Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
12. szám - Dr. Fáy Csaba: Biztonság a vízellátásban
Dr. Fáy Cs.: Biztonság a vízellátásban Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz. 521 i. órás fogyasztás ~ napi fogyasztás xwu y° 2. ábra. Jellegzetes fogyasztás eloszlás óránként mérve, nagyváros nyári csúcsfogyasztási napján Az átlagtól eltérés adja a fogyasztás kiegyenlítési tárolótérfogatot, a délutáni csúcsfogyasztás-végidejében mért 4 rtra fogyasztása a biztonsági térfogatot. A kettő nem összegezheti csak úgy, ha az átfedő területet csak egyszer vesszük figyelembe. Puc. a: XapciKmepnoe pacnpedejienue notnpeöjienufi, U3u3MepenHoe<i OTKjioonenne OT epéiméit noKasbiBaeT 6y(jiepHyio aKKyMyjijiuMOHHy eMKOCTb, a noTpeöjíeHMe B Tekernie 4 MacoB B Konne nocjieo6e;ieiiHoro nMKOBoro noTpeöjrenHH noKa3biBaeT 3anacnyio eMKOCTb. Kth ABe eMKOCTH MO>KHO cyMMHpOBaTb JlMUIb TaKHM OÖpaSOM, eC-ÍIH njlOmaflb HaKJiaflKH yMHTbiBaTb ;inLUh O;[hh pa3 Abb. 2. Charakteristische Verbrauchsverteilung stündlich gemessen, am Spitzenverbrauclistag eines Sommertages der Grossstadt Die Abweichung voni Durchschnitt ergibt den Ausgleichungs-Speichervolumen und der an der Endzeit des Spitzenbedarfs am Nachmittag gemessener 4stündige Verbrauch den SiMierhettoauminhalt. Die beiden können nicht summiert werden, nur (latin. wennman das Überlappungsgebiet nur einmal beriicksichtigt. vetkezik, hogy a szolgáltatás biztonsága a víztartalék oldaláról nézve sohase lehet 4 órán keresztül 100%-os a csúcsidő környezetében. Ha a víztartalék a mélyben van, akkor a fogyasztást nem automatikusan egyenlíti ki, hanem szivattyúzással, vagyis a szivattvúzási munka lesz több, de a víztartalék nagysága ugyanakkorára adódik. 3.2. Az energiatartalék kérdése A hálózati nyomást fenntarthatja a magastározó is, de ennek hiányában folyamatos szivattyúzással is fenn lehet azt tartani. A folyamatos szivattyúzás megvalósítható villamos energiával, ha két független betáplálási hálózathoz kapcsolódunk. Ez se biztos teljesen, mint azt az elmúlt években néhány híres eset bizonyította (pl. New York-i áramhiánv 3 napig), tehát e mellett célszerű a dizel-energiatartalékkal is számolni. A dizel tartalék két szokásos módja: a szivattyút közvetlenül hajtják vele, vagy áramfejlesztő agregátot hajtanak és a termelt áram hajtja a szivattyúkat. A közvetlen hajtás ugyan jobb hatásfokú és mivel nincsen közben meghibásodási lehetőség, biztosabb is, azonban a várható kis kihasználási idő miatt ez a szempont itt nem elsődleges. Az áramfejlesztő hajtása nagyobb biztonságot jelent, mert esetleg a vízmű saját kábelein több telepet is képes üzemben tartani, nemcsak azt az egy szivattyút, amivel össze van kapcsolva. Hibaforrásként azonban a saját hálózat belső hibái jelentkezhetnek, pl. motorvédő kapcsoló hibák, stb. Ezek ellen azonban a szokásos kettős hálózati kiépítéssel lehet védekezni, (kettős villamos sínezés, kettős kapcsolók, stb). Ha a rendszer energiatartalékát magastározóval valósítottuk meg, akkor az energiaellátás dizel tartaléka szinte feleslegesnek tűnhet. Ha azonban mélytározót használunk, akkor a dizeltartalék szinte parancsoló követelmény, ha nagyobb biztonságra törekszünk. 3.3. Géptartalékok kérdése A szivattyútelep igényelt teljesítményét mindig úgy építjük ki, hogy lehetőleg a névleges teljesítményt 2 gépes üzemre irányozzuk elő és egy harmadik gépet tartunk tartalékként. Ez a gép nemcsak szivattyú tartalékot jelent, hanem egyben villamos motor, villamos kapcsolóberendezések, szívó és nyomóoldali csőzárak tartalékát is, ha a szivattyútelep belső csőkapcsolásait ennek tudatában és ennek megfelelően építették ki, az egyes gépek lecsatlakozásai közé beépített szakaszzárakkal. Az üzem közben hibássá lett gépcsoportok javítási idejére azonban nem marad tartalék és ez teljes biztonságra törekvéskor már nem engedhető meg, ezért elterjedt, hogy legalább két tartalékgépnek célszerű lennie. 3.4. Csőtartalék kérdése A párhuzamosan kiépített kettős főnyomócső és közéjük hurkosán bekötött fogyasztók elegendően nagy biztonságot nyújtanak a vízellátásban, bár ha a hurokcső olyan szakaszán van a fogyasztói bekötés, amit nem tudnak a szakaszzárakkal kizárni, akkor egyes házakban előállhat 6—8 órás vízhiány a javítás idejére. Miután statisztikai átlag szerint évente 100 km csőhosszon kb 8 törés várható, ahhoz, hogy egy házban e miatt legfeljebb 5 évenként legyen kizárás, a szakaszzárakat legalább 2 km-es sűrűséggel kell telepíteni. Mivel a szakaszzárak sűrűsége az utcahálózat miatt rendszerint ennél sűrűbb, az e miatti vízhiány statisztikus valószínűsége az övezetek többségében kisebb, mint 10 évenkénti egy alkalom. Ezt pedig még megengedhetőnek kell tartani. 3.5. Egyéb nyomáscsökkenési okok elemzése Nyomáscsökkenést okozhat az övezetben egy olyan fogyasztó, aki hirtelen csőtörésnyi mennyiségű vizet vételez, például mélymedencéje töltésére. Ezen csak az segít, ha olyan nyomáscsökkentő szerelvényt szerelnek fel a bekötésébe, amely korlátozza az időegység alatt kivehető víz mennyiségét az ad,ott környezeti táphálózat viszonyainak megfelelően, vagyis ez tulajdonképpen hálózati nyomást védő szerelvény, nem engedi a felső oldali nyomást adott előre beállított szintnél jobban lecsökkenni.
