Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

7. szám - Juhász Ede: A Balaton hínártérképezése

320 Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. Juhász E.: A Balaton hínártérképezése 1. táblázat A lrínárfoltok területe a Balatonban 1978-ban Tab. 1. Fláche der Laichkrautflecke im Balaton im Jahre 1078 Table 1. The sizes of weed areas in Laké Balaton in 1978 A h 1 n árfol tok Területe Összesen Átlaga [ha] [db] r %] [ha] [ %] [ha] [m] 0,02— 1 593 89 122 18 0,2 50 1—10 66 10 216 33 3,3 200 20—40 6 1 171 26 29 600 150 1 151 23 150 1400 Összesen: 666 100 660 100 1 110 Udvari Séd, Örvényesi Séd, Aszófői Séd, Tavi Séd, Kéki p. A fel nem sorolt torkolatoknál nem találtunk hínárt. A torkolat hinarasodása nem jelenti egyben a vízfolyás szennyezettségét. Lehet, hogy tisztán folyó vize csak elősegíti a helyszínen levő tápanyag oldását, vagy lerakott hordaléka alkalmas a hínár megtelepedésére. E 35 db torkolaton kívül még 35 db kikötőnél, mólónál és 34 db kiépített strandnál találunk hinarasodást. Néhány önálló hínárcsík húzódik a parttal közel párhuzamosan 1 —2 m-es vízmélységben: Kenesén a parttól 200 m-re, 700 m hosszan és 40 m szélesen; Kenesén a parttól 200 m-re, 1700 m hosszan és 50 m szélesen; Szántódnál a parttól 600 m-re, 800 m hosszan és 30 m szélesen; Tihanynál a parttól 200 m-re, 550 m hosszan és 10 m szélesen; Tihanynál a parttól 150 m-re, 600 m hosszan és 20 m szélesen; A partra merőlegesen a víz alatt két db 300 m hosszú régi kőmóló van hínárral benőve. Az egyik Siófok-Széplakon, a másik Szántódnál. A térképen összesen 666 db hínárfoltot jelöltünk, amelyek nagyság szerinti megoszlását az 1. táblázatban foglaltuk össze. A jobb szemléltetéshez megadtuk az átlagos nagyságú foltok átmérőjét, ha azok kör alakúak lennének. Az egyes szakaszokra jellemző foltok legtöbbje a következő területeken van. A 150 ha-os: Fűzfő. A 20—40 ha-os: Fonyód, Fenyves, Máriafürdő, Csopak, Paloznak, Almádi. Az 1—10 ha-osokból 3 db-nál több: Földvár 4, Boglár 4, Máriafürdő 9, Füred 5, Alsóörs 4, Almádi 7, Kenese 4. A 0,02— 1 ha-osokból 20 db-nál több: Földvár 21, Lelle 23, Boglár 37, Fenyves 25, Máriafürdő 29, Zala-torok 27, Fenékpuszta 25, Vonyarc 27, Győrök 32, Szigliget 37, Tihany 31, Almádi 27, Kenese 21 db. Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) a legelterjedtebb hínárfaj és minden hinaras helyen megtalálható. A többi hínárfaj általában közötte terem. Másfajta hínár a következő helyeken van. Süllőhínár (Myriophyllum spicatum): Szántód, Földvár, Szemes, Máriafürdő, Szigliget, Udvari, Csopak, Paloznak, Fűzfő. Kolokán (Stratiotes aloides): Rendes, Udvari, Tihany, Csopak, Paloznak, Alsóörs, Almádi, Fűzfő. Tüskéshínár (Najas marina): Lelle, Szigliget, Paloznak. Vízitök (Nuphar luteum): Máriafürdő, Gvörök Szigliget. Fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus): Máriafürdő, Aszófő. Tündérrózsa, (Nymphaea alba): Aszófő, Paloznak. Békalencse (Spirodela polyrrliiza): Fűzfő. Tócsagaz (Ceratophyllum submersum): Fűzfő. Káka (Schoenoplectus lacustris) a Zalatorok— Keszthely és Vonyarcvashegy—Györöki fok közötti területeken tömegesen terem (kb. 20—20 db), átlagos átmérőjük 50 m. Ezenkívül Lellén 2, Berénven 2, Szigligeten 12 és Tomajnál 1 db kisebb kákacsomó van. Súlyom (Trapa natans): Fenékpuszta, Vonyarc, Győrök, Gyékény. (Typha augustifolia): Vonyarc. Az 1976. és 1978. évi hínártérképek összehasonlítása Az 1976. augusztus 13-i hínártérkép szerint a Keszthelyi öbölben (Berény—Zala—Győrök) 293 ha, a Szigligeti öbölben (Ederics-Lábdi hegy) 117 ha hínárterület volt az 1978. évi 69 ha, illetve 19 ha hinarassal szemben, azaz a két területen együtt ötszörös mennyiségű hínár termett. 1976ban a hinaras terület általában 100—200 m-rel, Keszthelyen és az Egervíz torkolatánál 500 m-rel nyúlt beljebb, de mindenütt legfeljebb 0,5 m-rel volt mélyebben az 1978. évi hínárhelyzetnél. Az 1978. évi hínárterület nagy csökkenése az ezen a szakaszon tapasztalt és már említett erős algásodás következménye lehet. A két térképezés alapján megállapítható, hogy a káka és tócsagaz változatlanul a helyén maradt, de a többi hínárfaj a látszatra állandónak minősíthető hinaras helyeken — ahol mind a két évben volt hínár — foltjainak elhelyezkedését, alakját és darabszámát megváltoztatta. A hínártérképeket talajtérképekkel összehasonlítva feltűnő, hogy a lazább, feltöltött, hordalékos, lápos talajon sok hínár van: Kenese, Szántód, Fenyves, Máriafürdő, Keszthelyi öböl, Szigligeti öböl, Csopak—Fűzfő, valamint a Balatonba épített vízkivételek és a part között, de nincs hínár a bazaltos területeken: Bélatelep, Badacsony—Révfülöp, Sajkod—Tihany. Weed niapping on Laké Balaton Juhász, E. Repeated attempts have boen made at surveying the seaweed areas in the laké by terrestrial methods. Besides being expensive and slow, the greatest obstaclo to such methods is the reed beit extending along two-thirds of the 200 km long shoreline. The weed areas extend in generál to 500 m from the shore into the laké, so that for aerial photogrammetry the flying height must be above one kilometre. In conventional aerial photography the blue eolour reflected from the water surfaoe and highly scattered in the atmosphere results in overexposure and the underwater weed remains unrecognisable. Weed mapping became possible by the introduetion of multispectral aerial photography. By the proper choice of filters and films all wave lengths are exposed correctlv and the weed areas can be reeognised olearly fPhotographs 1—6). On Julv 26, 1078 the weed areas in Laké Balaton were photographed using four líasselblad-eameras and flying at an altitude of 1.3 km, resultiijg in pictures of 1 : 32 500 scale. The pietures taken in eolour, as well as with blue, green and red filters, represent areas of 1.8 bv 1.8 km size, showing a smallost detail of 0.5 m.