Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Dr. Öllős Géza: Víz- és csatornaművek rekonstrukciója (Bevezető előadás)

122 Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. Víz- és csatornaművek rekonstrukciója* DR. ÖLLÖS GÉZ A** egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora A vízgazdálkodási tevékenység — termelő infrastruktúra lévén — fő működési köréhez tartozik a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság megfelelő mennyiségű és minőségű vízzel való ellátása, majd a használt vizek, megfelelő mértékű kezelés utáni természetes vízrendszerekbe való visszavezetése. A vízgazdálkodás köre alapvetően kétirányú: a) szabályozzuk a készleteket, hogy azoknak mind mennyisége, mind minősége időben és hely szerint kielégítse a társadalmi-gazdasági igényeket, b) szabályozzuk a fogyasztást (takarékos technológiák bevezetésével, a víz újra történő felhasználásával és a többszöri használatot lehetővé tevő tisztítása megvalósításával, a vízpazarlás megszüntetését szolgáló műszaki berendezések, gazdasági és jogi szabályozók kialakításával), hogy a készletekkel összhangba kerüljön. Az elmúlt években rendezett 5 szeminárium a vízszerzéstől a vízellátó hálózatig, a szennyvíztisztítás és a környezetvédelem kapcsolatán keresztül részletesen taglalta a víz- és csatornamű-' vek jelen időszakban létező sajátosságait. Ezen szemináriumokon keresztül jutottunk el arra a következtetésre, hogy a víz- és csatornaművek, által biztosított mesterséges vízminőségszabályozás és a természet által biztosított vízminőségszabályozás között hatékonyabb kapcsolatot kell megteremteni. A természetes és mesterséges vízminőségszabályozás egységes rendszerét, mint szemléleti alapot, maradéktalanul el kell fogadjuk, bármilyen tevékenységet is fejtsünk ki a vízgazdálkodáson belül. De ez a szemlélet a rekonstrukciós tevékenységhez is kiindulási alap. Jelenlegi szemináriumunkon messzemenően szem előtt kell tartani, hogy a vízellátás feladatköréhez jobban igazított vízminőségszabályozási szemlélet kifejlesztésére van szükség. A vízgazdálkodáson belül az utóbbi időben — érthetően — a víz- és csatornaművek rekonstrukciójával kapcsolatos feladatok is egyre sokasodnak. Ezen feladatok megoldása a vízgazdálkodás számára sok vonatkozásban új vagy újszerű szemlélet kifejlesztését igényli- Az eddiginél jobban hozzá kell szoknunk a rekonstrukció gondolatához, azt maradéktalanul el kell fogadni, és legfőképpen mind műszaki, mind gazdasági szempontból meg kell tanulnunk az ezúton történő optimálisnak tekinthető vízmennyiség -ós vízminőségszabályozást. Bizonyos időszakon keresztül fokozottan kell a figyelmet a. rekonstrukció problémakörére irányítani. * A Magyar Hidrológiai Társaság VI. Vízminőségi Szemináriuma (Víz- és csatornaművek rekonstrukciója) bevezető előadása. Miskolc, 1980. V. 23—24. ** Budapesti Műszaki Egyetem Budapest. A rekonstrukciós feladat megoldásakor mind vízmennyiségi, vízminőségi, közgazdasági szempontból tisztázandó, hogy — mikor van rá valójában szükség, és — milyen módon, milyen feltételekkel hajtható végre. Ezen kérdések megválaszolásához, a döntésekhez, megfelelő elméleti alapokra, elmélyült folyamatszemléletre, a rendszerszemlélet mértékadó érvényre juttatására, megfelelő matematikai modellekre, -a távlati fejlesztési tervek alapulvételére és nem utolsósorban objektív tapasztalatokra, megbízható üzemelési adatokra, kutatási eredményekre, kielégítő mértékű irányítástechnikára van szükség. A rekonstrukció problémakörével több országban már szervezetten kezdenek foglalkozni. Az eddigi eredmények elsősorban a tisztító rendszerekre, egyes műveletekre, egyes műtárgyakra vonatkoznak. A fejlődés magasabb szintjén — amit szemináriumunkon is előiránvzunk — a részek és az egész, az alrendszerek és a teljes rendszer egyidejű szem előtt tartása szükséges. A rekonstrukció céljait, elméleti és gyakorlati vonatkozásait, követelményeit, gazdasági vetületeit részletesen kell rögzíteni úgy, ahogy az egyes országokban már intézményesen megkezdődött. Az ilyen igény, ill. tevékenység súlya onnan ered, hogy valamely, már meglévő víz- és csatornamű változtatása, fejlesztése, korszerűsítése, bővítése, üzeme gazdaságosabbá tétele, fejlettebb üzemeltetése terén egységes irányítást biztosít. Erre azért is szükség van, hiszen sok vonatkozásban sokkal nehezebb feladat a már meglévő rendszer továbbfejlesztése, mint új létesítése. A települési víz- és csatornaművek rekonstrukciójához hazánkban tulajdonképpen csak a 70-es évektől nyúltunk hozzá, korábban nem, vagy alig foglalkoztunk vele. Elsősorban a városokban jelentkezett. A víz- és csatornaműveknél a rekonstrukció azonban nem azonos mértékben indult meg. Az új művek, ill. azok elemeinek létesítése és a rekonstrukció aránya változó, és az is marad. Mint ahogy új létesítmények tervezéséhez, építéséhez és üzemeltetéséhez, így a rekonstrukciós tevékenységeinkhez is megfelelően körvonalazott országos program kell. Ennek birtokában a súlyponti rekonstrukciós feladatok, azok volumene, megvalósíthatóságuk feltételei, anyagi, építési, munkaerő, továbbképzési, kutatási vonatkozásai is időben érzékelhetővé válnak. Az is könnyen valószínűsíthető, hogy a jövőben a rekonstrukciós feladatok száma, súlya egyre nő. Ez már csak azért is állítható, hiszen valamely mű rekonstrukciója iránti igény, gyakran már a mű üzembehelyezése pillanatában jelentkezik (különböző okok következtében), vagy üzemelés közben válik indokolttá, sokszor nagyon is szükségszerűvé.