Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Dr. Alföldi L.: A felszín alatti vizek Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. 121 von hoher Viskositat int klein, die bleiben ani Ort oder verbreiten sich langsam, deshalb sind sie weniger gefáhrlich. Bei der Beschreibung der Olbewegung muss die Ölwanderung als Migration einer sich mit Wasser nicht vermengenden Phase von der Wanderung jenes Öls das im Wasser in gelöster Form vorkommt, streng getrennt werden. Bezüglieh der Ölphasenströmung muss das Gesetz der mehrphasigen Flüssigkeit angewendet werden. Bezüglieh Wanderung der im Wasser gelösten und dispergierten ölmischungsteile ist das Gesetz der hydrodynamischen Dispersion giiltig. Das Wasser und der fliissige Kohlenwasserstoff ist eine sich miteinander nicht vermischende Flüssigkeit, die gegeniiber des mineralischen Gesteinstoffes voneinander abweichende Befeuehtixngeseigenschaften besitzt. Die bessere Befeuchtungsmöglichkeit fördert in grösserem Masse die Bildung von Adsorptionsmembrane als jene der Kohlenwasserstoffarten und so werden die Porenkanále besser eingeengt. Die Diirchlassigkeit des feuchten Bodens gegenüber der Kohlenwasserstoffe hángt u. a. vom Wassergehalt des Gesteinmaterials und der kapillaren Absorbtion ab. Die Berechnung der Durchlássigkeit gegenüber der Wasser- und lufthaltigen porösen Medien erfordert alsó die Berücksichtigung der Sáttigungs- und Feuchtigkeitsverháltnisse. Die spezifische Durchlássigkeit des porösen Mediums hángt bei mehrphasigem System von der spezifischen Sattigung ab, was auch vom Feuehtigkeitsgehalt des porösen Materials abhángig ist. Mit der zunehménden Sattigung der einen Flüssigkeit verringert sich die auf die andere bezogene Durchlássigkeit. Ein Teil der in trockene poröse Medien einsickernden Flüssigkeit wird für die Befeuchtung der Wandfugen verwendet. Die sich so anhaftende Menge ist mit jener Menge gleich die ime Speichermdium hlribt wenn das vorher gesáttigto Médium sich durch Gravitation entleert, deshalb nennen wir dies als Rest sattigung. Von Ölsickerungen in der ungasáttigten Zone wissen wir wenig. Solange die Porén mit Öl nicht gesáttigt sind, sind, leichzeitig drei Phasen: das Wasser, dei Luft und das Öl anwesend. Aus der Heterogenitát der Sickcnmgszone folgend sowie infolge der Ungesáttigtkeit können sámtliche sich auf die Ölsickerung beziehenden Berechnungen mehr oder weniger nur aus Schátzungen betrachtet werden. lnsofern die eingesickerte Ölmenge die Aufnahmefáhigkeit der Einsickerungszone überholt, oder eine vollstándige Sattigung eintritt und der gesáttigte Front den sich an den Grundwasserspiegel anschliessenden kapillaren Gürtel erreicht, erfolgt eine Strömung in Seitenrichtung und an der Grundwasseroberfláche bildet sich ein linsenförmiger Ölkörper aus. Wo das Öl einrnal unter die Oberfláche gelangte, dort bleibt im verunreinigten Speicherraum infolge der Restsáttigung auch nach der Entfernung der Verunreinigungsstoffe Öl zuriick. Das zurückbleibende Öl, ist auf Einfluss der periodischen Einsickerung und der Grundwasserspiegelschwankung periodisch einer Auslösung ausgesetzt und wird zu einer dauernden Verunreinigungsquelle. Hieraus folgt, dass die erste und wichtigste Phase des Schutzes die Lokalisierung der Verunreinigung, dei Verhinderung der Verbreitung ist und die Aufmerksamkeit auf die Bedeutung der Práventivinassnahmen lenkt. fíöcskei L.—dr. Hajós B.—dr. Tvicsics F.—Szekeres I.—Ziegler 1.: Hidromechanizációs földmunkák. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 116. sz. kiadvány. VÍZDOK, Budapest, 1980. (248 old., 63 ábra, 16 tábl, 84 irod.) Hazánkban az első hidromechanizációs vízépítési munka az 1927-ben végzett újpesti kikötőkotrás volt. Azóta rendseresen használják ezt a gazdaságos anyagkitermelési, szállítási és anyag-elhelyezési eljárást. A hidraulikus anyagszállítás elméletét és gyakorlatát főként a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban fejlesztették ki. Ezekben az országokban alkalmazzák ezt az eljárást ma is a legelterjedtebben. A kiadvány a szemcsés talajok hidraulikus szállításának ós a kapcsolatos építési feladatoknak a lehetőségeit tárgyalja. Megbízható eljárásokat, számadatokat és példákat szolgáltat a tervezéshez ós az építéshez. Segítséget nyújt az eljárásban rejlő tényleges, vagy vélt bizonytalanságok eloszlatásában. Az irodalomból ismert számos hidromechanizációs eljárás közül a szerzők a saját gyakorlatukban jól bevált eljárás ismertetésére helyezik a fő súlyt. A mű elméleti része ismerteti az alapfogalmakat — talajszemcsék ülepedése, a zagy töménységének kifejezési módja stb. — majd a zagy előállításának kérdéseivel, a zagyszivattyúkkal, a zagyszállítási rendszerrel, a szállítás rendszerének méretezésével foglalkozik. A számításokhoz gyakorlati példát mellékel. A gyakorlati rész a folyó- és tószabályozási munkák előkészítését, tervezését, a kotrási és anyagelhelyezési módszereket ismerteti. Mivel a hidraulikus anyagszállítási módszert Magyarországon elterjedten alkalmazzák az árvízvédelmi töltések erősítésére, a kiadvány ezért ezt az eljárást tárgyalja a legrészletesebben, példákon ismertetve a zagyterek kialakítását, a vízelvezetés módjait, a gépláncokat és a különböző technológiai változatokat. Szó esik a továbbiakban a területfeltörési és különleges kotrási munkákról is. A kiadvány a hazai vízépítés korszerű és fontos kérdésében nyújt tájékoztatást. Dr. Szabó Ivánné Dr. Kiss Tlezsőné (szerk.): Vízkészlet-gazdálkodási és vizikörnyezet-védelmi értelmező szótár. VÍZDOK, Budapest, 1980. (352 old.). A vízkészlet-gazdálkodás az utóbbi évtizedekben gyorsan fejlődött. Tevékenysége a környezet védelmével és alakításával tovább fokozódott. A vízi környezet védelmével kapcsolatosan új szakkifejezések keletkeztek, régebbiek pedig átértékelődtek. Szükségessé vált számos címszó átdolgozása. A nemrég megjelent, 1602 szócikket tartalmazó értelmező szótár a vízkészletek mennyiségi és minőségi szabályozásával foglalkozó igazgatási, tervezési és kutatási feladatokat ellátó szakemberek számára készült. A szótár a vízkészlet-gazdálkodás ós vízikörnyezetvédelem újonnan kialakított, vagy új értelmezést nyert kifejezéseit tartalmazza. A címszavak értelmezésének kidolgozói — Almássy Endre, dr. Benedek Pál, dr. Csermák Béla, Csuka József, dr. Dávid László, Hock Béla, dr. Homonnay András és dr. Szabó Sándor — valamint a lektorok — dr. Kovács György és dr. Papp Ferenc — arra törekedtek, hogy a szócikkek híven tükrözzék a legutóbbi időkben bekövetkezett értelmezési változásokat. Dr. Szabó Ivánné A Proceedings ASCE amerikai folyóirat 1979. végi száma a Balatonnál felvetődő egyik vízminőség-védelmi kérdéssel foglalkozik: vizsgálja ugyanis, hogy a tavak vizének minőségét javítja-e a szennyvíz eltávolítása. A Michigan-tó előtt három kis tó van. amelyekbe 1972-től nem vezetnek be szennyvizet. Érdekesség, hogy a víz tápanyag tartalma ugyan csökkent, de zavarossága alig, ós az eutrofizáció sem állt meg! Sz. I.-né