Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
4. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
158 Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. Dr. Kozák M.—dr. Horváth L.: A szabadfelszínű permanens SoflHbix n»nepxHOCTeii pacMHTWBajiHCb riojioxeHHH peryjiiipyiomiix coopy>Keiintt. Pc3yjibTan,i pac iteTOB riojiHOCTbK) COBnajIli C HCXOflHblMH flaHHbIMH. Bereehnung der perinanenten Freispiegelströmmungen mit systemtechnischer Betrachtung Dr. Kozák, M. Uni versitat prof essor, Doctor der Technischen Wissenschaften —Dr. Horváth, L. Die systemtechnische Untersuehung bzw. Projektierung der komplexen Binnenwasserkaiialsysteme sind ánsserst wichtige Ingenieuraufgaben. Dies bezieht sioh besonde'rs auf die vor langer Zeit projektierten Systeme, die nocli mit anfánglichen Verfahren (Chézy—Formel) bemessen werden konnten. Der Zweek unserer Forschungen war — unter anderen die Ausarbeitung eines Systems, das zur gleichzeitigen Bereehnung von im permanenten Bewegungszustand befindlichen Kanalsysteme, beliebigen Aufbaus, geeignet ist; natürlich mit Hilfe von Elektronenrechner. Ein grosses Kanalsystem besteht aus ein zwei Hauptzweigen und vielen Nebenarmen zweiten, dritten usw. Ranges. An den Kanalen können Qbjekte von hydrauliseh voneinander abweichendem Charakter — und innerhalb dieser auch verschiedenartig — (Brücken, Durchlásse, Puinpwerke usw.) vorhanden sein. Das untere Grundbedingungsprofil ist im allgemeinen eine zentrale Pumpstélle, die das gesamte Binnenwasser des Poldergebiets in den Rezipienten hebt. Bei einem gegebenen Q Abfluss sind die im System sich ausbildenden Wasserspiegel von den folgenden Kennwerten der Kanálé abhangig: von der Form de Querprofile, vom Charakter bzw. Zustand der Objekte' (Dieser letztere Faktor ist aus Sicht der Funktionierurig fies gesamten Systems besonders wichtig, das vernachlássigte mit Pflanzen bewachsene Objekt kann einen 2—Smal grösseren Anstau verursachen als der Grundwert ist.) Zum Schluss wird der Wassertransport des Kanals im unteren Randbedingungsprofil dureh das Pumpen entstandenen Wasserspiegel grundsátzlich beeinflussen. Der Grund der vorgeschlagenen Berechnungsmethode ist: Ausarbeitung von vielen Subroulinenzur Bereehnung der Elemente des Systems mit beliebigen Daten. Sámtliche Subroutine können sich aneinander a nschliessen. Die Bereehnung wird dureh das Hauptprogramm gelenkt, durck Aktivierung der notwendigrn Subroutine. Das Ausprobieren der Bereehnungsverfahren erfolgte für das in Abb. 4. veranschaulichte Kanalsystem. Wir habén insgesamt 7 Varianten ausgearbeitet, die wichtigeren Resultate sind in den Abbildungen 5—8 schematisch dargestellt. Das unsererseits entwlckelte Subroutine-Packet kann selbstverstandlich auch bei anderen Wassersystemen vorteilhaft Verwendung finden. Zur Illustrierung zeigen wir in der Abhandlung auch ein anderes Beispiel, eine mit Dámrne und Schleusensehützen abgestufte Flussstrecke. Die Berechnungen habén wir auf zweierlei'Arten durchgeführt, zuerst habén wir zur Einstellung der Objekte in die Haltungen die Oberfláchenkurven und dann aus iliesen — zwecks Kontrolié — die Einstellung der Objekte zurückgerechnet. l)ie Resultate stimrnen niit den Ausgangsdaten vollstándig überein. Földmozgások veszélyének kitett területek térképezése Franciaországban. „ZERMOS" térképek (M. Humbert összeállítása alapján ) Francia geotermikus ismertetés, 1978.) Néhány újabb eseményre (az Assv-plató katasztrófája, az Izere-völgyi lavina Franciaországban, a friuli földrengés 01aszországban)még mindig emlékszünk, így könnyebb megértenünk a természti veszélyeknek a jelentőségét, mind a területrendezés, mind az építmények és a lakosság biztonsága szempontjából. Lavina, árvíz, földrengés, vulkánkitörés, földcsuszamlás, olyan- természeti katasztrófák, amelyek bizonyos időközökben és a legkülönbözőbb méretekben érintik a Föld néhány területét. Rendkívül fontos tehát annak vizsgálata, hogy milyen a valószínűsége annak, hogy egy adott területen bekövetkezhet-e hirtelen valamilyen földmozgás, vagy állékonysági veszély, s a meg-, levő, vagy jövendőbeli létesítményekben milyen károk keletkezhetnek? A „Földmozgások veszélyének kitett zónák" térképe, amelyet röviden „ZERMOS" térképeknek nevezünk, olyan földmozgásokat rögzít, mint a földcsuszamlások, szirtfalak leomlása, földalatti üregek által okozott süllyedések ós azok beomlása, sárömlések, gyors erózió, lerakódások. A térkép jellegénél fogva nem veszi figyelembe a földkéreg azon, nagyobb mélységekhez kötött mozgásait, amelyek a földrengésekkel és a vulkáni kitörésekkel kapcsolatosak. A ZERMOS térképek tartalmával kapcsolatosan három fogalmat kell kifejtenünk: 1. A veszélyeztetettség fogalma lényegében egy megállapított vagy lehetséges állékonysági veszély ilyen vagy olyan feltételezhető hatásának térbeli becslése. 2. Megrajzolva egy sebezhető, vagy valamely mozgásra érzékeny zóna valószínű határait, az esemény megjelenési időpontjának előrejelzése nélkül, kizárjuk az időbeli valószínűséget, vagy előirányzatot. 3. Végül a kockázatoknak a rangsorolása, vagy fokozataik megállapítása, egy mozgás kialakulásának kisebb vagy nagyobb valószínűsége. Az 1 : 25 OOO-es méretarányú összefoglaló ZERMOS térkép nem pontszerűen, hanem egy területre vonatkozóan jelzi a földmozgások valószínű kialakulásét. A régebbi mozgások olyan vizsgálatára támaszkodik (a terep jellege, szerkezete, csatornázási feltételei), amelyek hatással lehetnek a terep állékonyságára. Több településre vonatkozik, és — méretaránya következtében — nagy területet fed le, így felvilágosító és tájékoztató dokumentum, és egyben veszélyt jelző térkép is. Magyarázójával együtt műszaki dokumentációt is jelent az olyan hatósági szervek számára, amilyen a polgári védelem, építésügy, mezőgazdaság, környezetvédelem, hogy elősegítsék döntéseiket a biztonság és az urbanizálás, valamint a földvédelem és a tájvédelem területén. A ZERMOS térkép keretül szolgál a rendezési- és területfelhasználási tervek készítéséhez. A különösen veszélyesnek ítélt zónák esetében, I : 2000- I : 500-es méretarányban ZERMOS alaprajzok készülnek. A ZERMOS térkép készítésének alapelve egy olyan munkamenet, amely két jelentős fázisból áll: — az első fázis bizonyos számú információ elemzése, a terület állékonyságára vonatkozó következményeik függvényében, — a második fázis az előzőekben — szükségszerűen pontszerűen ós helyhezkötötten — kapott információk extrapolálása a terület egészére vonatkozóan, a veszélyzónák folyamatos ábrázolása céljából. Az első vizsgálati fázis azon állandó természeti tényezők vizsgálatát foglalja magába, amelyek hatással vannak az adott terület állékonyságára, és az alábbiakhoz kapcsolódnak: morfológia: (lejtő, különleges domborzat), földtan: (kőzettan, szerkezet, a negyedkor tanulmányozása), dinamikus geomorfológia: (a völgyek kialakulása, mozgások), vízföldtan: (föld alatti vizek áramlása, felületi drének), de magába foglalja a meglevő vagy múltbeli időszakos tényezők vizsgálatát is, mint pl. az éghajlat, a növényzet, vagy az emberi tevékenység néhány hatása (utak, építmények). f Folytatás a 166. oldalon)
