Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Dr. Kádár Mihály–Dr. Orsós Sándorné–Dr. Rédey Barnabás: A Balatonba jutó szennyvizek higiénés értékelése, különös tekintettel a fertőtlenítésre

Dr. Csanády M. és tsai.: A Balatonba jutó szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. 233 3. táblázat Fertőt- Aktív Cl

2 [mg/1] lenítés meefe- , , szabad . összes volt-e Balatonfüred Balatonakarattya nem igen nem igen. 0,06 0,55 0,17 3,51 0,31 1,68 0,67 4,72 A szabad és összes aktív klór átlagos koncentrációja (a behatási medence végén mérve) a fertőtlenítés nem' megjelelő és megfelelő volta esetében Tabelle 3. Durchschnittliche Konzentration des freien und samtlichen aktiven Chlors (am Ende des Einwirkungsbeckens gemessen) im Fali der nichtentsprechenden und entsprechenden DesinfizierungTaőji. 3. OcpeőneHiibie KOHifenmpaifuu ceoöodHoeo u cyMMapnoeo anmueiweo XAopa (u3Mepnn e KOHife őacceíína peazupoeamin) coomeemcmeywmeM u necoomeemcmeywnieM oűe3apeyicueaiiunx A fertőtlenítés a vizsgált 32 eset 75%-ában megfelelő volt. Az aktív klór szint szempontjából is értékelhető 20 vizsgálat közül a coliform-szám G esetben haladta meg a 10/ml-es határértéket. Ezek közül 1 esetben a hipoklorit adagoló eldugulása miatt egyáltalán nem volt adagolás, még két esetben nem volt aktív klór kimutatható; 1 esetben a kötött aktív klór 0,7 mg/l volt, szabad aktív klór nem volt jelen; két esetben 1,5—1,8 mg/l összes aktív klór jelen volt; a szabad aktív klór tartalom 0,3 illetve 0,7 mg/l volt. Ez utóbbi esetekben a határérték túllépése csekély volt (13 ill. 17/ml). Ha a kötött aktív klór tartalom a 2 mg/l-t meghaladta, a fertőtlenítés minden esetben eredményes volt (8 minta). Bőséges behatási idő esetén — idényen kívül — 1 mg/l-nél kisebb összes aktív klór maradék mellett is észleltünk kifogástalan fertőtlenítő hatást (4 minta). Az átfolyási hullám felvétele alapján itt a behatási időre 28 percet kaptunk, vagyis a helyzet a behatási idő szempontjából kedvezőbb, mint Füreden. A szabad és összes aktív klór koncentrációjára kapott átlagos értékek alapján (3. táblázat) itt is megállapítható, hogy a nem megfelelő fertőtlenítés oka az elégtelen klóradagolás volt. A megfelelő fertőtlenítéshez tartozó nagy klór-koncentrációk azt mutatják, hogy — arányos automatikus adagolás hiányában — a túladagolás gyakori volt, 10 mg/l-t meghaladó értékek is előfordultak. A mért klór-koncentrációk számértékét összevetve megállapítható, hogy e telep esetében a megfelelő fertőtlenítéshez tartozó szabad és összes klór koncentrációk különbsége kicsi, vagyis az aktív klór zöme általában szabad aktív klór alakjában volt jelen. Ez megfelel annak, hogy a teljesoxidációs technológia során a nitrifikáció lejátszódik, a maradék ammóniatartalom kicsi. Idényen kívül néha 0,1 mg/l-nél is kisebb, idényben általában 0,8—4,1 mg/l-es ammónium-koncentrációkat mértünk (Füreden teljesoxidáció idényen kívül is ritkán fordult elő, idényben 8—37 mg/l-es ammónium-koncentrációkat mértünk.) A tóra gyakorolt helyi hatás értékelése Balatonfüreden a szennyvíz a nádasba vágott csatornán éri el a tavat. A csatornában rothadó iszap volt (elúszott vagy elúsztatott eleveniszap?), a szennyvíz szennyezettsége a nádason való áthaladás során nem változott. A vizsgálat alkalmával a csatorna végén 10

4/ml-es baktériumszámot és több ezres coliform és fekál coliform számot mértünk. A nádas szélétől számított 50 m-re a coliform szám szerint még III.—IV. KGST osztálynak megfelelő, vagyis szennyezett, ill. erősen szennyezett volt a víz, 25 m-ig Salmonella minden mintából kimutatható'volt. A kémiai vizsgálatok eredménye szerint az elkeveredés, a hígulás megtörtént, a bakteriológiai vizsgálat által kimutatott szennyezés mégis jelentős. Középen és jobb oldalon még 250 m-re is II. osztályú volt a vízminőség, sőt a 400 m-re — kontrollként vett

1— mintában is Salmonella volt jelen, és a coliform-szám még itt is nagyobb volt, mint ami a kibocsátott szennyvízben megengedhető lenne (!), az összbaktériumszám 150, ill. 400/ml volt, fekál coliform, fekális Streptococcus és Clostridium is kimutatható volt. Balatonakarattyán a helyzet lényegesen kedvezőbb volt. A klórozott szennyvízből Salmonella nem volt kimutatható, a coliform-szám 13/ml volt. A beömlés helyén vett mintában már I. osztálynak megfelelő volt a coliform-szám (2,3/ml), és ez volt jellemző a teljes vizsgált területre is. Salmonellát a vizsgált területen sehol nem tudtunk a Balatonból kimutatni. A szennyvíz által megemelt baktériumszám középen 100, jobbra 200 m-ig kimutatható volt, de az értékek a 10/ml-es nagyságrendet nem haladták meg, a coliformszám 0,4—1,3/ml volt. Balra már 100 m-re sem volt mérhető baktériumszám. (A vizsgálat számszerű eredménveit másutt részletesebben ismertetjük [9]). A két szennyvíztisztító telepen elvégzett csóva-vizsgálat eredményének összevetése alapján megállapítható, hogy a jól tisztított és fertőtlenített szennyvíz (B. akarattva) bakteriológiai szempontból nem veszélyezteti a Balaton vizének minőségét. Gyengébb tiszítás és nem megfelelő fertőtlenítés esetén (B. fiired) a bakteriológiai szenynyezés jelentős területen kimutatható volt (a nádas szélétől 400, a csatorna végétől csaknem 600 m-re még Salmonella volt kimutatható a vízből!); a szennyvízbevezetés, ill. a szennyezett tóvíz ilyen esetben kórokozók terjesztőjévé válhat. Következtetések A vizsgálati eredmények értékeléséből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. A Balaton eutrofizációjának lassítása érdekében a szennyvíztisztító telepeken sürgősen be kell avatkozni a legveszélyesebbnek tekinthető, oldott foszforformák koncentrációjának csökkentésével. A tihanyi eredmények azt mutatják, hogy a legszerényebb eszközzel végrehajtott vegyszeradagolás is eredményes; ezért minden olyan tisztítóberendezésnél, ahol a szennyvíz természetes utótisztító fokozat (halastó vagy oxidációs tó) nélkül