Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

4. szám - Csath Béla: Megemlékezés a hódmezővásárhelyi, 100 éve elkészült az Alföld első artézi kútjáról

Csath B.: Az Alföld első artézi kútja Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. 147 A Vásárhelyi Közlöny 1878. október 6-i számában a „Helybeli újdonságok" rovatában így ír: "Zsigmondy Bélabmérnök úr körünkbe érkezvén, a piacon lévő régi kút (Bürgermeister-féle) netalántáni használhatósága végett megkívánható munkálatokat már megkezdé, s egy pár nap alatt megtudjuk, hogy lehet-e a régi kutat munkálat alá venni, vagy más helyen új kút munkálatait kell kezdeni". Egy hét alatt eldőlt a vizsgálat, miszerint „a régi kútnak sem csöveit nem lehet kihúzni, sem annak folytatásával az elveszett vizet megtalálni nem lehet". Ennek folytán a további kísérlettel felhagyva, folyó hó 9-én az új kút helyét hatóságilag kijelölték, nem messze a fentebb említett fúrástól a városháza és a református főgimnázium által bezárt piactéren. A fúráshoz való előkészületeket, valamint a fúrótorony ácsolási ós felállítási munkálatait 1878. október 9-én kezdték meg. A fúrótorony rajzát az 1. ábra szemlélteti (meg kell jegyezni, hogy ugyanezen méretű torony került felállításra a II. sz. un. Nagy A. János-féle kút fúrásánál is, amint látható a „II", valamint a dátum ,,1882. nov. 12." utólagos feljegyzése). A tulajdonképpeni fúrást október 17-én kezdték meg. Folyamatos munkával november 17-én a mélység már 75 m, december 2-án pedig 98,20 m volt a talp. A következő hónapokban a kút fúrása szünetelt, mivel a rétegek kiiktatására szolgáló megfelelő minőségű béléscsövek nem álltak a vállalkozó rendelkezésére. 1879. szeptember elején ismét folytatták a kút fúrását, melyről a helyi újság így tudósít: „Örömmel jegyezzük fel, hogy a piactéren lévő kút fúratása ismét folyamatba lépett, s ez annyival is örvendetesebb jelenség reánk nézve, minthogy semminek sem érezzük hiányát annyira, mint az egészséges ivóvíznek, melyet ugyan hasztalan keresünk a város területén". Az október 21-én tartott közgyűlésen Abrai Károly polgármester szeptemberi jelentésének 21-ik pontjában az alábbiak olvashatók: „Olvastatott Zsigmondy Béla mérnök levele, a fúrásnak a kikötött 140 m alól mily feltételek mellett leendő eszközlése tárgyában. Polgármester és főmérnök előterjesztése folytán a továbbfúratás megrendeltetik, s a költségeknek a jövő évi költségvetésbe fölvételre a tanács utasíttatik". A novemberi törvényhatósági ülés erről már intézkedik is a piactéri kút fúrására a jövő évi költségvetésbe 2000 ft vétetik fel" ahogy a Vásárhelyi Közlöny november 16-i száma közölte. A következő év június 6-i számában már arról olvashatunk, hogy „a piactéren az artézi kút fúrása már befejeztetett múlt kedden és a víz a felszínre ütötte magát, s azóta a közönség által nagy mértékben használtatik. Örvendetes tény, melynek megvalósítása régi vágya volt lakosságunknak". 1880. június 28-án került átadásra a piactéri kút a nagy közönség használatára két évi fárasztó és szorgalmas munka eredményeként. Ünnepélyes beszéd keretében adta át Zsigmondy mérnök vállalkozó a városi elöljáróságnak a kutat, s számolt be a munkáról, melynek fájdalom emberélet is esett áldozatul, de mely munka nem remélt eredményre vezetett. Ábrái polgármester megköszönvén a sikeres fáradozást, a legodaadóbb elismeréssel vette tudomásul a mérnöki beszámolót, s az illetékes tisztikar nevében magára vállalván a további gondozást és felelősséget,ismételten köszönetet szavazott Zsigmondynak mind maga, mind a tanács, mind pedig a város közönsége nevében. Az artézi kút 11 327 ft-ba került. A kút fúrása nagy nehézséggel járt, többször akadtak futóhomokban jó vízre. A homok 10, 20 sőt 40 m magasságra is feltódult és mindannyiszor el kellett zárni és tovább haladni, mert különben a víz csak ideiglenes lett volna. Ez volt az oka, hogy Zsigmondy 7 rendbeli fúrócsövet (béléscsövet) volt kénytelen használni a fúrólyuk bélelésére, melyek közül az első a megállapodástól eltérően nem 150 mm, hanem 212 mm 0-jű volt. A végső 70 mm 0-jű csővel az utolsó „kövecseges" agyagrétegnél tovább nem haladtak és 197,48 m mélységben befejezték a fúrást. A fúrólyuk földtani szelvényét a 2. ábra mutatja be. A 24 óránként kiömlő langyos víz mennyisége 94 254 liter, hőmérséklete pedig 15 °R (19 °C) volt. A „hód-mezővásárhelvi" első artézi kutataz 1. képről ismerhetjük meg. A fúrólyuk felett homokkőből faragott négyszögletű díszes oszlop állt, melynek felső részén, mind a négy oldalon 1880. évszám látható, alsó részén pedig 4 oroszlánfejből ömlött ki a víz az oszlop élei irányában fektetett négyágú, kereszt alakú medencébe, ebből pedig a felesleges mennyiség a földalatti csatornába. Ami ezután történt. . . Július 4-én, már egy hete, hogy a közönség szolgálatában áll az artézi kút, s mindenfelől a legelőnyösebb vélekedést hallani. „Örvendetes tény, melynek megvalósítása régi vágya volt a város lakosságának. A kút valóságos ostromállapotnak van kitéve kora reggeltől késő estig. A kút vize a legnagyobb mértékben használtatik, de másfelől a tömeges látogatás oly intermezzokat idéz elő, melyhez még a rendőrségnek is lehetne szava. Aztán szépen kérjük nénémasszonyokat is, hogy ne hányjanak mindenféle rothadt gyümölcsöt a kút köré"' hívja fel a figyelmet az újságíró. A hónap végén így jelent a helyszínről a cikkíró: „Artézi kutunk ugyancsak keresetnek örvend. Éjjel-nappal szakadatlanul hemzseg körülötte a sok hordó, kanta, s mindenféle vizes edények csoportja. Ez is fényes bizonyítéka annak, hogy szükség lenne a vizet alagcsövezés által más városrészekbe is elvezetni, hogy ne kellessék a távoli lakosoknak órákat tölteni azért, hogy egy jó kanta vizet vihessen haza. Csak így lesz legelőnyösebben felhasználva e drága kincs, az artézi kút" írja Nagy Miklós a Vásárhelyi Közlönyben, „Az artézi kút előnyös felhasználása" című cikkében. „A lemélyített kút talajviszonyainak birtokában a város is tudja magát mihez tartani és ideje volna még egy új kutat a templomtéren, egyet a Bika utcába készítettni nagyobb méretű csövekkel, s e három kút egyelőre a várost elegendő vízzel