Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Nagyistók Ferenc: A felszín alatti vízforgalom néhány kérdése a Dél-Alföldön

Nagyistók F.: A felszín alatti vízforgalom Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. 31 KECSKEMET Tozlar . ®KISKUNHALAS JELM AGYA

RAZAJ• 20 [km] — Transzmisszibilitás [Dimenzió- 10'^m

2/sJ T=k-m — k számítása permanens kuthidroutikai alapon rétegenként/ bontásban történt —• Geotermikus gradiens [im/C'] A csapadék beszivárgás területe (mélyebb szintekben laterális szivárgás) GZ3 Rétegirányú vízmozgás (víztermelés hatására) (ZI2> Pangwiz zóna (korlátozott ufánpotlódássol) — A laterális szivárgás főbb iranyai — A lehetséges természetes megcsapolás helye és iránya iAmhrozfulva ' \/ Tompa . • Jelebia * . . ^f^fsottha 3. ábra A pleisztocén összlet vízforgalmának fő jellemzői 1. Transzmisszibilitás (Dimenzió:

— 4m

2/see.) T = k--m — k számítása permanens kii thidraulikai alapon rétegenkénti bontásban történt; 2. Geotermikus gradiens (m/°C); 3. A csapadék beszivárgás területe (mélyebb szintekben laterális szivárgás); 4. Rétegirányú vízmozgás (víztermelés hatására); 5. Pangóvíz zóna (korlátozott utánpőtlódással); fí. A laterális szivárgás főbb irányai; 7. A lehetséges természetes megcsapolás helye és iránya. .466. 3. Wichtige Parameter des Wasserumsatzes der pleistozánen Schichtenreihe 1. Transinissibilitát (Dimension m

2/see) Die Bereehnung von T = k-m —k wnrde audgrund der permanenter Brunnenhydraulik schiehtenweise vorgenommen; 2. Geothermischer Gradient (m/°C); 3. KinsiekerungsflSche des Niedrsrhlags (in tieferen Schichten laterale Siekerung); 4. Wasserbewegung in der Schiehtenrichtung (auf Kinfhiss der Wasserförderung); 5. Zone des st.agnierenden Wassers (mit beschrftnkter Neubildung); Wiehtigere Kichtungen der lateralen Siekerung; 7. Ort unil Kichtung der inögliehen natürliehen Anzapfung akár helyi — vízmozgás jönne létre, a nyomásingadozásból számítható „dinamikus" készlet minimális. A természetes, eredeti érintetlen állapot vízmozgásának volumene tehát kicsi. A rétegvízkészlet termelésével, az eredeti nyomásállapotok megváltoztatásával mesterségesen idézzük elő a felszín alatti víz forgalmát. Mivel a csapadékvíz beszivárgása szakaszos, a rugalmas és konszolidációs készlet fogyasztásán túl, gyakorlatilag talaj vízfogyasztás történik. A rétegek laterális áteresztőképessége, a nyomáscsökkentés műszakilag, kőzetfizikailag megengedhető mértéke és a beszivárgási területen kitermelhető talavízkészlet — mint potenciális, de adott esetben ténylegesen utánpótlódás — határozza meg elsősorban a teriilet kitermelhető rétegvízkészletét. E készletet csak növeli a járulékos vízforgalom. Az élővíz hatása a — Tisza, Maros — a mai depressziók mellett a térségben figyelmen kívül hagyható. A fentiek figyelembevételével a Dél-Alföldön 155 m

3/nap/km

2 potenciális vízkészletet határoztunk meg. (Nagyistók F., 1978.) 5. összefoglalás, következtetések A Dél-Alföld felszín alatti vízforgalmát vízkémiai szempontok alapján elemeztük. Erre az adott jó lehetőséget, hogy a rendszeres gáztartalom vizsgálatokkal egyidejűleg a területen vízkémiai analízisek is történtek. A víz felszín alatti forgalmának kérdéseit a szénhidrogének migrációs jelenségéből közelítve elemeztük. Az elemzések alapján megállapítottuk, hogy a kvarter rétegvizek metántartalma döntően autochton eredetű. A migráció bizonyítékait csak néhány ponton véltük felismerni. A víztermelés szempontjából e kérdés tisztázása alapvető fontosságú volt, hiszen a gázkoncentráció módosulása a víztechnológiát döntően befolyásolhatja. Megítélésünk szerint a néhány Nl/m

3 metántartalmú vizek a gáz leválasztása nélkül is felhasználhatók, amit egy esetleges koncentráció növekedés befolyásolna. Területünkön az autochton eredet következtében közel állandó gáztartalommal — de közel állandó vízkémiával is — számolhatunk. Némi módosulást a víztermelés által létrehozott depresszió eredményezhet, amelynek következtében a gázos zóna Nyugat-felé eltolódhat. A víz mozgására vonatkozóan megállapítható volt, hogy a mozgás elsősorban a kvarter üledékekben játszódik le. A negyedkori eolikus összlet áteresztőképessége biztosítja a csapadékvíz és rétegvíz közötti kapcsolatot. A Csengele— Ásotthalom vonaltól Nyugatra eső területek beszivárgó csapadék vize a rétegvízkészletet növeli. A nagymélységből felszivárgó vízkészlet bizonyítékait — a vizsgálati lehetőségen belül — nem láttuk felismerhetőnek.