Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Szilágyi Gábor–dr. Böcker Tivadar–dr. Schmieder Antal: A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma

\ 54 Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. Szilágyi G.—Dr. Böcker T.—Dr. Schmieder A.: A Bükk hegység képe 2. táblázat A Biikk hegység főbb forrásainak maximális és minimális hozamai (VITUKI mérések szerint) A forrás neve max. [l/p] mm. [l/p] Megjegyzés V ízhozam Miskolc-Tapolca meleg 34 000 5 000 foglalt Miskolc-Tapolca hideg 91 000 400 foglalt Szinva főforrás 30 000 1 500 foglalt Garadna főforrás 43 000 400 — Anna összes 8 000 1 500 foglalt Margit 6 500 700 igénybe véve Szalajka 21 500 200 — Sály Vízfőkút 8 000 1 000 foglalt Kács hideg + meleg 4 17 000 4 000 foglalt Felsőtárkány Szikla-forrás 5 500 100 — Felsőtárkány linó-forrás 12 000 — — Szilvásvárad Szikla-forrás 13 000 300 — Eger összes forrás 35 000 4 500 foglalt 324 500 20 800 3. táblázat A biikki karsztvízforgaloni sémája VÍZUTÁNPÓTLÓDÁS terület nagysága [km

2] cS O © m o >.3 .2 ® 22 i> > ~ •fi ö f® l-M S ja N tí ® EsP t* O ° ' ^ 3 Karsztos Nem karsztos Összes átl. 190 300 490 750 750 270 430 380 100 50 13 140 60 750 700 210 30 200 VIZELVETEL Formája mennyisege [m

3/p] [ %] Források 140—160 75 laterális elszivárg. Sajó felé 20—30 12 Darnó felé 10—15 7 Bükkalja felé 5—10 6 Összesen: 175—215 jlOO Laterális elszivárgás. A központi Bükk karsztrendszere a Darnó és a Sajó-völgyi szerkezeti öv felé nyitottnak mutatkozik, a Bükkalja irányába pedig a Bogácsi-szerkezet közvetítésével tud vízkészletet átadni a Nagyalföld pannon rétegvíztároló rendszerének [4, 18]. A karsztvízszint-felület alakulásából, valamint a becsült átlagos vízszállító-képesség értékéből — a Darnó zóna felé 10—15 m

3/perc — a Sajó-völgy felé 20—30 m

3/perc — a Bükkalja pannon rétegvíztárolói felé (a Bogácsi-szerkezet közvetítésével) 5—10 m

3/perc, tehát összességében 35—55 m

3/perc laterális elszivárgás valószínűsíthető. A források és a laterális elszivárgás együttes vízhozama, vagyis a teljes vízelvétel 180—220 m

3/perc értékre tehető. A vízutánpótlódás jellege és mértéke A bükki természetes megcsapolások, vagyis a teljes karszt vízforgalom nagysága — a forráshozamok és a laterális elszivárgások összege — tehát 180—220m

3/perc érték-intervallumban becsülhető. E vízhozam — egyrészt a nyílt karszton beszivárgó csapadékból, — másrészt a nem karsztra hulló, de patakokban a karszt víznyelőihez érkező csapadékból származik. A nyílt karszton beszivárgó csapadék mennyisége (a VITUKI mérései szerint) 400 mm/évre tehető, ami a lehulló csapadéknak 50—55%-a. E beszivárgás a nyílt karszt 190 km

2-es kiterjedését figyelembevéve, kb 140—150 m

3/perc vízhozamot jelent. A nem karsztos morfológiai vízgyűjtő területről patakokban a karszt víznyelőibe jutó vízhozam — tehát a teljes vízutánpótlódás és az infiltrációs utánpótlódás különbsége — 40—70 m

3/percre becsülhető. A vízutánpótlódásról tehát összefoglalóan megállapítható, hogy — a 190 km

2-es karsztos vízgvűjtőre hulló csapadék 50—55%-a (400 mm/év), azaz 140—150 m

3/perc vízhozam közvetlenül a karsztba elszivárog, — a 490 km

2-es teljes (karsztos és nem karsztos) vízgyűjtőterületről pedig 40—70 m

3/perces vízhozamot a patakok szállítanak a karszt víznyelőibe. A teljes vízforgalmat figyelembevéve (180— 220 m

3/perc) tehát megállapítható, hogy a Bükkben lehulló csapadéknak 25—30%-a táplálja a karsztrendszer vízkészletét. A bükki karsztrendszer vízforgalmi sémáját a 3. táblázat foglalja össze. Karsztvízkészlet-gazdálkodás a Bükkben A Bükk hegység karsztvizeinek hasznosítása mintegy 70 éves múltra tekint vissza. Az első forrásfoglalás célja Miskolc város vízellátásának megoldása volt (Tapolca-forrás). Ezt követően a nagy hozamú forrásokat fokozatosan vonták be az ivóvízellátásba és ma már a jelentős források szinte kivétel nélkül ivóvízellátási célt szolgálnak (1. táblázat). A bükkaljai települések közül Miskolc, Eger, Mezőkövesd vízellátása a hegység karszt vízkészletére alapszik és az összforráshozam közel 50%-a jelenleg már igénybe van véve. Az ivóvíz ellátáson kívül a hegység peremén fakadó szubtermális források (Tapolca, Eger, stb.) a fürdőkultúra szolgálatában állnak. Ezt a célt szolgálják pl. Miskolcon a mélykarsztot megcsapoló és termálvizet feltáró kutak is. A peremi termálkarsztvíz-rendszer és a hegységben tárolt hidegvízű karsztrendszer között a hidraulikai kapcsolat léte bizonyított, pl. a miskolci Augusztus 20. strandfürdő 1. számú termálkútja és a tapolcai források esetében. Ez a tény a vízgazdálkodás számára azt jelenti, hogy megfelelő óvatossággal és kellő előkutatás után szabad csak