Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1979. május 17–18-án Keszthelyen megrendezett I. Országos Vándorgyűlésének plenáris üléséről

Beszámoló a MHT 1979. évi vándorgyűléséről Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. 273 keretei között nemcsak számot vetünk az 1978. évi munkánkról, hanem ehhez a programhoz tevékenységünk egész területét átfogó tudományos ülésszakot is kapcsoltunk. Különös jelentőséget ad munkánknak, hogy a gazdaságfejlesztés VI. ötéves tervének az előkészítése szempontjából döntő, kritikus időszakban vagyunk. Fel kell mérnünk a feladatok helyes arányait, az igényeket és lehetőségeket, felsorakoztatva a megoldáshoz a fejlett technikát és tudományt a kutatásban, tervezésben és az építésben egyaránt. A víznek, mint természeti kincsnek felhasználását és az élővizek és a veszélyeztetett területek védelmét korszerű módszerekkel és éppen a fejlett technika nyújtotta gazdaságos és takarékos megoldásokkal kell elérni. Alapkövetelmény az okszerű takarékosság a vízzel, az anyaggal, energiával, az idővel és pénzeszközökkel, úgy természetesen, hogy ez a gazdasági fejlődés javát szolgálják. Ilyen meggondolásokkal kell felsorakoznia Társaságunk egész tagságának azok mögé, akik most a vízgazdálkodás V. ötéves tervének eredményes befejezésén és az új középtávú terv megalapozásán munkálkodnak. Mostani rendezvényünk helye külön is kötelez bennünket arra, hogy többet foglalkozzunk a Balaton fejlesztésével, jövőjével. A Balaton, a magyar tenger, országunk páratlan kincse, legszebb tájainak egyike. A tó és környéke millióknak kínál nyugalmat, felüdülést, így érthető, hogy a Balaton-ügyének, jelenének és jövőjének nagy és lelkes tábora alakult ki. A rohamosan növekvő látogatottság követeli meg, hogy a kulturált üdülés és az idegenforgalom érdekeihez kapcsolódva, a táj, a környezet népgazdasági jelentőségének megfelelő módon töltse be a hivatását és ebből a vízgazdálkodásnak nem kicsiny rész jut. A vízellátás, a csatornázás, a vízszintszabályozás, a partvonalak szabályozása, a tó-meder karbantartása, a tó vízkészletével való gazdálkodás és végül, de szinte mindezt megelőzően a vízminőség védelme, kulcsfontosságú kérdések a Balaton — az embert szolgáló Balaton — érdekében. A rendkívül összetett műszaki, tudományos, gazdasági, jogi, hatósági, sőt a közvélemény- és a közmagatartás-formáló tevékenység olyan munka, amelyhez a sok tudományterületet összefogó Társaságunk érdemi segítséget adhat és kíván adni. Az önálló egyesületté alakulásunk 30. évfordulója arra is kötelez, hogy köszönetet mondjak azon tagjainknak, akik éveken és évtizedeken át fáradságot nem kímélve dolgoztak a Társaság, a hidrológia, majd a magyar vízgazdálkodástudomány ügyéért, aktív részesei voltak soraink bővüléseinek, fejlődésünknek, gondjainknak és eredményeinknek. Ugyanezt a köszönetet szeretném tolmácsolni az Elnökség nevében a vízügyi ágazat és a MTESZ vezetésének és mindazoknak, akik mindennapi munkánkban mellettünk álltak, segítőink voltak. Megköszönöm végül házigazdáinknak, Keszthely Város Tanácsának és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemnek, hogy mai rendezvényünknek otthont adtak. A Magyar Hidrológiai Társaság elnöksége által adományozott kitüntetések: VÁSÁRHELYI PÁL díj DR. SALAM ÍN PÁL ny. egyetemi tanár, Társaságunknak, valamint a Meteorológiai Társaságnak és a Földrajzi Társaságnak tiszteletbeli tagja, pályáját a vízügyi szolgálat legkiválóbb iskolájában az Áll ami Ontözésügyi Hivatalban kezdte. A magyar Alföld öntözési programjának előkészítésében itt dolgozott az elmúlt évtizedek magyar vízimérnökeinek legjobbjaival. A kárpátaljai tározók vizsgálatával kezdte szakmai munkáját. Később a vízerőhasznosítás problémájával foglalkozott a Keletmagyarországi Villamossági Önálló Részvény Társaság keretében. A felszabadulás után 1946-tól a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékén dolgozott, az utolsó évtizedben egyetemi tanárként. A szakmának minden területén dolgozott, alkotott és tanított. Foglalkozott a hegyvidéki hidrológia helyszíni kísérleti munkáival, a hidromechanikai oktatás előkészítésével és kimagasló eredményeket ért el a belvízgazdálkodásban. Általa alkotott belvíz mentesítési eljárása az egész világon elterjedt. Ugyancsak eredményes kutatást folytat a Mátrában a hóvizsgálatok terén. 1957-ben a Vízépítési-, majd Németh Endre professzor nyugalomba vonulása után a Vízgazdálkodási Tanszéket vezeti a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mindkét tanszéket eredményesen fejleszti, s közben marad energiája újabb sokoldalú kutatásra. Winter Jánossal új, jól használható csapadék-gyakorisági feldolgozást készít; szabályokat szerkeszt és bírál, segédleteket alkot. 1974-ben súlyos operáción esik keresztül, ami évekre kikapcsolja a gyakorlati munkából. Nem lankadó munkakedvvel diktálja és írja azonban