Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

4. szám - Dr. Toókos Ildikó: Vízújrahasználat az élelmiszeriparban

162 Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. Dr. Toókos I.: Vteújrahasználat Mintavételi hely ® © © 2. ábra. Úsztató- és mosóvízkor ideális rendszere Abb. 2. hleales System der Schwemm- und Waschwasser- zirkulation nél az ülepítést és flotációt vegyszeres kezeléssel kapcsolják össze. Amerikai tapasztalatok szerint ezeknek az eljárásoknak különböző mértékű sorbakapcsolásával a frissvízigényt 40—60°/

o-kal is lehetett csökkenteni. A felsorolt műveletek közül, hazai üzemekben a flotáció még nem került alkalmazásra, ezért erről emlékezünk meg részletesebben paradicsom mosóvízre és őszibarack maratás utáni öblítővízre használva. A levegőflotációs rendszer az 1. ábrán látható. Flotálás előtt a szennyvizet vibrációs szűrőn (20 mesh) szűrik, aminek különösen a paradicsomnál van nagy jelentősége, a gépi aratás miatt. A különböző időpontokban végzett kísérletsorozatok átlagértékeit az 5. táblázatban foglaltuk össze. A kísérleti tapasztalatok szerint, a berendezés működését leginkább a hidraulikus terhelés és a friss és recirkuláltatott vízmennyiség közötti kapi csolat befolyásolja. A két szennyvíz jellege közöttdöntő különbség (a paradicsom mosóvízben inkább a szervetlen (főként talaj) szennyezés az uralkodó, míg az őszibarack öblítővíznél még a lebegőanyagok nagyobb része is szerves eredetű), meghatározó a flotálási folyamatra. Ez egyértel műen megmutatkozik a terhelés és a nyert tisztítási hatásfok kapcsolatában is. Az előbbiekben felsorolt és a gyakorlatban többé-kevésbé elterjedt műveletek mellett, újszerű és ma még ipari-üzemi megvalósítás terén kísérleti szinten van a mikroszűrés, ultraszűrés; riverz ozmózis; ioncsere; aktív szénen való adszorpció; elektrodialízis; desztilláció, oldószer xetrakció; ozonizáció. Magyarországon az élelmiszeripar második, de gyakran az első, legnagyobb vízhasználója a konzervipar, pontosabban az ipari tevékenység legnagyobb részét kitevő zöldség-gyümölcskonzervgyártás. A konzerválásra kerülő termékek sokfélesége a következőkben tárgyalásra kerülő cukoriparnál lényegesen nehezebbé teszi a zárt vízgazdálkodási rendszer kialakítását és ez az egyik magyarázata annak, hogy a magyarországi konzervgyárakban a vízvisszaforgatási arány alacsony Ugyanakkor a termelési műveletek legvízigényesebb része a nyersáru úsztatása és mosása, itt sem igényel ivóvízminőségű vizet. A főbb termékeknél alkalmaznak ugyan visszaforgatást, ill. soros felhasználást, de ezt még mennyiségi és minőségi viszonylatban is bővíteni, fejleszteni kell. A sterilezés vizeit gyakorlatilag mindenütt recirkuláltatják, ill. egyéb célra felhasználják. A technológia harmadik része az előfőzés, vagy blansírozás. Az itt felhasznált víz termékbe be nem épülő része szennyvízként jelentkezik. A vízmennyiség nem nagy, de nagyon koncentrált, káros, így megszüntetése elsősorban környezetvédelmi szempontból lényeges. A hűtővizek technológiában való felhasználása még nem általános. A recirkulációs és soros vízhasználatra a legszebb példa — az élelmiszeriparon belül — világviszonylatban is és Magyarországon is, a cukoriparban található. Ennek oka egyrészről az, hogy időszakosan bár, de az élelmiszeripar legnagyobb vízhasználója és ezért a termelés növekedéssel és az egyre szigorúbb vízügyi előírásokkal csak úgy tudott lépést tartani, ha fejleszti vízgazdálkodását, következetesen érvényesítve a legzártabb vízgazdálkodás elvét. A magyar cukoripar vízgazdálkodása a vízkörök által biztosított soros vízhasználat és recirkulációs lehetőségek megvalósításával megfelel a világszínvonalnak, ezért illő, hogy a soros vízhasználatra vonatkozó példát a hazai gyakorlatból mutassuk be. A gyakorlatban üzemelő három vízkör közül legnagyobb vízforgalma az úsztató-mosóvízkörnek van. Az ugyanazon technológiai folyamatba való vízvisszavétel feltétele a vízminőség (kémiai és bakteriológiai) bizonyos szinten tartása. Ennek érdekében kő és gazfogókat, homokfogókat, ívszitákat, ülepítőket