Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
4. szám - Dr. Toókos Ildikó: Vízújrahasználat az élelmiszeriparban
159 Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. Vízújrahasználat az élelmiszeriparban DR. TOÓKOS ILDIKÓ* Bevezetés A tanulmány szorosan kapcsolódik, gyakorlatilag folytatása a ,,A frjssvízfelhasználás csökkentésének lehetőségei az iparban" című publikációnak. Ott számbavettük, s tárgyaltuk a vízfelhasználás csökkentésének lehetőségeit, röviden a következő tematikával: I. A tényleges vízszükséglet csökkentése, Intézkedések Vízgazdálkodás fejlesztése GvártástechnoIógiai fejlesztés II. A víz újrahasználata A vízújrahasználat közvetlen rendszerét az iparban a víz eredete és felhasználási célja szerint négy csoportba osztottuk, melyek közül csak a — kommunális szennyvizek különböző ipari célra történő újrahasználását tárgyaltuk a korábbiakban. A jelen tanulmány célja, hogy az újrahasználat másik három csoportját példákkal illusztrálva mutassa be. A már alkalmazásra került példákat az élelmiszeriparból vettük, azért, mert itt állunk szemben a legnagyobb gyakorlati és szemléletbeli nehézségekkel, ugyanakkor Magyarországon mind a lakosság ellátása, mind az ipari mérleg export tevékenysége következtében vezető szerepe van, és az ipari és higiéniai követelmények figyelembevétele mellett is, meg van a lehetőség a vízgazdálkodás korszerűsítésére. Természetesen ebben a tanulmányban sem lehet teljességre törekedni. Az összeállítás szempontja az volt, hogy felölelje azokat az általánosítható lehetőségeket, amelyek mindegyik, vagy legalábbis majdnem mindegyik szakágazatban alkalmazhatók, példákat mutasson be a vízhasználat szempontjából súlyponti szakágazatokra, végül kuriózumként, speciális, egyedi megoldásokat is felhozzon. Az újrafelhasználásra kerülő víz minőségére vonatkozó általános követelmények Köztudott, hogy még a külön csőhálózatban vezetett, de nem ivóvíz minőségű vizek közül is, csak a kazántápvízre van Magyarországon általános érvényű szabvány. Az egyes gyártási műveletekre, vagy eljárás típusokra az ipari szakcsoport .illetékesei alakítják ki a vízminőségi előírásokat. Lényegében ez a helyzet külföldön is. A vízminőségi előírások általában egy ipari szakcsoporton belül műveleti viszonylatban alig, vagy egyáltalában nem differenciáltak. Ipari termelési szempontból a legkényelmesebb az üzemen belüli legnagyobb vízminőségi igényű művelet minőségi igényét általánosítani. Természetesen higiéniai * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. szempontból ennek számtalan alátámasztása kapható, mégis érződnek ezen a területen a hiányosságok, a szemlélet, a gyakorlati és kutatási munka nem tart lépést a fejlődés igényeivel. A Japán Vízellátási Szövetség (JAWWA) munkabizottságának emberi testtel nem érintkező vezetéki víz minőségi kritériumaira tett négy különböző szigorúságú határértéket tartalmazó javaslatát az 1. táblázat mutatja. 7. táblázat JAWWA munkabizottság állal összeállított az emberi (esttel nem érintkező víz minősége Tabelle 7. Die durcli die Arbeitskommission der / 11' W A angefertigte Zusammenstellung für die mit dern tnensrhjíchen Körper nicht in Berührung kommenden Wassergüte Vízminőségi mutatók Határértékek A B G D Zavarosság/egység 20 10 10 20 Szín/egység ' 40 30 30 30 Szag ne Iegven kellemetlen Fe, Mn [mg/l] 0,5 ' 0,5 0,5 0,5 pH normál szennyvíz esetén nincs megkötés BOI [mg/l] m a x i m u m 8 KOI [mg/l] f>0 60 60 60 Összes szilárd anyag [mg/l] 800 800 500 800 Keménység (Ca CO" 3) [mg/l] 300 300 300 300 Szabad Cl 2 Kimutatható legyen 0 4=WC Öblítővíz B= Hűtővíz pótlás <7 = Ut- és kocsimosás, tűzoltó- és öntözővíz Z)=Szökőkutak, kerti medencék Lengyel vizsgálat szerint az újrafelhasználásra kerülő víznek minimálisan a 2. táblázatban látható határértékeket kell kielégítenie. 2. táblázat Lengyel adatok az újrafelhasználásra kerülő víz minőségére Tabelle 2. Polnisclie Daten für die Güte der zur Wiederverwendung gelangenden Gewasser [mg/l] Sótartalom 1000 KOI 20—40 Ammónia N 2 SO,"" 300 250 300 <31,Lúgosság (CaCO,) A táblázatok adatait összehasonlítva a közismert magyar Ivóvíz-Szabvánnyal, látható, hogy sok engedményt tettek minőségi vonalon az újrafelhasználás érdekében. Egyetlen iparban sem érvényes annyira, mint az élelmiszeriparban az, hogv nem a mindenáron történő víztakarékosság, az előírások, a jogos követelések megkerülése a cél, hanem a víz célszerű, gazdaságos használata. Másszóval, a víz felhasználhatóságára vonatkozó vélemény nem lehet általános, hanem csak egy bizonyos célra felhasznált, adott vízre vonatkozó. Ezeken az elveken alapuló