1975), míg 1975-76-ban, a lehetőségekhez mérten 2 hetente gyűjtöttünk. Eredmények és megbeszélés Termelékenység 1975. szeptember 2. és 1976. december 17. között a Tihany előtti vízterületen egy-egy zsákban 2—33 petét találtunk (1. táblázat). A peteszámok gyakoriságának megoszlása azt mutatta, hogy 1975 kora őszén a petés nőstények mintegy 65—93 százaléka 4—8 petét tartalmazó petezsákot hordozott. Majd egyre nagyobb százalékban fordultak elő a magasabb peteszámok, és november végén, ill. december közepén már a megszámolt zsákok 60—62 százaléka 9—12 ill. 10—13 petét tartalmazott. Ugyanezt az értéket találtuk januárban is. Februárban további számbeli növekedés következett be, mely április közepén érte el a csúcsot, ekkor a zsákok közel 50 százaléka 14—17 ill. 30%-ban 16—17 petét tartalmaztak. A peteszám április végén, május elején lecsökkent, majd ismét lassú emelkedés kezdődött, a peteszám június közepén már megközelítette a tavaszi maximumot, sőt július 1-én el is hagyta azt. Ettől az időponttól kezdve egészen október elejéig a petezsákok 36—39 százaléka 20-nál több, (július közepén 12%-a 30) petét tartalmazott. A 4—8 petés kiindulási állapot csak november közepére állt vissza. A termelékenység ezen időszak alatt 5,6 és 25,2 pete/zsák érték között változott. 1975. szeptember 2. és december 18. között átlagosan 8,98 + 2,32 volt, míg 1976 január 2. és december 17. között 15,04 + 3,44 pete/zsák értéket ért el. A Tihanynál 1976. június — október időszakban megállapított termelékenység összevetése az 1965—72-es évek azonos időszakában talált értékekkel azt mutatja, hogy 1976-ban a korábbi tihanyi értékek megháromszorozódtak és meghaladták a keszthelyi vizekben korábban leírtakat is, ahol mindig legmagasabb volt az átlagos peteszám (2. táblázat). A termelékenység nagyságát elsősorban a víz trofikus állapotával hozták összefüggésbe (Roe, 1955; Comita és Anderson, 1959; Gzeczuga, 1959; Grygierek, 197 Íj. A Balaton egyes vízterületein a víz trofitásának mértéke eltérő (llerodek, 1977). A tó tápanyagkészletéről az 1965—72-es években az össz fitoplankton mennyisége és minőségi összetétele alap-