Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Budavári Kurt: Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái

258 Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. Budavári K.: Kommunális szennyvizek németországbari például már nagyüzemi algatermesztés is folyik; ennek egyébként érdekessége, hogy itt magyar kutató — dr. Hortobágyi Tibor professzor — útmutatásai alapján termesztik az általa nemesített algákat; — megfelelő arányú „polikultúrás" halasítással a szennyvízzel táplált vízinövények halhússá alakíthatók át. A vízinövényekkel működő természetes szennyvíztisztító-telepeket egyre inkább alkalmazzák a világ sok helyén, főleg egyes trópusi vidékeken (ahol ezek a vízinövények egész éven át egyforma intenzitással tudják életműködésüket kifejteni), de Nyugatnémetországban és Hollandiában is. A vízinövények eme rendkívüli adottságait a jövőben nekünk is igénybe kellene vennünk a harmadfokú szennyvíztisztításnál, a víztározóknál és másutt is. Az ehhez szükséges tervezési irányelveket és normákat a fonyódi kísérletek eredményeialapján lehet meghatározni. A felsorolt változatokat célszerű lenne már a tervbevett szennyvíztisztító-telepek létesítésénél figyelembe venni. így például: — az 1. változat alkalmazása a Budapesti Északi szennyvíztisztítónál javasolható; — a 2. és a 3. változat alkalmazása a többi budapesti szennyvíztisztító-telepnél jöhetne szóba; — a 4. változat alkalmazására kellene általában törekedni, így ezt lenne célszerű megvalósítani — példáid — Győr, Tatabánya, Székesfehérvár, Szekszárd, Pécs, Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Szolnok, Csongrád, Szeged, Orosháza, Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás. Karcag, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc városok szennyvizeinél, valamint a Balaton és a Velencei tó közvetlen környezetében; — az 5. változatot ott indokolt alkalmazni, ahol sem a mezőgazdasági, sem az erdőgazdasági elhelyezés nem kerülhet szóba (pl. a klimatikus és a dombozati adottságok miatt), a domborzati- és talajadottságok viszont tó létesítésére kedvezőek. 6. A költségek és a gazdaságosság alakulása A) A beruházási költségek megítélésénél abból lehet kiindulni, hogy a kecskeméti szennyvíz elhelyezésére szolgáló telep létesítése — 1968. évi árakon számolva — 48 millió Ft-ba került. Ehhez hozzáadva a mechanikai tisztítótelep létesítési költségét, együttesen kb. 120 millió Ft. beruházási költség terheli a 18 000 m

3/nap szennyvízmennyiséget. Ezzel szemben a mechanikai-j-mesterséges biológiai -f-III. fokú szennyvíztisztító-telep létesítése kb. 180 millió Ft-ba került volna (vagyis 50%kal többe). B) Hasonlóképpen kedvezően alakulnak az öntözéses változatnál az üzemeltetési költségek is, mivel a szennyvíz mechanikai kezelésének és tápcsővezetékben való szállításának a költsége — számításaim szerint 1978. évi árakon — nem éri el a 0,50 Ft/m

3-t; a kiöntözés költsége pedig — a mezőgazdasági területen (ahol esőztető módszert alkalmaznak) a 2 Ft/m

3-t. — a nyárfaerdőn (ahol sávos vagy árkos módszert alkalmaznak) a 0,50 Ft/m

3-t. ' Együttesen tehát átlagosan kb. 2,- Ft-ot tesznek ki az üzemeltetési költségek. Ezzel szemben a mechanikai4 mesterséges biológiai szennyvíztisztító-telepnél az üzemeltetési költség, az előzetes számítások szerint, a 6,- Ft/m

3-t is meghaladná (vagyis az öntözéses változat háromszorosát). C) jövedelmezőség — népgazdasági szinten -— még döntőbb képet nyújt, mivel a megtérülési idő — az öntözéses változatnál — a számításaim szerint — általában 10—20 év közötti, — a mesterséges biológiai tisztítás alkalmazásánál pedig végtelen (hisz itt nincs többlethozam, vagyis soha sem térül meg). Javaslatok Az előzőekből nyilvánvaló, hogy a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezése és hasznosítása fontos környezetvédelmi és népgazdasági érdek. Úgy gondolom az is nyilvánvaló, hogy az ehhez szükséges rendelkezések és szervezetek hiánya miatt a megvalósítás egyelőre igen nehézkes. Ezt — sajnos -— önmagában még nem oldja meg a 31 900/1980 (V. É. 12) OVH számú közlemény sem, mivel ezt a problémát az OVH egyedül nem tudja lerendezni. Ezért a következőket javasolom: 1. A szennyvíztisztító és az elhelyező telepekre — vagyis az érintett mezőgazdasági nagyüzemekre is — kiterjedő beruházási konstrukcióra (a költségek és támogatások megosztására is kitérve) az érintett 7 főhatóságnak egvüttes rendeletet kellene kiadnia). A 7 főhatóság: az OT, a PM, az Eü.M, az ÉVM, a Tanácsi Szervek Hivatala, a MÉM és az OVH). Ennél példaként vehetők a felszínalatti nyomócsöves öntözőtelepek létesítésének előmozdítására kiadott 6/1970. MÉMOVH és az 5/1970. OVH-ÁH számú együttes utasítások, melyeknek alapján 1970—75 között 28 helyen közel 30 000 ha-on épültek ilyen — nagyon korszerű — öntözőtelepek. A konstrukció kialakításánál a következő 2 változat megvizsgálása javasolható: a) Külön célcsoport létrehozása, ahogy azt az OVH néhány évvel ezelőtt már javasolta. (Akkoriban azonban még nem volt eléggé „érett" ez a probléma; az előzőekben leírtak alapján azonban — úgy gondolom — nyilvánvaló, hogy a szennyvíztisztító és elhelyező telepek kialakításáról ne csak a helyi érdekek alapján történjék döntés, hanem a nagytérségi szemléletbe helyezett népgazdasági érdekek és sürgősségi sorrend alapján annál is inkább, mivel a várhatóan erősen korlátozott összegű beruházási keretek miatt az egész országban az ezredforduló előtt nem lesz mindenütt megoldható a szennyvizek elhelyezése; így a kérdés ily módon történő megoldása valószínűleg már időszerűvé vált.) b) A jelentős összeggé emelendő állami támogatásnak csak abban az esetben való rendelkezésre