Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
11. szám - Dr. Toókos Ildikó: A frissvíz-felhasználás csökkentésének lehetőségei az iparban
504 Hidrológiai Közlöny 1980. 11. sz. Dr. Toókos I.: Frissvíz-felhasználás csökkentésének lehetőségei JELMAGYAR AZ AT: BH9 Tisztítatlan I i Részlegesen tisztított I | Megfelelően tisztított [nt'tfú] 576 M 7% 2550 [ntrfü] 757 I 20% 1320 [mtrfd] 578 Wm 649 525 37X751 307. 1975 5100 357. 457. 31% 62% 1880 1985 1990 1995 2000 [év] 2. ábra. A magyar ipar szennyvíztisztításának távlati terve Abb. 2. Perspektivischer Ptan der Ab wasserklarung in der ungarischen Industrie — a vízminőségi igények felülvizsgálata, terineléstechnológiai követelményeknek megfelelő differenciálása, a többcélú vízellátás megvalósítása érdekében, -— a termelés során használt segédanyagok (vegyszerek) és eljárások felülvizsgálata, a kikerülő szennyvíz koncentrációjának csökkentésére, — megfelelő ösztönzőrendszer kidolgozása. b) A vízgazdálkodás fejlesztése Az üzemi vízgazdálkodás a vízkivételnél kezdődik és a termelt, megfelelően tisztított szennyvíz kibocsátásánál fejeződik be. Több tanulmány foglalkozik a kérdés rendszerelméleti és műszaki technológiai fejtegetésével, a vízelőkészítési és szennyvíztisztítási technológiai folyamatok és műtárgyak összekapcsolásával és a zavartalan, szinte érzékelésszerűen történő együttműködésükkel. Egy ipari üzemre koncentráltan a gyakorlati tennivalók a következőkben foglalhatók össze: — a vízfelhasználás csökkentését elősegítő apróbb technológiai módosítások, — a nagyüzemek (pl. olajfinomítók, petrokémia) desztillációs műveleteinél, a vízhűtés helyett léghűtés alkalmazása, — ahol csak lehet, az üzemeken belül vízlágyító rendszerek kialakítása, — amennyire csak lehet zárt vízkörök, recirkulációs rendszerek kialakítása, az egyszer már használt vizek soros újrafelhasználási lehetőségének maximális kihasználása, — a hűtővíz recirkulációs rendszer kialakítása, ill. a hűtővizek egyéb célú, az üzemen belüli kihasználása, •— bebizonyosodott, hogy bizonyos ipari szakcsoportok esetében a keletkező szennyvizek szétválasztott kezelésének lényeges gazdaságossági előnyei vannak, az egyesített csatornahálózattal szemben, — a vízgazdálkodás — technológiai módosítások eredményeként kevesebb és sok esetben kisebb koncentrációjú szennyvíz keletkezik. Kezelése olcsóbb, mint korábban, ugyanakkor az intenzívebb szennyvíztisztítás költsége a vízelőkészítés költségénél térül meg, — a rendszerelmélet felhasználásával, tudományos igényességgel végzett kutatások és optimalizációs számítások végzése. Hangsúlyozni kell, hogy az előbbiekben felsorolt vízgazdálkodás-technológiai fejlesztések és intézkedések az adott üzemeknél általában 60%-os, de szélső esetekben a vízfelhasználás 25—85%-os csökkenését is eredményezték. c) Gyártástechnológiai fejlesztés A technológai fejlesztések közül a legegyszerűbb és legáltalánosabb annak a koncepciónak az alkalmazása, hogy — különösen az új létesítményeknél, — olyan gyártóvonalakat válasszanak ki, amelyek eleve biztosítják a minimális vízigényt. A második fő irányelv a minimális szennyezést termelő, ún. „környezetkimélő" technológiák használata. A harmadik irányelv a hasznosítható mellékt jrmékek kinyerése, a termelésbe való visszavitel ill. hasznosítható termékké történő feldolgozás érdekében. Ez utóbbi általában egymást követő műtárgysorozat, vagy éppen melléktermék feldolgozó üzem létesítését is magában foglalja. Ez az utolsó két törekvés általában egymás mellett, vagy egymást kiegészítve kerül megvalósításra. Világviszonylatban általános az ez irányú törekvés, hiszen ha pillanatnyi befektetések árán is, de perspektivikusan mégis a legolcsóbban és legtökéletesebben oldja meg, mind a vízgazdálkodási mind a környezetszennyezési problémákat, ugyanakkor a hasznos anyagok kinyerésével az energiatakarékosság leghatékonyabb eszközévé váválik. Az Amerikai Egyesült Államok környezetvédelmi Hatósága pl. előírta, hogy minden intézményt és üzemet 1977 julius l-ig el kell látni a gyakorlatban legjobban bevált tisztítóberendezéssel (biológiai tisztítás), 1983 julius l-ig a műszakilag biztosítható legfejlettebb technológiai megoldásokkal ós 1987 julius l-re pedig el kell érni az ún. „zérószennyezést". Természetesen ennek megfelelően, az önálló szennyvíztitszító-berendezéssel rendelkező üzemek számára megadják a két fokozatnak megfelelő iparági szennyvíznormát. . Az utóbbi évek ezirányú kutatásaiból kiemelkedő eredmény pl. egy NDK-beli üzemben évi 20 000 to olaj = 6,6 millió Márka visszanyerése. Hasonló kísérleteket végeztek pl. a konzerviparban a zöldségek és gyümölcsök száraz hámozására, vagy a termék (zöldborsó) szennyvíztermelés nélküli előfőzésére. A cukoriparban említésre méltó a száraz szállítás bevezetésére való törekvés és a
