Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Szilágyi Gábor–dr. Böcker Tivadar–dr. Schmieder Antal: A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma

Szilágyi G.—Dr. Böcker T.—Dr. Schmieder A.: A Bükk hegység képe Hirdológiai Közlöny 1980. 2. sz. 53 4. ábra. A bükki nagy karsztforrások általános hidraulikai karaktere Szerk., Dr. Böcker T. Abb. 4. Allgemeiner hydraulischer Ckarakter der grossen KarstgueUen im Bükk-Gebirge Gez. Dr. liöcker T. Q„ — a felszínről, csapadékból és patakokból utánpótlódó vízhozam, Q

c — a rendszerből távozó vízmennyiség, AV n

0 —- az utánpótlódás és a vízfelvétel esetleges egyenlőtlensége következtében fellépő tároltvízkészlet-változás. A Bükkben hosszú idő átlagában az egyensúlyt a Q

u =Q

e egyenlőség tartja fenn, ugyanis a dunántúlihoz hasonló bányászati beavatkozás nincs, vagyis a tárolt vízkészlet változásával nem kell számolni. A vízgyűjtő területre hulló és ott beszivárgó csapadék mennyisége, valamint a patakokból beszivárgó vízmennyiség tehát egyenlő a karsztból kilépő vízmennyiség összegével. E vízmennyiség — természetes megcsapolás formájában: — források és — laterális elszivárgás, valamint — mesterséges megcsapolások formájában: karsztra telepített vízművek vízemelése útján hagyja el a karsztvíztároló rendszert. Források A Bükk hegység területén a VITUKI forráskatasztere 60 jelentősebb forrást tart. nyilván. A kisebb (Q< 20 l/p) források száma is közel ennyire becsülhető. A források vízhozamadataiból szerkesztett tartóssági görbéket (4. ábra) tanulmányozva megállapítható, hogy azok három jellegzetes szakaszból tevődnek össze: árvízi görbeszakasz, ez általában a 10%-nál kisebb valószínűséggel rendelkező hozamokra terjed ki, középső görbeszakasz, amely szemilogaritmikus ábrázolásban megközelítően egyenes és ennek az egyenesnek a valószínűségi tengellyel bezárt szöge jellemző a görbeszakasz által jellemzett forráshozamok kiegyensúlyozottságára, kisvízi görbeszakasz, amely a 90%-nál nagyobb valószínűséggel előforduló hozamokat tartalmazza. A források között találkozunk meredeken lefutó és 70—80%-nál már nulla hozamot jelző tartóssági görbékkel. Ezek értelmezése arra utal, hogy a forrás felett nincs tározótér, amely a hozamkiegyenlítést lehetővé tenné. Ez esetben is kétféle típust különböztethetünk meg: a) a forrás vízzáró rétegen fakad és csak a felszín alatti lefolyásból kap utánpótlódást; b) a forrás az egymás alatt elhelyezkedő forrássor felső tagja, ahol a nívó leszállása okozza a források elapadását. Ezek tehát árvízi túlfolyóként értelmezhetők. A jelentősebb forrásokra vonatkozóan a 2. táblázat mutatja be a maximális és minimális forráshozamokat. A források és a víznyelők kapcsolatának tisztelZciScl érdekében számos víznyomjelzést végeztek. Az elfogadhatónak ítélt eredményeket az 1. ábrán mutattuk be. Az összefüggések értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy a vízzáró kőzetekkel elkülönített karsztos egységek közötti kapcsolat még nincs kellőképpen tisztázva. Lehetséges pl., hogy a felszínen észlelt karsztos kaput a felszín alatt esetleg összefüggő, antiklinális jellegű, vízzáró kőzetsáv, vagy egészben elzárja. Azonban ugyanolyan lehetősége van annak is, hogy a felszínen hosszú szakaszon összefüggőnek tűnő vízzáró kőzetsáv a felszín alatt, a karsztvíz áramlási zónájában, vagy a mélykarsztban megszakad és a karsztvíz olyan irányokban is közlekedik, ahol ez a felszín litológiai viszonyai alapján nem volna lehetséges. A források összhozama (2. táblázat) a minimális 30—35 m

3/perc és a maximális 330—360 m

3/perc között változhat, amiből a sokéves átlagérték 140—160 m

3/p • között valószínűsíthető. 1. táblázat • , .„ Vízszállító-kéca .j, te - , ||g|| PeSSC

g N - C c á 1 y " átlag szélső értékek gát h (kM) (kM)

mi

n( kM ) max [m

3/p] [m] [m

2/sec] [m

2/sec] Bakony DMK K-i egység Központi Bükk 400 200 150 120 30 400 1 -102 2 10-2 1 103 10-2-10-1 10-6 _io-i 10"' -io-i EgerE-8 [15, 16] E-9 Nagyforrás AT-8 Szikla-forrás — — 1.5 10"2 3.6 10"

3 3,0 10~

3 5,5 .103 5,4 103 — Bélapátfalva [17] 222 III/7 209 209/2 —T — 3,0 10-2 1,0 ío1 1,2 -108 6,0 -101 —