Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

12. szám - Dr. Fáy Csaba: Biztonság a vízellátásban

522 Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz Dr. Fáy Cs.: Biztonság a vízellátásban Nyomáscsökkenést okozhat az övezetben a csőhálózat leszűkűlése lerakódások következtében. Ezt a csőhálózat szakaszos öblítésével kell megelőzni, vagy ha ez nem segít, megfelelő tisztító eszközök, csőgörények kaparó hatásával. Ha a nyomáscsökkenések olyan mértékűek, hogy a vízmű a fogyasztókkal szemben vállalt kötelezettségeit (a fogyasztói csatlakozáson szerződött legkisebb nyomást) nem tudja teljesíteni, akkor a csőhálózat teljes felújítása vagy kicserélése időszerű. Nyomáscsökkenést okoz a hálózatban az övezet fogyasztásának megnövekedése sok új bekötés vagy lakóterületek szanálása, korszerűbb lakások építése folytán. Ilyenkor vagy bővítik a hálózatot, vagy a meglévő hálózaton nagyobi) induló nyomást adnak ki. Rendszerint az utóbbi a könnyebben járható út, de ez jelentős energia többletfogyasztással jár, ezért kikényszeríti a hálózat bővítését is. Az előző pontokban a szolgáltatási biztonság kérdéseit tekintettük át. A következőkben ugyanezt a fogyasztói biztonság tekintetében tesszük meg. 4. A fogyasztói biztonságot a bekötés és fogyasztó közötti szakaszon befolyásoló tényezők 4.1. A víztartalék kérdése Hegyvidéki hálózat magas részére települt olyan fogyasztó, aki csak akkor kapott vizet, ha az övezetet ellátó szivattyútelep a magastározót töltötte, mert olyan magasan helyezkedett el, hogy ha a tározó visszafelé üzemelt (ürült), akkor már nem kapott vizet. Ezen úgy segített, hogy a pincéjében elhelyezett egy víztároló edényt, ahol úszós szelep mindig megtöltötte azt és a házi hálózatot külön kis szivattyúval töltötte erről az edényről. Az ilyen helyi víztartalékkal a fogyasztó saját ellátási biztonságát magasabb értékűre tudja fokozni, mint a szolgáltatási biztonság értéke. A szolgáltató hálózat szempontjából mindenképpen figyelemre méltó tény az, hogy ahol sok olyan fogyasztó van, akik a 100%-os biztonságot igénylik, ott ugyan célszerű hasonló ellátási szintet fenntartani, de ahol ez csak elvétve fordul elő, ott ajánlják a saját víztartalék létesítését és ezzel a fogyasztói biztonság függetlenítését a szolgáltatói biztonság mértékétől. 4.2. Az energiatartalék kérdése Főleg ipari fogyasztóknál, ahol a vízellátás kiesése nagy kárt okozhat, találkozunk dízel áramfejlesztő agregátokkal, amelyek a szivattyúk részére is adnak tartalék energiát. Az esetek többségében azonban, ahol saját külön nyomásfokozó szivattyúkat tartanak is fenn, ezek tartalékenergiájáról nem gondoskodnak, mert a kis acél víztornyokban tárolt víz ellátja az energiatartalék feladatát is. 4.3. Géptartalékok Ujabban lakótelepek egfes házaiban elterjedtek kis nyomásfokozó szivattyútelepek, amelyek több párhuzamosan kapcsolt szivattyúból állnak. Ezekben tehát van tartalékgép is, de természetesen nem olvan mértékben, mint azt a szolgáltatási biztonság esetében tárgyaltuk. 4.4. Csőtartalék kérdése Ipari üzemekben találkozunk kettős csőhálózattal, lakóházakban nem, hacsak nem tekintjük kettős csőhálózatnak a hideg és melegvíz rendszert, hiszen ha ezek közül az egyik hibás lesz, a másikon sok esetben még kapunk vizet amíg az egyik hibáját kijavítják, ha a hibahely kiszakaszolható. 4.5. Egyéb nyomáscsökkenési okok Itt is előadódhat nagyfogyasztó, akit a fogyasztói csatlakozása leszűkítésével kell korlátozni helyi nyomásesés létrehozatalában. A belső csőhálózatok leszűkűlése különösen a melegvízoldal elkövesedése miatt szokott bekövetkezni, aminek az a közvetlen következménye, hogy a lakók panaszkodnak, hogy hideg vizük ugyan van, de a melegvízellátás sokszor kimarad. Ilyenkor kéri a Távfűtő Művek a Vízműveket, hogy emelje meg a hálózati nyomást, ahelyett, hogy az elkövesedett hőcserélőt kicserélnék. Az összehangolt fogyasztások (televízió csúcs) ellen sajnos csak nyomásfokozó szivattyúkkal lehetne védekezni, de ez olyan többletköltséget okoz, hogy nem érdemes napi 10—20 perces magasemeleti vízkiesés miatt beépíteni őket. Inkább célszerű tudomásul venni, hogy 11 szintes épületek felső szintjein az ellátás biztonsága lecsökkenhet 97%-ra. 5. A biztonság megvalósításának költségei Számpéldán lehet elemezni hogy ha például egy lakótelep vízellátását 100%-os biztonsággal kívánjuk megoldani, akkor a költségek szempontjából legnagyobb hányadot kitevő víztartalék ós energiatartalék kétféle módon valósítható meg, ha a telep sík vidéken helyezkedik el: víztoronnyal vagy mélymedencével és dízeláramfejlesztő energiatartalékkal. A két megoldás üzemköltsége közül a víztoronyé a kisebb, mert a szivattyútelep közepes nyomása kisebb. A fajlagos beruházási költségek a következők: — medence 4000 Ft/m

3 — víztorony 20000 Ft/m

3 — dízelgépcsoport 5000 Ft/kW Ha a lakótelep 10 ezer lakásos, fogyasztása átlagosan 10 ezer m

3/d, a fogyasztási egyenlőtlenséget kiegyenlítő térfogat 1000 m

3, a 4 órai csúcsfogyasztás 2000 m

3, de a szükséges eredő térfogat f 2500 m

3. Víztorony esetén a szivattyútelep átlagos energiaigénye 113,5 kW, ha a szivattyúkkal követni kell a fogyasztást, a csúcsidei teljesítmény 136,5 kW. Erre kell méretezni a dízeláramfejlesztőt is. Beruházási költség víztoronnyal: 50 M Ft Beruházási költség mélvmedencével és dízelagregáttal: 10 M Ft + 0,7 M Et=10,7 M Ft. Éves üzemköltség víztoronnyal 1 Ft/kWó egységárral : 1 M Ft Éves üzemköltség mélvmedencével és dízelag regáttal: 1,3 M FT, ahol üzemköltségen csak az