Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1979. május 17–18-án Keszthelyen megrendezett I. Országos Vándorgyűlésének plenáris üléséről

272 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Beszámoló A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG 1979. MÁJUS 17—18-ÁN KESZTHELYEN MEGRENDEZETT I. ORSZÁGOS VÁNDORGYŰLÉSÉNEK PLENÁRIS ÜLÉSÉRŐL A Magyar Hidrológiai Társaság 1977. évi közgyűlésén határozta el, hogy a tisztújítások közti időszakban minden évben országos vándorgyűlést rendez azzal a céllal, hogy minden tudomány területén felmérje az alap- és alkalmazott kutatási, tervezési, építési üzemeltetési, közgazdasági és környezetvédelmi eredményeket és lehetővé tegye a szakemberek számára az interdiszciplináris problémák sokrétű megvitatását. Az első vándorgyűlésre 1979. május 17. és 18-án került sor Keszthelyen. A vándorgyűlés szaküléseken vitatta meg — a kommunális és ipari vízellátás, csatornázás, — a mezőgazdaság vízgazdálkodása, — a hidrológia, vízellátás és környezetvédelem, — az árvízvédelem és vízszabályozás időszerű kérdéseit. A szakülések mellett plenáris ülés is volt, amelyen az egyesületi élet legfontosabb kérdéseiről esett szó és itt osztották ki az egyesületi kitüntetéseket. A plenáris ülést dr. Illés György, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke a következőkkel nyitotta meg: Társaságunk, a magyar vízgazdálkodás tudományos egyesülete ezévben életútjának 62., önálló egyesületté alakulásának pedig 30. évébe lépett. Ennek a már történelminek minősíthető időszaknak során Társaságunk szervezete, munkájának tartalma, munkastílusa jelentősen fejlődött, tevékenysége egész arculata a követelményeknek megfelelően változott; nem változott azonban az a törekvésünk, hogy egy emberként, — önzetlen munkával — dolgozzunk a magyar vízgazdálkodás fejlesztéséért. A múlt nagy tradícióira, elődeink magas színvonalú munkájára építünk, de a mai kor, a megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények, a szocialista gazdaságfejlesztés igényei határozzák meg feladatainkat. Két évtizeddel ezelőtt taglétszámunk 1000 fő volt, ma 4300, az akkor 14 szakosztályunk és területi szervezetünk helyett ma 36 működik, köztük 5 üzemi szervezet. Előadásaink, rendezvényeink éves látogatottsága megnégyszereződött. Ez a néhány szám érzékelteti, jelzi fejlődésünket, de kifejezi azt a törekvést is, hogy a MTESZ és tagegyesületei, a műszaki és természettudományok képviselői azon fáradoznak, hogy önként vállalt társadalmi tevékenységükkel egyre fokozódóan segítsék az egyetemes tudomány fejlődését, kövessék és megalapozzák a gazdasági élet nap mint nap újat követelő igényeit. A technika példátlan fejlődésének korát éljük. A tudomány alkotta eszközök behatoltak a kozmosz világába, ahol millió fényévek jelentik a távolság mércéjét és ugyanakkor kutatják a mikrovilágot és a parányok, az elemi részecskék, az elektronmikroszkópos élet területeit is. Egyre tágul az általunk érzékelhető világ két szélső határa és más értékrendet kapott a távolság és az idő. A kutatások egyik fő célja földünk természeti kincsei ma még ismeretlen világának megismerése, hogy a megsokszorozódó emberiség közvetlen életigényét és életfeltételeit, a gazdasági élet rohamos fejlődését, a természeti kincsek és a felhasználás egészséges szintézisét hosszútávra megalapozhassák. Természeti kincsekben szegényedő, elhasznált értékekben, hulladékokban, környezetszennyező anyagokban gazdagodó világban élünk. Ezért mindazoknak a gazdasági ágazatoknak, amelyek a természeti kincsekkel gazdálkodnak, fokozódik a szerepe az újabb és újabb kincsek feltárásáért, a meglevők megóvásáért, felelősségük azok elosztásánál és takarékos felhasználásánál. Ez a felismerés fogalmazódott meg pártunk Politikai Bizottságának, majd az Állami Tervbizottságnak ,,A természeti kincsekkel és ásványi anyagokkal való gazdálkodás"-ról szóló határozataiban, amely hosszú távon meghatározta e téren a feladatainkat, közte a vízgazdálkodás sokrétű munkáját is. Utat mutat a vízkinccsel való okszerű gazdálkodásra, a víz pusztító ereje által fenyegetett természeti, társadalmi, gazdasági értékeink megvédése iránti kötelezettségeinkre is. Erre a kötelezettségre épült fel a Vízgazdálkodás Hosszútávú Fejlesztési Koncepciója és hosszútávú fejlesztési terve, amely felvázolja állami feladatainkat napjainkra, a közeljövőre és az ezredfordulóra, sőt az azt meghaladó időszakra. Felölelik ezek a célkitűzések a vízgazdálkodás valamennyi szakágazatát és a megvalósításhoz szükséges feltételrendszert. Társaságunk Cselekvési Programjában ezeknek a feladatoknak céltudatos, programozott támogatására, segítésére kötelezte el magát, és a megvalósításhoz mozgósította és mozgósítja központi szakosztályait, bizottságait és most már az ország egész területét lefedő területi szervezeteit. Mind a gyors ütemű városiasodás, mind a mezőgazdasági és ipari termelés vízgazdálkodási feltételeinek megteremtése, mind pedig az árvízvédelmi művek mögött meglevő és dinamikusan fejlődő településhálózat és termelőeszközök megvédése, ugyanakkor hatásukkal már a jövőbe is mutató nagy vízilétesítmények fokozatos kiépítése szinte kötelességszerűen, — az állami célokkal összhangban — szerepelnek Társaságunk társadalmi munkaprogramjában is. Célunk, hogy azt a sokarcú munkát, amelyet Társaságunk a vízügyi ágazat segítésére, ugyanakkor annak támogatásával a vízgazdálkodás és az általános gazdaságfejlesztés érdekében végez, bemutassa, értékelje és mind a hazai, mind a nemzetközi színvonal mércéjén mérje. Éppen ezért — elnökségünk határozata értelmében —- a szokásos évzáró ülésünk helyett Országos Vándorgyűlés