Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Budavári Kurt: Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái

Budavári K.: Kommunális szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. 259 bocsátása, ha az a következő 2. pontban említett Bizottság egyetértésével történik. A szennyvizet — vagy a szennyvíziszapot — elhelvező mezőgazdasági nagyüzemeknél a kellő jövedelmezőséget a költségek helyes megosztásával és a megfelelően kialakított támogatással szükséges biztosítani. Itt alapvető szempont lehetne például, hogy — a szenny víztározó, a tápcsővezeték és a szűrőmező a szenny vízkibocsátó által ruházandó be, mert — a kecskeméti tapasztalatok szerint — az a célszerű, ha annak kezelését és üzemeltetését is ő látja el; — a nyomásközpontot, a felszínalatti nyomócsőhálózatot és a nvárfás elhelyező telepet a szennyvízkibocsátó és a szennyvizet (vagy iszapot) elhelyező üzemek közös beruházásában célszerű megvalósítani; — az elhelyező telep táblásítási, vízrendezési és egyéb meliorációs munkái végrehajtásával, valamint a szennyvíz, és az iszap szétterítéséhez szükséges mobil berendezések, gépek, traktorok és ezek munkagépei beszerzésével kapcsolatos beruházásokról pedig a mezőgazdasági nagyüzemek gondoskodjanak. 2. A rendelet végrehajtására a 4 érdekelt főhatóság (OVH, MÉM, EüM, ÉVM) szakértőiből létrehozott Tárcaközi Operatív Bizottságot ki kellene egészíteni a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, az OTés a PM állásfoglalásra felhatalmazott (lehetőleg főosztályvezető helyettesi szintű) képviselőivel, hatáskörét pedig a beruházási programok jóváhagyására és a támogatások odaítélésére is ki kellene terjeszteni, úgy, ahogy az az előbb említett nyomócsöves öntözőtelepek esetében történt (a Tárcaközi Öntözésfejlesztési Op. Biz. munkájának az eredménye volt, hogy a 30 000 ha öntözőtelep beruházásának a jóváhagyása lényegesen meggyorsult és így nemcsak gyorsan megépültek, hanem valamennyinél a kihasználás az országos átlagnak több, mint 1,5-szerese. már évek óta.) Az állami támogatás mértékét és módját ugyanis a szennyvíztisztító és elhelyező telepeknél — legalábbis egyelőre — esetenkénti differenciálással szükséges meghatározni. Csak így lehet elérni, hogy az országban csak korlátozottan rendelkezésre álló beruházási keretekből minél több helyen lehessen a szennyvíztisztítást és elhelyezést jól megoldani (környezetvédelmi szempontból ugyanis az is nagyon fontos, hogy minél több helyen valósuljon meg kielégítő megoldás, ahelyett, hogy — a jelenlegi gyakorlat szerint — kevés helyen túlzottan költséges megoldások szülessenek). 3. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó vizimérnöki-kémiai-gópészeti-mezőgazdasági problémák kutatási és műszaki fejlesztési eredményeinek a gyakorlatba történő átültetésének irányítására' az OVTBER, a VITUKI, a VIZITERV, a KEVITERV, a MÉLYÉPTERV, a VEGYTERV és az agráregyetemek szakértőiből együttes TEAM-et kellene létrehozni (az 1969 óta működő kutatási szűkebb munkacsoport kiegészítésével és működési körének a bővítésével). 4. A szennyvizek és szennyvíziszapok elhelyezésére és hasznosítására létesítendő nyárfaültetvényeket a MÉM-nek a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 38/1977. (X. 12) MT. rendelet 21.§-ának (1) bekezdése alá tartozó földek közé kellene sorolnia. Ennek indokoltsága — úgy gondolom — az előbbiekben leírtakból nyilvánvaló (ezek a nyárfaültetvények igazán „vízvédelmi célú erdőtelepítések"). 5. Az érintett mezőgazdasági nagyüzemek aktivizálása érdekében nagy arányú felvilágosító), meggyőző propagandát szükséges végezni. Egy-egy település szennyvizének elhelyezése úgy gazdaságos, ha az elhelyező (hasznosító) telep a város szélétől mért 1—10 km-es sávon belül kerül kialakításra, vagyis mindegyik esetben csak 1—2 mezőgazdasági nagyüzem jöhet szóba. Ezeknek az üzemeknek a vezetőit és tagjait kell megnyerni az ügy számára. Egyébként környezetvédelmi szempontból is éppen ezek a legérdekeltebbek, mivel a saját szűkebb „pátriájuk", sajátmaguk, gyermekeik és unokáik egészségét óvják meg azzal, ha fogadják a szennyvizet az üzemükben. A felvilágosító, meggyőző munkát a környezetvédelmi, vízügyi, mezőgazdasági, egészségügyi és tanácsi szerveknek együttesen kellene — a társidalmi szervek segítségével — szervezni. Ebben jó segítséget kaphatnak a kecskeméti Magyar-Szovjet- Barátság MTSZ-től és a gyulai Víz- és Csatornámű Vállalattól, mert ezek szakemberei a tapasztalat-átadó tevékenységüket missziónak tekintik. Szükség esetén a jogi szabályozás eszközeit is igénybe lehet venni (a többi szocialista országban — például — többnyire tervutasítással írják elő az érintett mezőgazdasági nagyüzemeknek a szennyvíz elhelyezését is). Összefoglalás E cikkemben arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy — a szennyvíztisztítás és elhelyezés problémakörét nem szabad az eddigi — lényegében csak a tisztítási technológiára leszűkített — szemlélettel kezelni a tervezési és megvalósítási munkák során, hanem minden esetben a teljes vertikumot és komplexitást kellene szem előtt tartani, — a szennyvizek és szennyvíziszapok tisztítására, kezelésére és elhelyezésére új, egységes beruházási konstrukció és gazdasági ösztönző rendszer kialakítása és államigazgatási úton történő kiadása valamint széleskörű társadalmi összefogás szükséges. Ezek megindoklására — az 1. fejezetben a szennyvizek hasznosításának magyarországi helyzetéről írtam; ebből kitűnik, hogy hazánkban 3 kísérleti és 3 nagyüzemi hasznosító telep működik már sok év óta jó