Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Szilágyi Gábor–dr. Böcker Tivadar–dr. Schmieder Antal: A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49—96. oldal Budapest, 1980. február A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma SZILÁGYI GÁBOR* Dr. BÖCKER TI VADA R** D r. S C H M I E D E R ANTAL* A szerzők a bükki karsztrendszer egységes, összefüggő voltának feltételezésével vázolják a térség hidrodinamikai képét, a központi Bükk kapcsolatait a Darnó zóna, a Sajó-völgyi szerkezeti öv, illetve a nagyalföldi pannon rétegvíztárolók felé. Körvonalazzák a bükki karsztrendszerben lejátszódó vízmozgásfolyamatok jellegét, s ebből, valamint analógia, illetve a karsztvízszintfelület „morfológiája" alapján becsülik a karszthidraulikai paraméterek (víztároló-képesség, vízszállító-képesség) valószínűsíthető eloszlását. A forráshozamok összesítése és a laterális elszivárgás irányainak és mértékének becslése alapján megadják a bükki karsztrendszer vízforgalmát. A vízmérleg alapján utalnak a térség karsztvízgazdálkodási lehetőségeinek javítására. A Bükk vízföldtanáról, annak ellenére, hogy sajátos és változatos karsztmorfológiai képével, hatalmas barlangrendszereivel és forrásaival mindenkor a leíró és feltáró hidrogeológia érdeklődésének előterében állott, keveset tudunk, — a Dunántúli-középhegység karsztrendszeréhez viszonyítva mindenesetre keveset. Az idevágó irodalom igen nagy, s külön-külön, szinte mindegyik tanulmány vagy elemzés, a maga sajátos szempontjai szerint mélyreható, szintézisre azonban kevés vállalkozik. Úgy tűnik, ennek magyarázata — azon túl, hogy a Bükk a legbonyolultabb földtani felépítésű karsztrendszerünk — hogy egyetlen, kitermelésre érdemes nyersanyagelőfordulás bányaműveleteit sem veszélyezteti, így megismerése mindezideig nem vált "használhatatlan ipari feladattá". Ami azonban a bányászat számára érdektelen volt — s a nyersanyagkutatás eredményei alapján hosszútávovon az is marad — nem az a vízgazdálkodás szempontjából. * Központi Fejlesztési Bányászati Kutató Intézet ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ E tanulmányban kísérletet teszünk a bükki karsztrendszer összefüggéseiben is helytálló vízföldtani modelljének felépítésére, különös tekintettel a karsztvízforgalomra, annak irányaira és mértékére. Tanulmányunk az idevágó irodalmi forrásmunkákra és a hegységet övező medencék hidrogeológiai kutatásainak eredményeire támaszkodik, mégis ezek nem mindig kielégítő volta miatt nem mellőzi, nem is mellőzheti az általános karsztvízföldtani megfontolásokon alapuló feltételezéseket sem. Éppen a hipotézisek helytállóságát — vagy esetleg tarthatatlanságát — keresve várjuk a Bükk ismerőinek kritikai megjegyzéseit. A karsztosodott—repedezett kőzetekben kialakuló vízmozgás jellege A Bükk hegység jellegzetes domborzata, a kőzetek zömének alacsony oldási maradéka, a törvegvűrt szerkezet arra utal, hogy mind a szabad vízmozgással és az erre jellemző hidrológiai képpel, mind pedig a szivárgó rendszerekkel találkozhatunk. Vizsgáljuk meg kissé részletesebben, milyen karszthidrológiai jelleget várhatunk az általános törvényszerűségek alapján. A tisztán szabad vízmozgással rendelkező karsztterületekre jellemző, hogy a vízmozgás barlanghoz hasonló járatokhoz kötött. A környező kőzetek porozitása, áteresztő-képessége kicsi lehet. A csőrendszerhez hasonló járatokban meglehetősen nagy áramlási sebességet (több tíz, esetleg száz m/óra) találhatunk. A járathálózatban mozgó víz mind szuszpenzió, mind görgetett anyag formában szállíthat törmeléket. Á megcsapolás kisebb-nagyobb forrásokon keresztül történik, ezek hozamát, illetve hozamváltozását meghatározza a forráshoz tar-