Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Dr. Kádár Mihály–Dr. Orsós Sándorné–Dr. Rédey Barnabás: A Balatonba jutó szennyvizek higiénés értékelése, különös tekintettel a fertőtlenítésre

232 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Dr. Csanády M. és tsai.: A Balatonba jutó szennyvizek 2. táblázat Helység Vizsgálatok Kifogásolás gyakorisága % ,.,. Salmonella colitorm , előforduszam ,, , ., lása alapian , 1 J alapjan Akarattya 32 25 6 Kenese 3 33 0 Almádi 10 20 0 Alsóörs 8 75 Füred 22 82 68 Tihany 12 33 18 Zánka 12 17 0 Révfülöp 7 0 0 Badacsonyörs 6 100 20 Badacsony 10 60 10 Tapolca 14 79 29 Győrök 3 0 0 Keszthely 5 100 100 A Balatonba vezetett fertőtlenített szennyvizek kifogásolt voltának gyakorisága az 1978—80. évi bakteriológiai vizsgálatok alapján Tabelle 2. Htiufigkeit der in den Balaton geleiteten beanstandeten desinfizietten Abwasser aufgrund der bakteriologischen Untersuclívngen in den Jahren 1978—80 Taőji. 2. LIacmoma uecoomtiemcmeua hauecmea ouuufeuHbix cmo'iiibix eod, cöpacbieaeMux e 03. Ea.iamoH npednucamibiM FIJJK no düHHbiM őaKmepuoAoiimecKux uccAedoeaHuü 1978—80 zz. delte, a coliform-szám meghaladja e határértéket, a rendelet értelmében szennyvízbírságot kell fizetni. A 2. táblázaton mutatjuk be a bakteriológiai vizsgálatok eredményének ilven szempontból való értékelését, szennyvíztisztító berendezésenként feltüntetve — a vizsgálati szám mellett — azt, hogy a vizsgálatok hány százalékában haladta meg a coliform-szám az említett határértéket, és hogy a fertőtlenítés után vett minták hány százalékából tenyésztettünk ki Salmonella csoportba tartozó kórokozó baktériumot. A táblázat alapján a coliform-szám alapján történő kifogásolás gyakorisága jóval nagyobbnak látszik, mint a Salmonella előfordulásának gyakorisága. Kis szennyvíz-mennyiséggel terhelt berendezéseknél (Kenese, Badacsony) valóban jelentős az eltérés, aminek fő oka abban jelölhető meg, hogy kis csatornahálózatok esetén kicsi a valószínűsége annak, hogy a vizsgált mintákban (pillanatnyi állapotot jellemző pont-minták!) éppen legyen Salmonella. Ilyen esetben a nyers szennyvízből vett mintáknak is csak egy részéből mutatható ki Salmonella. Nagy telepek esetében a helyzet más: jóval nagyobb a valószínűsége, hogy egy-egy mintába Salmonella kerüljön, a kiegyenlítettebb szennyvíz-minőséget egy-egy vizsgálat jobban jellemzi. Jól mutatja ezt, hogv nagy telepek esetében (Füred, Keszthely) a coliform-szám és a Salmonella alapján történő kifogásolás gyakorisága lényegében megegyezik. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a szennyvíz-bírság rendelet coliform-szám határértéke helyes. A jól működő berendezések (Révfülöp, Győrök) esetében természetesen szintén egybehangzók az eredmények: egyik paraméter sem kifogásolt. A fertőtlenítés végrehajthatósága Mióta a fertőtlenített szennyvíz coliform szenynyezettsége önállóan is bírságolható paraméter, gyakran felmerül, hogy a határérték nem tartható be, vagy csak igen erős túlklórozással. A 2. táblázat adatai szerint a vizsgált telepek több mint felénél a coliform-szám határértéket a vizsgálatok nagyol)!) részében sikerült betartani, a kifogásoltság nem haladta meg a 33%-ot (Akarattya, Kenese, Almádi, Tihany, Zánka, Révfülöp, Győrök). Ahol a határértéket nem sikerült betartani, annak oka az esetek többségében a klóradagolás elégtelensége volt, néhány esetben a fertőtlenítést megelőző tisztítás nem megfelelő volta. Nézzük meg a kérdést közelebbről két olyan, részletesen vizsgált telep példáján, amelyek közül az egyiknél általában nem megfelelőnek, a másiknál általában megfelelőnek bizonyult a fertőtlenítés. Balatonfüreden az eleveniszapos tisztítás hatásfoka megfelelő vagv tűrhető, a nitrifikáció általában nem játszódik le, iszap-elúszás előfordul. A fertőtlenítés hatásfoka az esetek nagyobb részében (82%) elégtelen volt. A 22 vizsgálat közül 20 esetben mértük a szabad és az összes aktív klórtartalmat a távozó szennyvízben, a behatási medence végén. A 20 közül 15 esetben volt a coliform-szám kifogásolt, ebből 13 esetben Salmonella is kimutatható volt. A 15 közül egyetlen esetben haladta meg az összes aktív klórtartalom az 1,0 mg/l-t, 12 esetben (80%) viszont a 0,5 mg/l-t sem érte el. A szabad aktív klórtartalom maximuma 0,3 mg/l volt, a többi esetben a 0,1 mg/l-t sem haladta meg, ill. az esetek 60%-ában egyáltalán nem volt kimutatható. A kötött aktív klór egy alkalommal mért 5,0 mg/I-es maximális értéke olyan mintában fordult elő, amelynek — iszapelúszás miatt — jelentős volt a lebegőanyag-tartalma. Érthető, hogy ebben az esetben a fertőtlenítés a nagy klór-dózis ellenére sem volt eredményes, így ezt a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk. A megfelelően fertőtlenített mintákban 0,3— 3,6 mg/l összes aktív, illetve 0,2—0,9 mg/l szabad aktív klórtartalmat mértünk. A mért szabad és összes aktív klór koncentrációk átlagos értékét a 3. táblázaton adjuk meg. A számokból látható, hogy Füreden a koncentrációk nem nagyok; a két érték különbsége mutatja, hogy az aktív klór zöme kötött aktív klór (főleg monoklóramin) alakjában volt jelen. A fertőtlenítés másik fő tényezőjének, a behatási időnek az ellenőrzésére beadagolt vegyszer átfolyási hullámának a felvételével kimértük a fertőtlenítő medencében a tényleges tartózkodási időt. Balatonfüreden — nyári főidényben mérve — 18 perces minimális értéket kaptunk, ami azt jelenti, hogy a korábbi műszaki előírásokban [8] szereplő minimális 15 perc biztosítva volt. (Jelenleg nincs tételes előírás a behatási időre.) Balatönakarattyán a teljesoxidációs eleveniszapos berendezés az év nagy részében megfelelően működik. Az idénybeli túlterheléskor (a bővítés még nem volt kész) a szervesanyag határérték mérsékelt túllépése előfordult.