Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
1. szám - Nagyistók Ferenc: A felszín alatti vízforgalom néhány kérdése a Dél-Alföldön
32 Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. Nagyistók F.: A felszín alatti vízforgalom térfogat kb. 0,015 km 3/km 2 átlagosan 10 Nl/m 3 CH4 figyelembevétele mellett 1,5 • 10 6 m 3/km 2 metánnal számolhatunk. Csongrád megyében így kb. 6,4 -10 9 m : i a rétegvíz metánkészlete. Nagyobb a lehetősége a könnyen illók laterális, medenceperemig hatoló migrációjának. A peremi diszkordancia felületeken, mozgás hatására effektíve fellazult zónákon történő felfelé migrálásnak bizonyítéka is a medenceperemeken, mélység felé koncentrálódó gáz- és sótartalom lehet. A földtani szerkezet területünkön Kelebia—Pusztamérges és Orosháza—Battonya térségében e migrációs formát lehetővé teszi. A Délnyugati területen metándúsulás nem mutatható ki, — sőt Rúzsán a térség legalacsonyabb 0,8 Nl/m 3 alatti CH4 tartalma észlelhető — míg Keleten a mélység felé növekvő koncentráció csak Ambrózfalva—Pitvaros térségében jelentkezik. Ha az egyéb származási módokat (fúrási műszaki baleset stb.) kizárjuk, akkor itt e migráció hatását mutathatjuk ki. Jóval kézenfekvőbbnek látszik azonban a kvarter üledékek CH4 tartalmát és vízkémiai differenciáltságát a kőzetanyaghoz kapcsolni. A metántartalom, de a víz sókoncentrációja is ott magas, ahol az üledékösszletben az agyag és iszap túlsúlyba jut (Nagyistók F. 1978). Altalános a zömében agyagos-iszapos zónák magasabb szervesanyag-tartalma is. Az autochton eredetet támasztja alá az a tény is, hogy 60 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten a szervesanyag átalakulása révén főleg metán keletkezik C0 2 képződés mellett. (Lőrincz H.—Vető J., 1976.) A kvarter időszaki CH4 migráció ellen szól, hogy a feldúsulás a nagy vastagságú agyaggaliszappal fedett vízadó szintekben észlelhető, helyenként közelfelszíni helyzetben. Ilyen formán a kvarter rétegvizek medence peremi minőségi módosulását a kőzetanyag minőségi változásának tulajdonítjuk döntően. Ismert az a tény, hogy az Alföldön a finomszemcsés üledékek nátriumhidrogén-karbonátosak, a durva homokos üledékek kalcium-hidrogénkarbonátosak. Azokban a durvaszemcséjfi rétegekben, amelyek jó összeköttetést tartanak a beszivárgási helyekkel, a nátrium helyét a Ca és Mg foglalja el. (Rónai A., 1965.) A fosszilis víz átöblítése, kinyomódása révén, ha van csapadékvíz utánpótlódás, a rétegvíz kémia teljesen módosulhat. Jó példa erre az észak-magyarországi és Bakony környéki felszínközeli miocén képződmények pleisztocénhez hasonló vízkémiája (Juhász J., 1976.). A kvarter üledékek vízkémiája a peremi területek, gyakorlatilag az Ős-Tisza vízvidéki területek kivételével megegyezik a permeabilis eolikus összlet talajvizének kémiájával. A víz kalcium-magnézium hidrogénkarbonát tartalma és kis sótartalma, csapadékvíz jellege, a csapadék — talajvíz — rétegvíz intenzív kapcsolatára utal. A medence peremi területén (Eperjes—Fábiánsebestyén — Ambrózfalva) az agyag túlsúlyba kerül, a rétegek horizontális és vertikális transzmisszibilitása leromlik. A vízmozgás lehetősége korlátozottabbá válik, a pozitív geotermikus anomália segédletével a kőzetoldódás, a szervesanyag-átalakulás intenzívebb. A fosszilis víz átöblítése itt korlátozott, a víz só- és gázkoncentrációja töményedik. A túlnyomóan homok uralta területeken a kisebb oldottanyag koncentrációt tovább hígítja a beszivárgó csapadékvíz. A földtani, morfológiai, vízkémiai, hidrodinamikai és geotermiai analízisek szintéziséből megállapítható, hogy a Dél-Alföldön a Csengele—Zákányszék—Ásotthalom vonaltól Nyugatra a csapadék beszivárgása és a rétegvízzel való közvetlen kapcsolata tényként kezelhető. A Maros törmelékkúppal való közvetett kapcsolat is ismert, legutóbb hidrodinamikai úton mutattuk ki. (Nagyistók F., 1977.) Mind a Duna—Tisza közi hátságon, mind a Maros törmelékkúp területéről beszivárgó csapadékvíz a vízkészletet növelheti. Természetes vízfogyasztás csak a Szentes—szarvasi „kapun" keresztül történhet, ahol a pleisztocén üledékgyűjtő összenyílik a Körösök süllyedékével. (Urbancsek J., 1977.) Ezt valószínűsíti az a tény is, hogy a Szentes térségi kutak nyugalmi vízszintjében — azonos rétegeknél — Észak—Keleti irányú depresszió mutatható ki. (Puskás A., 1975.) A vízkémia Nyugat—Keleti irányú tendenciózus komponens módosulása azonban nem jelenti az intenzív és főleg nem az állandó vízmozgást (3. ábra) a megcsapolást megelőző eredeti érintetlen állapotban- A vízmozgásról ebben az állapotban csak geológiai értelemben beszélhetünk. A rétegek jelentős dőlése megkönynyíti a víz gravitációs mozgását. A rétegdőlés miatt az azonos mélységben uralkodó különböző víznyomás a vízmozgás látszatát kelti. Azonban az. okszerű hidrodinamikai vizsgálatok nem a vízmozgás tényét (a vízmozgás alatt intenzív áramlást értünk), hanem annak lehetőségét mutatják ki. (Erdélyi M1975.) Ma már a primer viszonyok elemzése a termelés következtében nehéz, még nehezebb egy-egy vízadó szint nyomásállapotának nagyobb távolságon való nyomon követése. Nehezíti ezt a vízadó réteg inhomogénitása, de a kvázi vízzáróréteg áteresztése, sőt az eltérő geotermikus adottság, valamint a víz só- és gáztartalom változása. Az, hogy a rétegvíz és csapadékvíz között a vizsgált területen kapcsolat van, a vízkémia alapján kétségtelen. E kapcsolatot a rétegvíz megfigyelő hálózat is feltárja. (Rónai A., 1975.) A talajvízszint emelkedését a rétegvíz nyomásának emelkedése, a csökkentést csökkentés követi, mégpedig a kőzetfizikai paraméterek mélységbeli változásának függvényében adódó amplitúdókkal (Juhász J., 1976.). Ki kell azonban hangsúlyozni azt a tényt, hogy a talajvízszint megemelkedésének hatására bekövetkező rétegvíz nyomásemelkedés a réteg és a víz rugalmas modulusa által lehetővé tett rugalmas készletnövekedést eredményez. Mint tudjuk, ez a rugalmas készletváltozás igen kicsi, azaz a talajvízszint megemelkedésének hatására a nyomás alatti rétegbe csak elenyésző vízmenynyiség préselődhet be. Végső soron ha az egész rendszer rugalmas, akkor a rendszer bármely pontján létrehozott nyomásváltozás az egész rendszer nyomásállapotának megváltozását idézi elő anélkül, hogy közben regionális jellegű — vagy
