Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Dr. Alföldi László: A felszínalatti vizek olajszennyeződésének a problémái

Dr. Alföldi L.: A felszín alatti vizek Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. 119 A védekezés elméleti alapjai, további kutatási igényelt A védekezés szempontjából legfontosabb, hogy vajon a beszivárgott szennyeződés elérte-e a talajvizet és befolyásolja-e a víz mozgását és minőségét. A beszivárgási övben időlegesen, vagy véglegesen visszatartott olaj a befogadó közeggel együtt kitermelhető és a szennyeződés megszüntethető. Ha a szennyeződés elérte a talajvizet, akkor a védekezés már sokkal bonyolultabbá válik, hiszen az olaj egyidőben egymás fölött többféle változatban fordul elő és mozog. A beszivárgás folyamata elméletileg széleskörűen tanulmányozott, ennek ellenére a szivárgási övezet kiterjedése és mozgása csak kis pontossággal becsülhető. A víz felszínén kialakuló dinamikusan változó olajréteg viselkedéséről a gyakorlat sok tapasztalatot szerzett, az elméleti megközelítés azonban itt is a becslés nagyságrendjén belül mozog. A szennyezés mentesítő kutakat a szennyező olajféleség és az olajjal szennyezett víz kitermelésére, valamint a folyadékáramlás irányának a megváltoztatása céljából mélyítik. Egyidejű követelmény, hogy az olajszennyeződés terjedését megállítsuk és a szennyeződést a szennyező anyag eltávolításával szüntessük meg, vagy csökkentsük. A kettős feladat megoldásához a fázishatárokon bekövetkező folyamatok részletes tanulmányozása szükséges, különös tekintettel a kapilláris öv szerepére. Az olajtest kialakulhat a kapilláris zóna fölött, behatolhat abba, vagy tömegének nagyobb hányadával a kapilláris zóna alatt helyezkedhet el. A talajvízszint ingadozása a vízáramlás sebességének, esetleg az áramlási iránynak az időszakos változása, az ismétlődő csapadékbeszivárgás, a folyamat lejátszódását tovább bonyolítja. Az olajnak, mélység felé, a nyomás alatti vízadókba való bejutása az esetek többségében nem reális veszély, mert többek között a szivárgási sebesség a leszivárgási övezetekben különleges esetektől eltekintve m/év, vagy annál kisebb nagyságrendű. Víztermelés hatására az áramlás sebessége felgyorsulhat és ilyenkor az oldott olaj bekerülése a nyomás alatti vízadókba reális veszéllyé válhat. Átlagos körülmények között azonban az olajszennyeződés elsősorban a felszín közeli áramló vízkészleteket veszélyezteti, ezért a felszín alá került olaj mozgásával kapcsolatos legfontosabb probléma; a telítetlen övben való olaj mozgás, a kőzetek olaj visszatartó képessége és a maradéktelítettség. Az önálló fázisként mozgó olaj áramlása, vagyis a szennyeződés terjedése mesterséges beszivárogtatással, vagy víztermeléssel létrehozott hidrodinamikai gát segítségével megállítható. A szennyeződés centrumában végrehajtott szivattyúzással a depresszióban kialakuló gradiens mentén a víz általános áramlási irányával szemben haladó folyadék áramlás is kialakítható. A fázisként jelenlevő olaj jelentős hányada szivattyúzással eltávolítható. A maradék telítettségnek megfelelő, valamint az ásványok felületén adszorbeált olaj azonban visszamarad és az oldódásos olajszenynyeződés tartós forrásává válik. Mennél nagyobb térfogatot itatott át az olaj, annál nagyobb menynyiség marad vissza, ezért a főfeladat az olajszennyeződés terjedésének gyors megakadályozása. A vízadók természetes inhomogenitása és a dinamikus kölcsönhatások nagy száma miatt a felszín alatt lejátszódó többfázisú mozgásfolyamatok törvényszerűségének elméleti kutatása változatlanul fontos. Ugyanúgy nélkülözhetetlen azonban a megtörtént szennyeződési esetek és regenerációs eljárások alapos tanulmányozása és közreadása. Jelen tanulmány az eddig előfordult legjelentősebb olajszennyeződések elleni védekezés során szerzett tapasztalatokat és a levont általánosítható következtetéseket foglalja össze. Az ismertetett gyakorlati következtetések számos hazai és európai olajszennyeződéssel kapcsolatosan kiállták a próbát. Különösen döntő jelentőségűek a csallóközi olajszennyeződéssel kapcsolatos tapasztalatok, ahol több tízezer tonna olaj került a dunakavicsba és terjedt el nagy területen a talajvíz felszínén. Az olaj terjedését folyamatosan üzemelő kútsor által létrehozott hidraulikai gát segítségével megállították, a centrumában több méter vastagságot is elérő olajtakaró vastagságát speciális kutakon keresztül való termeléssel csökkentették, teljes olajtalanításra azonban többek között az előzőekben leírt jelenségek miatt nem kerülhetett sor. A kisebb hazai olajszennyeződésekkel kapcsolatos tapasztalatok a leírtakat minden tekintetben megerősítették és különösen értékes tapasztalatokat szolgáltatott a tiszakékcsei távvezeték törés, ahol futóhomok felszínre több ezer tonna kőolaj került. A homok relatíve kis áteresztőképessége és az olaj nagy viszkozitása következtében a szennyeződés helyben maradt és a talajvízben való elmozdulása négy év alatt sem volt kimutatható, viszont az olaj besűrűsödés észlelhető volt. IRODALOM [1] BILLIS, H. (1969): Proceedings of the Seminar on the Protection of Ground- and Surface Waters Against Pollution. Gerieve U. N. New York, IT. Volume, Subject 5. [2] MULL. R. (1970): The Migration of Oil-Products in the Subsoil with Regard to Ground-water Pollution by Oil. Pergamon Press. Proceedings of the Fifth International Conference held in San Francisco and Hawai 1970. Volume 2. HD-7a. [3] HOFFMAN, B. (1970): Dispersion of Soluble Hydroearbons in Groundwater Stream. Pergamon Press. Proceedings of the Fifth International Conference held in San Francisco and Hawai 1970. Volume 2, HD-7b. [4] DfíACOS, Th. (1969): Ergebnisse der experimentallen Untersuchungen der VAWE uber die Beregung von Minerálölen in Grundwassertríigern und ihre Anwendung auf praktische Falle, Bratislava. fő] ELLIS, L. E. (1971): Seminar on Water Pollution bv Oi! Water Pollution Control, 5. [6] SCHWILLE, F. (1969): Das Verhalten von Mineralöl im Untergrund dargestellt an Hand von Modellversuchen und Schadensfállen, Bratislava. [7] BEXEB, W. (1969): Der Verhalten von Mineralöl im Boden und Grundwasser, Bratislava.