Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
2. szám - Szilágyi Gábor–dr. Böcker Tivadar–dr. Schmieder Antal: A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma
50 Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. Szilágyi G.—Dr. Böcker T.—Dr. Schmieder A.: A Bükk hegység képe ' H-r M Karsztosodó kőzetek r •r v ' P77777] Paiezaós és mezazoás Tappica-f vízzáró közétek ' ' ' '/ Harmadidőszaki eruptiv közetek r—i Harmadidőszaki // . va/kini közetek ,. 17-7-1 Harmad-és negyed, J időszaki üieaekek T 'víznyelők Kimutatott karszthidro* lógiai összefüggés - Barlang csepegés0 17 3b 5 [km] 1. ábra. A Bükk hegység áttekintő karsztvizföldtani térképe Szerk., dr. Böcker T. és Dr. Dénes Gy. Abb. 1. Karstwassergeologische Ubersichtskarte des Bükk-Gebirges Kartiert dureh Dr. Böcker T. und Dr. Dénes Gy. tozó, összefüggő járatrendszer vízgyűjtője, valamint a csapadékból származó utánpótlódás mennyisége. A járatrendszerekben a hidraulikus gradiens és a vízszint alapvetően lapos a fakadási szinttől kezdve akár kilométereken át. A víztároló nyílt, vagy többségében nyílt, a?az a karbonátos kőzetek a talajfelszíntől kezdve az erózióbázis szintje alá jelentős mértékben kiterjednek. Az utánpótlódás legnagyobb része a víznyelőkhöz irányuló felszini lefolyásból származik, de a karbonátos kőzetekkel határos, klasztikus kőzetekről lefolyó vizek is hozzájárulhatnak az utánpótlódáshoz. (1. ábra) Ilymódon viszonylag nagytömegű törmelék juthat be a járatokba. E feltételek mellett sok oldott, korrodált nyílás valószínűleg klasztikus anyaggal eltömődik. Az előforduló barlangok aránylag rövidek, csonkított töredékek, az üregek beomlása és eltömődése következtében. Jelentős horizontális vízmozgásra az erózióbázis szintjén, vagv az alatt számíthatunk, és itt alakúnak ki az oldott üregek, barlangjáratok is. A geológiai idők folyamán az erózióbázis süllyedésével (amit a hegység fokozatos emelkedése is előidézhet) mindinkább az alsóbb szintű járatokban lesz intenzív vízmozgás. Ez lehetőséget teremt az egymás alatt elhelyezkedő és vertikálisan egymással kapcsolatban lévő járat- és barlangrendszerek kialakulására. A helyileg vízzáró kőzetekkel fedett karsztos kőzetekben oldalirányú áramlás alakul ki, gyakran jelentős méretű, közel vízszintes járatokon át. A tisztán szivárgó vízmozgással jellemezhető karbonátos területeket a kis repedések rendszere jellemzi. A repedések szélessége általában a milliméterhez közelálló, inkább az alatti. A szélesebb járatok ritkák, vagy hiányoznak. A nagyobb szerkezeti vonalak, törések mentén, egy bizonyos szélességű sávban ezek sűrűn követik egymást, létrehozván e zóna nagyobb vízáteresztőképességét. A törések között a kőzet vízvezető-képessége^ kisebb, mert a repedések hálózata ritkább. Általános törvényszerűségnek tűnik, hogy a repedésszélesség csökkenésével ezek sűrűsége nő. Hidraulikai kiséiieteken alapuló elméleti megfontolások igazolják, hogy a 10 mikron, vagy ennél kisebb szélességű rések gyakorlatilag vízzárónak tekinthetők. A Bükk hegység esetében e két vízmozgás-típus kombinációja alapján kialakult hidrogeológiai képet várhatjuk. A karsztosodó kőzetek jól oldhatók és ilymódon a szerkezeti vonalak mentén oldási üregek, barlangok képződtek. A vízzáró és vízvezető kőzetek határán a felszínen víznyelő sorok alakultak. Az egyes barlangrendszerek, valamint a szerkezeti vonalak mentén kialakult jól vízvezető zónák közötti területeken kis repedésekkel jellemezhető, szivárgó rendszerek helyezkednek el.
